új régi

új fejezetet nyitottam január elején, s most párnaponta újraélem: a hajnali teljes és nyomasztóan alapos felébredést (ma 2 órányit alhattam összesen). ez nem a változókor, hanem az állandó, amelyikben folyton és befejezhetetlenül (túl) sok munkám van. most nagyon stresszelek, nem beszélve arról, hogy ilyenkor az szokott lenni a legjobb megoldás, hogy kicsit lehiggasztom magam, majd nekiállok, mérgemben, mint tót az öreganyjának. és akkor szokott a legjobban sikerülni minden. most azonban hajnali négykor nem volt érkezésem felriasztani a családom, ezzel ki is merültem reggelre. szép nap lesz. mondjuk most gyorsan felhúzom magam valami semmiségen, és akkor megint megy majd jól a dolog. ;)

időtlen!

egészen időtlen puha barlangban tartózkodtam mostanáig, maradnék még. messze mindentől. mondjuk még egy hét kellene ilyen küzdelemmentesen.

ma is, tegnap is gyalogoltunk a Dunához zúzmarában. zúzmarában gyalogolni jó. az ünnepi két hét alatt 5 gyaloglás - ez egészen jó irány. ezt fontolgatom már jóideje, kell a mozgás. és jó is. most azon töröm a fejem, hogyan fog beleférni a beleférhetetlenbe, amikor elkezdődik a malom.