a munka világa sűrű bozót

visszatért a munka világa, és nem úgy, ahogy terveztem, hogy egyszer az életben majdnem 2-3 hétre elmegyek, és a hátam közepét se lássák.

na persze.

a múlt heti Balatonozás alatt a főni talált meg egy nála 3 hete álló levél ügyében, hogy ja, határidő, ja körbeküldenéd. hát körbeküldtem, aztán megemlítettem neki, hogy szerintem a szabi alatt munkával ellátnit Franciaországban börtönnel büntetik.

egy kollégám 4 smst küldött, hogy mikortól zavarhat (az sms amúgy megbocsátható, ezt megállapítottam, tök diszkrét, rövid, rögtön látom, és nem kell rá azonnal válaszolni :)). a másik hétfő délelőtt hívott, hogy akkor most miért nem úgy van, ahogy lenni szokott. hétfő este is felhívott egy kollégám, hogy őt annyit hívogatják, és gyorsan vegyük meg azt a repjegyet, mert összedől a világ. őt pl. le tudtam szerelni, értette, de a másikat, aki kedd délelőtt hívott, azt nem, és addig pusholt, amíg a keddem a finn légitársaság jegyében töltöttem. és mivel tényleg nem kaptunk számlát a cégtől, ezért a mai napom is ezzel (is) telik. két másik kollégám pedig mindenképpen 13 levélfordulóban egyeztetendő találkozót szervezett mára (a mentő napomra, amikor, gondoltam, lecsúsztatom az átdolgozott órákat, persze). mert így praktikus.

szóval erős lesz ez az év is, miközben most én tényleg kiskanállal szedem össze a résekből a motivációt, terveket és lelkesedést, ami asszem alkoholos oldat is egyben, úgy illan, mint ahogy a csí áramlik. 

teszem föl, beállítom a mindenki hagyjon sokáig békén üzenetet most, amikor már vagyok, csak nem akarok lenni...

közel

igencsak közeli jövő, hogy kiürül ez az ország.

most mondta a gyerekem, hogy a legjobb barátjáék távoznak angolosan nyugatra. egyúttal osztálytárs is... hajjaj.

kíváncsi vagyok (és rossz kedvű), vajon hány tanárral kezdi az évét ez az "elitgimi".

és hogy mi mikor megyünk.

15

15 lett, nagyon nagy már. csak az a banális közhely jut még eszembe, hogy elröpült ez az idő. cuki is, meg felháborítóan bosszantó egyszerre, kábé pont olyan, mint amilyennek lennie kell.

a nagyapai ajándéknak nagyon örült, meglepte a váratlanság. azóta elhangzott az is, hogy "jó, akkor anya holnap délután majd te jössz ki lőni velem hátra". (no, ez az a mondat, melyre nem számítottam sem 15 éve, sem bármikor) :)

egeret kapott, kutyát viszont nem. nem úgy történt a döntés, hogy márpedig nem, csak éppen rástresszeltem, és ebből derült ki, hogy mi a helyzet. nem tudom, hogy ha a magunk ingatlanában lennénk, akkor mit mondtam volna, de itt azért vannak háttérhatalmak, amik nagyjából kijelentették, hogy a kertben nem, és a házban sem... (és a levegőbenhöz?) (0:29)

megvolt a családi/kerti buli is, az éve eddig egyetlen váratlanul esős napján, szél, eső, ború, ma (hétfő) egy kicsit hiányoltunk is!