retrospektív 2.

haha, de vicces (nem), ahogyan most _nem_ köhögünk (éppen), maradna bár így.

másfél hónapja szaladgál a fejünk felett a torokfájós-taknyos (még mindig), és nem kérjük. (!)

retrospektív 1.

ez a szöveg: "megírtam eddig két cuccot magyarul angol, német, francia anyagokból" amúgy úgy végződött, hogy ez jelent meg a tavalyi diplomavédésemre cikknek (jahhaj, de vicces :)

és ettől kezdtem sajnos azt érezni, hogy kellene nekem egy phd képzés, ötletem is van, most már csak idő és financiális szponzor kelletik. (nem, nem)

csendből zajba

nagyon szerettem ezt a két hét csöndet, karácsony után tényleg ez volt már hallhatóan is.
most még kicsit tart, hosszítom az éjjelbe nyúlással, de már érzem a tornyosulást, mert _ennek_ a munkahelynek az a konstans változója, hogy mindig túl sok.*

nem akartam pörgetni magam a dolgokon, csak ahogy közeledik a hétfő, úgy lett egyre több és több fles a "hú, azt is kell majd"-okból.

most azért még intenzíven élvezni akarom a társaságom.

*valami fura dac köt ide egyre inkább, mert sajnos mi is bekerültünk az "üldözöttek" sorába, s mivel én zsigerileg kötődöm az alapfilozófiához (nem a körhöz, akivel érintkezem, hanem a működésbeli egyediséghez), így belföldi menekülési útvonalakat pillanatnyilag nem is latolgatok. már ha latolgatok.**

**most két hétig még ezt sem tettem - de jó.