megtöltöm

ez a blog tele van az egészségügyi nyünnyögésemmel, pedig tényleg, biztos van más is, ami történik velem.

mondjuk beleszorultam, mint féreg ebbe a négy falba, hát jogos, hogy ordítok :)

mondjuk arról, hogy tegnap a telken megcsócsáltam a levendulákat, és ahogy hajolgattam és tépkedtem, szerintem nem tudom, mi történt velem, hogy beleugrott valami (??) a szemembe, vagy megpattant egy ér a szememben (érzésre ugyanaz), de kiszedni nem tudtam, és azóta remeg a szemem mellett egy ér és kicsit be van vérezve (és ma a fejem is fájt, jééj). utána még elmentünk a partra meg vissza, azaz hegyet másztunk, az most nem biztos, hogy kellett volna.
szerintem menő vagyok mindezzel, mert lehetne sima pollenallergiám (az majd áprilisban) vagy valami megfázás vagy lehorzsolás, de nekem mindig valami ilyen idétlen, rekonstruálhatatlan jön össze. és persze covid közepén, hogy még véletlenül se menjek el másnap a szemészetre, vagy a háziorvosomhoz (akitől leléptem évekkel ezelőtt), hogy mégis mi ez.

g pöttyei megvannak, minden más okés, nem tudtam utolérni a gyerekorvost. holnaputántól tavaszi szünet meg hosszúhétvége (ezeket 14 éve utálom), szóval a csudába az egészet.

alakos-alaktalan

szorongásaim, melyek lehetnek alakos félelmek is, vagy rémületek, nevezzük bárhogy sajnos nagyrészt tényleg nem alaptalanok. ( a maradékról most próbálok nem tudomást venni)

tegnap kijött g igg (ellenanyag, vénás vérvizsgálati) eredménye, a szám az egekben: tényleg volt (vagy van) fertőzött. köszönöm kormány, köszönöm oktatási államtitkár, köszönöm cilitéesz, köszönöm iskolarendszer, és persze iskola a maszknélküliségben, hogy eljutottunk ide, és megkaphattuk. köszönjük orosz rulett, ami a mindennapi élet jelenleg.

miután kibosszankodtam és kirémültködtem magam (megengedem magamnak, mert én időben szóltam, valamint mert tavaly nem engedtem meg magamnak, és jól bele is betegedtem)

szóval miután, így megy tovább a gépezet, pcr, gyerekorvos újra, és reménykedés, hogy a sokszervi gy. tünetei ellenére talán nem lesz hosszútávú a baj. kórház van ígérve amúgy, kivizsgálásra, szóval agyő munkahegyek... és persze szevasztok, kérdések, hogy akkor most velünk mi van (jó, velem tudom mi, de a másik felemmel) nyehh.

friss hír péntek estére: 

ma megérkezett a lelet, hogy rendben vannak, nincs covidjuk. a gyerekorvos nem írt választ a tegnapi e-mailemre, szóval nem tudom a következő lépést. g jól van, de a visszamarad(hat)ó gyulladások nem hagynak nyugodni igazán, hétfőn újra hívni kell a dokinénit. az a béna, hogy már megint egy suliszünet közeleg. hómsuliból hómszünetbe váltani is van különbség, jól esne nem kórházba menni.

öregnéneinstája

megvan, mostanra azonban képet is kéne tudnom föltenni, de nem látom az opciót, csak ha összekötöm a fésszel és plusz rátelepítek úgy cirka 2-3 appot a tabletre. hinnye, tudom, eddig mért nem csináltam ezt.

tehetséges-e vagyok, valamint éljen a bizniszökáunt.

mondjuk tehetséges vagyok, múltkor mínusz 2 szintű induló tudással vettem domaint, és irányítottam át kb. 3 óra alatt a semmiből. és este úgy feküdtem le, hogy a reggelnél több lett a világ (helyesebben a fejben tárolt infóim tömege)

mindigvanmin

becsszó, tényleg elindultam volna instázni, csak aztán valahogy egymilliárd egyéb és érdekesebb dolog jött. vagy csak fáradt voltam, vagy csak háziasszony, mittudomén.

szombaton végre nem túl későn és együtt felkerekedtünk, s meglátogattuk a közeli erdő lakatlanabb végét. jó is volt, és akikkel összefutottunk, ismeretlenek, még tartják a régi szabályt, hogy szépen köszönnek egymásnak a kirándulók, és csak egy futónégyes lökött le az erdei sétaútról összesen. csupán az volt a nehéz, hogy g elfáradt, és szerintem ez sehogy sincs jól így. mert ugye vagy nincs állóképesség vagy ez betegség.

a testmozgással totál elmaradtunk, ő is, én is, de nála ez minden szempontból gázabb, mert hihetetlen mértékben kellene neki a rendes és a gyógyúszás edzés, heti 3-4, meg a karate, meg gyógytorna, és amikor ebbe belegondolok, a szorongás leszedál teljesen. tegnap este erre még ráhúztam nem is kevéssel a sokszervi gyulladást, mint lehetséges gondot, és most egy kicsit nagyon para vagyok. kórházra gondolva nem tudtam aludni sem (pedig az lenne a megoldás, egy rendes összorvosi általános átvizsgálás). a francba ezt a rohadtkovidot.

isolde írta, hogy "ha majd lemegy a szám" - de ez a szám olyan, mint a loopolt kazetta, a rosszabbik fajta, amikor a nyolcadszori újrakezdésnél már azt is unod, hogy hallasz, és soha többé nem hallgatod, csak majd húsz év múlva nosztalgiából - esetleg.

most akkor

most akkor megyek, és megtanulok instázni.*

*not at all.**

**eddig minden alkalommal túl öregnek és túl entellektüelnek tartottam magam hozzá.***

***igazából most is, csak muszáj.****

frissítés:

****és tényleg túl öreg vagyok hozzá: midőn koromra utaltam, s visszakérdezett a segítő leányka, hát bevallottam, s akkor áhítatos csönd volt, pont 1 másodperccel hosszabb ideig, mint az még a feldolgozáshoz tartozott volna.

sebaj, megyek Supernanny-t nézni. az mindig megnyugtat :)

belefér

egy reggelbe bele bír férni 

• egy mosás
• egy főzés
• egy reggelizés
• egy hajmosás
• egy blogolvasás/-írás (még ha ilyen csenevész is)
  
• egy weboldalra pályázat kirittyentés (bár ez még nincs kész teljesen)
  

és már kezdődik is a zoom workshop - jahhaj

pedig egy kis alvás is bele kellett volna férjen

frissítés: 

estig még belefért 12 p alvás :), +2 mosás-teregetés, 3 óra munka, 2 nagybevásárlás, 2 lecketámogatás, 25.002 nyaggatás

ma (másnap) csak egy nyugis munkanapot akarok.

szorong

most megint nagyon szorongok, ezt azért levésem ide.

megpróbálom ezt hajtóerőnek használni az okok leküzdése céljából.

lehetne esetleg az, hogy mostantól csak simán jó történjen?

holazinfulenzia

valaki (szemi)oltásellenes megkérdezte nemrég (provokatíve) tőlem, hogy "deháthova tűnt idén az influenza? nem hallottam róla semmit!"

ez annyira vicces, hogy ki mit lát az elefántból, de mondjuk ez mind igaz, hogy

1. volt, november-decemberben (infó az influenzainfóról)

2. nálunk pl. kőbe volt vésve, ha valaki köhint is egyet, ne vigye a gyereket a suliba, inkább pár napig senyvedjen otthon - ez abban a tekintetben óriási különbség, hogy minden évben ezen pöröltem (magamban magamnak), miért nem lehet pár hétre szünet, és hipp-hopp, volt-nincs...

3. minden hír a covidról szól, egyszerűen nem hír az influenza

4. mindenki (az értelmesebbje) maszkot hord, meg kezet mos - ennek azért csak van némi hatása?

5. online-ban vannak szegény középiskolások, egyetemisták kb. egy éve - azért ez is egy eléggé fogékony kohorsz...

113

egyszáztizenhárom százalékos témazárót írni - az milyen?

(leszállított ponthatárok után)

még most is bármikor nagyon kell röhögnöm, azon, ahogy hozzátette, az övé nem is a legjobb volt, lett ugyanis 130%-os is...

ez kb. olyan mértékben értelmezhető, mint az én legendás négyötödaláalám, vagy az újabbkori háromnegyedaláaláalá (mely a most milyen jegyet kaptál / melyiket írjam be kérdéssel együtt vonul be a tanári vicces hülyeségek panoptikumába)