„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2021. március 10., szerda
szorong
most megint nagyon szorongok, ezt azért levésem ide.
megpróbálom ezt hajtóerőnek használni az okok leküzdése céljából.
lehetne esetleg az, hogy mostantól csak simán jó történjen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése