becsszó, tényleg elindultam volna instázni, csak aztán valahogy egymilliárd egyéb és érdekesebb dolog jött. vagy csak fáradt voltam, vagy csak háziasszony, mittudomén.
szombaton végre nem túl későn és együtt felkerekedtünk, s meglátogattuk a közeli erdő lakatlanabb végét. jó is volt, és akikkel összefutottunk, ismeretlenek, még tartják a régi szabályt, hogy szépen köszönnek egymásnak a kirándulók, és csak egy futónégyes lökött le az erdei sétaútról összesen. csupán az volt a nehéz, hogy g elfáradt, és szerintem ez sehogy sincs jól így. mert ugye vagy nincs állóképesség vagy ez betegség.
a testmozgással totál elmaradtunk, ő is, én is, de nála ez minden szempontból gázabb, mert hihetetlen mértékben kellene neki a rendes és a gyógyúszás edzés, heti 3-4, meg a karate, meg gyógytorna, és amikor ebbe belegondolok, a szorongás leszedál teljesen. tegnap este erre még ráhúztam nem is kevéssel a sokszervi gyulladást, mint lehetséges gondot, és most egy kicsit nagyon para vagyok. kórházra gondolva nem tudtam aludni sem (pedig az lenne a megoldás, egy rendes összorvosi általános átvizsgálás). a francba ezt a rohadtkovidot.
isolde írta, hogy "ha majd lemegy a szám" - de ez a szám olyan, mint a loopolt kazetta, a rosszabbik fajta, amikor a nyolcadszori újrakezdésnél már azt is unod, hogy hallasz, és soha többé nem hallgatod, csak majd húsz év múlva nosztalgiából - esetleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése