csak az a két Holovác,

...az fog nekem hiányozni.

a top 5ben benne van, marad is.
meg hát minden benne van, ami fontos voltvanlesz.

Tarbay Ede: Felhő táncol

Felhő táncol az ég alján,
öt pici bodra öt kislány.

Nap tüze fényes hajfonatuk,
szél-fiú fűz rá gyöngykoszorut.

Galamb röppen a vállukról,
tollpihe hullik a szárnyukból.

Öt pici táncos felhő-lány
nevet és dalol az ág alján.

Tegnap este azt mondta, mondjam még egyszer. Mert "ez olyan, mint ő".

redőny és lesütött szemek

Ide másolok egy részletet Ranschburg Jenő utolsó interjújából: (kommentekből másoltam ide én is vontollától)
"– Gyakran beszél arról a katartikus élményről, ami 1944-ben érte Önt. Arról a bizonyos „redőnyről,” amit újra vél hallani.
– 1944 őszén, a nyilas hatalom átvétel utáni első napon kiürítették azt a csillagos házat, amelyikben édesanyámmal, nagynénémmel és annak gyerekeivel laktunk. Sorakoztunk az utcán és felemelt karral kellett végigvonulnunk a városon. Mint tépelődő, magába forduló gyerek, lemaradtam a sorból és bámészkodtam. A járda szélén álldogáló, bennünket figyelő emberek közül kilépett egy tizenéves forma suhanc és belém rúgott. A rúgás hatására felriadtam a bámészkodásból, és az előttem vonuló sor után szaladtam. Nem fájt, de azóta érzem sajogni a helyét. Ahogy mentünk, fel-felnéztem a házakra, ahogy az emberek az ablakból bámulták a vonuló nőket, öregeket, gyerekeket. Észrevettem, hogyha elkapom valakinek a tekintetét, akkor az illető visszahúzódik és lehúzza a redőnyt. Ezt redőny- effektusnak neveztem el, ami azóta is foglalkoztat, különösen az utóbbi időben. Ez alapvető probléma. Az emberek úgy gondolják, hogy amit látnak, az szörnyű, de nem az ő dolguk, félnek, lehúzzák a redőnyt. Az a meggyőződésem, hogy a negatív, a gonosz hatalom sikereinek ez a záloga."

közéleti

valahogy mindig vannak dolgok, amik sokkal nagyobbak, mélyebbek, nehezebbek, mint valaha eddig bármi is velem.
ezek a dolgok most a gyomromban szorítanak, és nehezen megy minden normalitást kipréselnem magamból.
míg mi a kolibriben ülve az igazi magyar kincseinket hallgattuk, néztük, énekeltünk, tapsoltunk,
addig emberek élet-halálharcot vívnak, és csak reménykednek, hogy MÉGSEM lesz ez vagy az.
és akkor még nem is beszéltünk olyan helyekről, ahol egy zsarnok veri le módszeresen az áldozatait, menekülők tízezrei nem jutnak élelemhez, vagy olyan országokról, ahol egy-egy választás polgárháborúba fulladhat.
vajúdik a föld, sajnos.

hörr

fálváll(abb)ról kellene venni az életet, japp.
csak ne jönne minden nap valami új s még újabb, mely után csodát várni egyre lehangolóbb.
haragszom, mert olyan helyen (Föld) (Mo) stb lakom, ahol
1. emberek ölik egymást
2. emberek gyilkolják a környezetüket, egészségüket
3. az elit elhatalmasodik a közön
4. emberek másokat politikai indokokból mellőznek (politikai, érted, politikai)
annyira közhelyes ez mind, de annyira haragszom időnként.
ja és +1 haragszom, mert elszaladnak napok mellettem, az élettel együtt. de erről mondjuk én is tehetek.

írjálmárvalamit

...mert hányszor mondták már nekem / a fülem hallatára, hogy annak érzékelése, milyen keveset tudunk, csak a tudás kezdete. ezt most minden oldalról körbejárva és az elmúlt hónapok újkínlódásait tekintve így zanzásítom és alkalmazom magamra: mindentudó vagyok.
olyan típusú dolog ez már, hogy naponta többször szinte fizikailag fáj. felváltva haragszom, fájok, kicsinylem magam, vagy éppen pörgök föl.
a kiváltó okok közül az egyik kardinális az elhatározásmentességem.
a másik a körülmények.
a körülmények változtatása nehezebbnek tűnik, hiszen out of authority-dolgok, mégis könnyebbnek tűnnek madártávlatból.
ugyanis tavaly nyárvége óta rendre kudarcba fulladnak az elhatározásaim. s egyre inkább azt keresem, hol van egy biztos pont, ameddig vissza kell menjek az új induláshoz. nincs most meg sem az, sem a szemközti part, de mégcsak nem is az "azért hajózom"-érzés sem.

farsang

kalózruhanyünyörgés van.
a tavalykarácsonyra kapott szupervarrógépemre rászabadítottam magam tegnap este, majd egyórányi kínlódás után föladtam. még mindig azt gondolom, szuper, de az tuti, hogy beállítani én nem fogom tudni. és csak remélem, hogy így szépen valahogy be lehet állítani (alsószálat bumszliz, mely jelenség amúgy is mindenkor kettő perc alatt agyidegzsábát hoz nekem), és nem rossz. azt utálnám számos okból.
most csak az van, hogy a mostani négy napban (holnapra) még egy műbőr mellényt kellene előállítanom kézivarrással, majd szombaton esküvő miatt off, aztán vasárnap nemtomhogy meg még két takaróhuzatot az oviba. vesztes-e vagyok.
japp. varrásügyileg kettő-null oda.
(aki varrt már műbőrt kézzel, érti)
*
tegnapi arcfestés-főpróba megvolt, és ez legalább fölvillanyoz, hogy tippelgetem, mit tesz majd gyerekem holnap, midőn szerecsenként vonul be, és mindenki bámulja majd, meg kedves megjegyzéseket tesz, hahhahahhahaha. az tuti, hogy nem megyek csiliviliben, mert ha jól tippelem, arcelrejtéssel fog operálni. annyira bírom ezt a kölköt.

jó, és akkor

tegyem ide ezt is. igazán mondom, jó szám, és akkor a végén, a legvégén kiderül, miért is.

jó, ha az ember szíve ott van, amit ahol csinál. jó nehéz is. japp.

és itt a szöveg:
ADELE- SOMEONE LIKE YOU

I heard that your settled down.
That you found a girl and your married now.
I heard that your dreams came true.
Guess she gave you things I didn't give to you.

Old friend, why are you so shy?
It ain't like you to hold back or hide from the light.

I hate to turn up out of the blue uninvited,
But I couldn't stay away, I couldn't fight it.
I hoped you'd see my face & that you'd be reminded,
That for me, it isn't over.

Nevermind, I'll find someone like you.
I wish nothing but the best for you too/two.
Don't forget me, I beg, I remember you said:-
"Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead"
Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead, yeah.

You'd know how the time flies.
Only yesterday was the time of our lives.
We were born and raised in a summery haze.
Bound by the surprise of our glory days.

I hate to turn up out of the blue uninvited,
But I couldn't stay away, I couldn't fight it.
I hoped you'd see my face & that you'd be reminded,
That for me, it isn't over yet.

Nevermind, I'll find someone like you.
I wish nothing but the best for you too/two.
Don't forget me, I beg, I remember you said:-
"Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead", yay-e.

Nothing compares, no worries or cares.
Regret's and mistakes they're memories made.
Who would have known how bittersweet this would taste?

Nevermind, I'll find someone like you.
I wish nothing but the best for you too/two.
Don't forget me, I beg, I remembered you said:
"Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead"

Nevermind, I'll find someone like you.
I wish nothing but the best for you too/two.
Don't forget me, I beg, I remembered you said:-
"Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead"
Sometimes it lasts in love but sometimes it hurts instead, yeah.

mit tegyek, már megint egy zseni