évfordulói kívánságok

ettől a béndzsa kis évtől kifejezetten kedves (bűnbánó) ajándék volt ez a szilveszter esti hózuhatag. mondanám, megbocsátok, de azért nem hamarkodnám el. legyen csak ez figyelmeztetés a következőnek: nem felejtek gyorsan!

hóesésben hárman - ez egy igazi hagyomány lett, végre valami igazán érzelmes, este 8-10 között. utána egy szobányi cuccot szárítgattunk, hotdogban ettük a virslit (ma pedig lencse volt, szóval részünkről minden okés). a lámpafényben pillogó hópelyhekért minden megéri, még a hajnal 2-ig pörgés is (a mozgástól), meg a 11:25-kor ébredés (jááájj) is. ez utóbbit soha többé, légyszi, még most sem vagyok igazán álmos.

idénre kívánok jobb évet. a tökkelütött idiótáknak véget nem érő zuhanást, a felelősségteljes vezetőknek tripla örömöt. a világban a normalitás helyreállását kívánom 7,99milliárdodmagammal együtt erősen - ez azért elég kell legyen.

szeretettel buék minden idejárónak és -tévedőnek.

a. 

fülek

az a nagyszerű és egyben végzetesen felkavaró, ahogyan egy földhözragadt, nekemújtudásról szóló oldal fülecskéjétől kettőre a másikban élettragédiát olvasok - egymástól egy órányira. vagy inkább világegyetemnyire. 

csak az a szerencse, hogy amolyan posztmodernek vagyunk, és sokszor ez már föl sem tűnik-

(jó, most föltűnt, nemigen maradtak szavaim, vagy csak itt kaparják a torkom.)

összerándul, lapít

nem vagyok/leszek/voltam babonás, nem voltam/vagyok pesszimista, nem hiszek az elkiabálásban.

simán csak az van, hogy másfél hete végre visszatértünk a teljes kerékvágásba, előbb a saját taknyomra hivatkozva, aztán csak úgy már nem ülöm végig az elalvását. csak mint normálisan, anno. mese, ölelés, puszi, éjszakai lámpa be, másik ki, csókolom. pár perc múlva visszamegyek, ő ezt regisztrálja és/vagy már alszik is.

ma kijöttem, visszamentem, betakartam, elaludt, tizenöt perc múlva egyszercsak megjelent álmosan hunyorogva, (gondoltam, letol, hogy mért nem mentem vissza, kétszer szoktam, másodikra már mindig alszik, de nem) és mondja,
anya, fáj a lábam.
most a talpai fájtak, ami átvándorolt a keze ujjába (plusz a jobb halántékán), ugyanaz a fájdalom és intenzitás, mint a homlokán volt abban a bizonyos időszakban.

nem, nincsenek nyugodt napjaim, nem, nem tudom, ez mi, nem, nem tudom, mit tegyek. epizód? folytatásos? ki? hová? mi ez? mit csinálok rosszul?
tényleg szuper dolog egy sima gyerekbetegség, egy simát kérek.

az van hogy

az van, hogy valamiért még mindig nagyon ideges vagyok g miatt.
látszólag jól van, de
de nem stimmel, és az ilyen dolgok mért nem hétköznapra esnek, amikor reggel szépen bemegyünk egy CT-re, csak mert ki a csuda szülő hiszi el egy röntgennek meg egy helyhiányban szenvedő rendszer (nevezzük jánosnak) éjszakai orvosának, hogy minden rendben, ha estére mégiscsak fáj a feje és izzad a keze, és
egy szó mint száz,
most jó volna valami több.

zsoltár, mert néha az is kell

elnézést a külnyelvért, magam magam megerősítendő használom ezt a fordítást, de a lényeg nagyjából annyi, hogy ha ez már akkor is ilyen volt, akkor hátha most is lesz másmilyen.

Psalm 35

11 Falsche Zeugen sagen gegen mich aus.
Man verhört mich über Verbrechen, von denen ich nichts weiß.
12 Gutes vergelten sie mir mit Bösem; alle haben mich im Stich gelassen.
13 Früher, wenn einer von ihnen krank war, zog ich mir Trauerkleidung an.
Um seine Krankheit von ihm abzuwenden, verzichtete ich auf mein Essen;
ich neigte meinen Kopf tief auf die Brust und betete für ihn,
14 als wäre er mein Bruder oder Freund.
Wie einer, der um seine Mutter trauert, ging ich umher, gebeugt und voller Kummer.
15 Nun aber freuen sie sich über meinen Sturz und rotten sich zusammen gegen mich.
Sogar verachtetes Volk kommt daher, Leute, die niemand kennt;
sie hören nicht auf, mich zu beschimpfen.
16 Sie spotten über mein entstelltes Aussehen; drohend zeigen sie mir die Zähne.
17 Herr, wie lange noch willst du ruhig zusehen?
Rette mich vor ihren Anschlägen, bewahre mein Leben vor diesen Löwen!
18 Dann danke ich dir vor der ganzen Gemeinde,
vor versammeltem Volk will ich dich preisen.
19 Lass nicht zu, dass sie über mein Unglück jubeln,
meine Feinde, diese Bande von Lügnern!
Ohne jeden Anlass hassen sie mich und zwinkern einander verständnisvoll zu.
20 Nie hört man von ihnen ein gutes Wort.
Gegen die Stillen im Land, die friedliebenden Leute,
denken sie sich immer neue Verleumdungen aus.
21 Sie reißen die Mäuler gegen mich auf und höhnen: »Da! Habt ihr's gesehen?
Jetzt haben wir endlich den Beweis!«
22 Du, HERR, hast das alles gesehen!
Schweig doch nicht länger, bleib nicht fern von mir!
23 Steh auf, greif ein, verschaffe mir Recht!
Mein Herr und Gott, nimm du meine Sache in die Hand!
...
27 Doch alle, die meinen Freispruch wünschen,
sollen vor Freude jubeln und immer wieder sagen:
»Der HERR ist groß!
Er sorgt dafür, dass sein Vertrauter in Glück und Frieden leben kann.«
28 Ich selbst will deine Treue verkünden, alle Tage will ich dich preisen.

közéleti

valahogy mindig vannak dolgok, amik sokkal nagyobbak, mélyebbek, nehezebbek, mint valaha eddig bármi is velem.
ezek a dolgok most a gyomromban szorítanak, és nehezen megy minden normalitást kipréselnem magamból.
míg mi a kolibriben ülve az igazi magyar kincseinket hallgattuk, néztük, énekeltünk, tapsoltunk,
addig emberek élet-halálharcot vívnak, és csak reménykednek, hogy MÉGSEM lesz ez vagy az.
és akkor még nem is beszéltünk olyan helyekről, ahol egy zsarnok veri le módszeresen az áldozatait, menekülők tízezrei nem jutnak élelemhez, vagy olyan országokról, ahol egy-egy választás polgárháborúba fulladhat.
vajúdik a föld, sajnos.