2012. február 12., vasárnap

összerándul, lapít

nem vagyok/leszek/voltam babonás, nem voltam/vagyok pesszimista, nem hiszek az elkiabálásban.

simán csak az van, hogy másfél hete végre visszatértünk a teljes kerékvágásba, előbb a saját taknyomra hivatkozva, aztán csak úgy már nem ülöm végig az elalvását. csak mint normálisan, anno. mese, ölelés, puszi, éjszakai lámpa be, másik ki, csókolom. pár perc múlva visszamegyek, ő ezt regisztrálja és/vagy már alszik is.

ma kijöttem, visszamentem, betakartam, elaludt, tizenöt perc múlva egyszercsak megjelent álmosan hunyorogva, (gondoltam, letol, hogy mért nem mentem vissza, kétszer szoktam, másodikra már mindig alszik, de nem) és mondja,
anya, fáj a lábam.
most a talpai fájtak, ami átvándorolt a keze ujjába (plusz a jobb halántékán), ugyanaz a fájdalom és intenzitás, mint a homlokán volt abban a bizonyos időszakban.

nem, nincsenek nyugodt napjaim, nem, nem tudom, ez mi, nem, nem tudom, mit tegyek. epizód? folytatásos? ki? hová? mi ez? mit csinálok rosszul?
tényleg szuper dolog egy sima gyerekbetegség, egy simát kérek.

Nincsenek megjegyzések: