halleluja.
most már csak a hideg miatt hapcizok óriásikat.
„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
most hármasban toltunk egy hétvége Bécset, köszöni, jó volt.
most megnéztük a Duna-szigetet, olyan, mint egy Margit-sziget négyszer, kevésbé kicsicsázva. találtunk egy bizarrszoborparkot (Oslo után azt hittem, nem érhet már meglepetés, de de.) ez kifejezetten béna és bizarr volt, a pucér emberi kínlódás mindenféle pózban - kb. erről szólt.
egy darab múzeumba sem jutottam el 5 nap alatt, se mozi, se színház, nem tudom, mi van velem - öregszem? viszont a hétvégén családilag kb. 80.000 lépést tettünk meg összesen, az pedig egészen rendben van. ráadásul ezt mind valami zöld meg vizes meg sétás helyen. egyúttal zsúfolt helyen, mert ezek a bécsiek nem viccelnek. természetesen ezt el is irigyeltem tőlük rendesen. mert milyen az, hogy van minimum 3-4 négyvárosligetnyi/margitszigetnyi zöldjük 20 perc metrótávolságra.
kikapcsolni jó, ezt megint megtanultuk.