sárgabari

amúgy meg sárgabaracklekvár főzéssel pepecselek álló nap.
hatszázhuszonháromezer üvegecskét mostam el meg forráztam ki.
egyelőre a harmadát pucoltam meg (a többi érik holnapig) és cukroztam le a tízkilónak.
a fülemen is barack jön ki, de végülis vígasztal, hogy szeretem.
apdét: tizenkettő kisüveg plusz egy nagyon kicsi figyelnek a dunsztban. már megint hullára fáradtam. nyehh.

v

v tüdőembólia gyanúval és mellhártya-gyulladással kórházban.
v-nek múlt kedden született a kisfia.
egész nap rájuk gondolunk.

csepp a pohárban

a robbantós-tűzelős-félhétkorvésős nemszomszédok visszhangos udvarában ma éjjel (egy órája ) egy sikoltós hangú kiskutya nyomja a vehh-vehh-nyíhh-nyíhh-et, megállás nélkül.
erre mondják az éles fejhang kifejezést.
miután a hálószoba (és leendő gyerekszoba) ablaka oda néz, s ettől lehetetlen lesz nyitva hagyni azt, azaz most éjjel a meleg miatt nem fogok tudni aludni, tehát

HOLNAP

utánajárok.

álomkór

az ájulásszerű alvás után totál nyomi voltam ma, pedig fizikailag pihent lettem.
nem tudom mért van ez így, olyan jó lenne egyenletesen normális-szerűnek lenni.
reggel az önkormányzatban kezdtük, jól vállalkozók leszünk. vagyis én nem.
viszont a teáor 2003-as (érvényben lévő) listája és szisztematikája oly mértékben gáz, hogy csak az lehet megnyugtató benne, hogy januártól a 2008-asra változnak a besorolások.
egyszerűen képtelenség ebbe az ócska vacakba beleszorítani egy 21. századi tevékenységet (vagy többet). tehát nem fogok nyafogni, ha át kell sorolni a dolgokat, sőt, már várom is, csak azt remélem, nem kell érte pl fizetni. bár még amiatt sem fogok nagyon nyafogni.
majd nyafogok másért, mindig lehet találni olyat, höhö.

füstölő

és a történelmi hűség kedvéért idevésem, hogy tegnap reggel füstszagra ébredtem, s kisebb robbanás zajára ugrottam ki infarktussal az ágyamból, majd a drágám elszaladt, hogy megtudja, ki tüzel éppen a szélviharban reggel háromnegyed hétkor. (nyolcas számú sarki nemszomszéd, szenilis öreg fater)
most, este féltízkor ismét szomszédi füstszag van. az erős szél hozza, pont arról.
hüje-e vagyok, ha ezt így nem komálom, vagy ha kibírom. melyik-é vagyok.
(nem különben azt az önkormi rendeletet, mely szerint március-április és október-november és ezen belül cs-p-szo egyes szakaszai használhatók erre a célra)
dühülök.

pelenkaposzt

vázlatosan
* van tehát a testre simuló eldobható, nemlebomló, kettőtonnányi szemetet termelő, kényelmes. heti 2000-2500 huf.
* van a dmben kapható, még nem ismerős öko, melyből több bomlik le, egyelőre ugyan a nevét sem tudom, de gondolkodóba ejtett. árilag ugyanittkörül.
* van nemtudomholkaphatós kukoricapelus (lebomlik, azért ez a neve), nemmosós, eldobós, utánajárós (mennyibekerülős)
* van a moshatós egybeszerkesztett pamutflanel, hatalmasbugyogós, ámde szimpatikus (nevezzük mondjuk monapelnek)(ami olcsóbb a popolininéven kaphatónál, úgy halványan darabonként 1000 huffal), darabonkénti 2000 huf körüli áron, készletben olyan 40-45.e hufért, ha jól számítgatok, és ezt mosni kell, és szárítani (na EZ a szűk keresztmetszet), és nem tudni, vajon nem szivárog-e a lábráncoknál, és kérdés, hogy a 4-10 kg-os méretben vajon úgy néz-e ki egy újszülött, mint malacka a waltdizniben, vagy nevetségesebben-e.
* ilyen moshatós van különszerkesztett gumibugyis változatban is, na az árban és macerailag is duplán felejtős.
* ma láttam olyant, ami ugyan különállós moshatós, nevezzük bambinomionak, de életszerű mértezésben van, egy csomagban van három tépőzáras gumibugyi meg 12 textilbetét, meg raksz bele papír kakialátétet (hehe, hogy ezt hova dobod, nem derül ki, pedig érdekes szempont), és ez a készlet olyan 19 e huf, méretenként ugye mondjuk eggyel bizton számolva, az olyan négyszer ennyi (arrgh, mondom közben csak úgy magam elé) esetleg szetenként volna 2000 huffal "olcsóbb" is máshol, hm-
* és még van a nagybabaipariegységben, ahová el _kell_ mégiscsak menni, s megtekinteni a kushiesnéven futó cuccot, mely mosható, középáras, középbéna méretezésű, viszont a kakialátéte tekercses, vécébedobhatós.
* ja, és a klasszikus kettő darabból szerkeszthető textiles-gumikötözős is kapható valahol, amihez egyébként értek (két tesó), vasalandós, honnanbeszerzős, mennyibekerülős, de biztosan sokáig kitartós.

no, ezeket most jól esett leírnom, mert
* nem akarok környezetszennyezni kakáspelussal
* inkább vizet használok többet, mert a mosógépből ezért vettünk AA-t.
* hátha kitart a készlet több gyereken át
* mért ne menjek szemben az árral (ez még nem eldöntött kérdés, kell rá még úgy ötven év, hogy biztos legyen, mit is akarok. akartam.)
* imádok túlbonyolítani dolgokat. mint tudjuk.
* pillanatnyilag úgysincs ennyi pénzünk kéznél, tehát teoretikus a dolog.
* viszont nem is lesz annyi sosem, hogy az (optimista) két éven keresztül heti 2-2500 hufot adjunk ki eldobhatósnemlebomlós pelusra (2*52*2000=208.000), nem beszélve ennek mondjuk a kétszerezésről egy követő gyermek esetében (416.000, ha demagóg-tudományos akarok lenni)

hát most az ezenrágódás jön.

k+i

az esküvői meghívó is megérkezett.
jó érzés egyszerre két helyre is vacsorás meghívást kapni, még akkor is, ha racionálisan úgy tűnik, egyikre sem fogok tudni elballagni. lévén az egyik írországban, a másik pedig a vidéki kedvencnagyvárosomban. ezt a másodikat, ha nem mondjuk a 38-39. héten lenne, biztosan nem mulasztanám el.
most tehát nemtommi lesz.

minden pillanat

most éppen minden pillanat az a küzdelem, hogy ne ragadjon le a szemem.
ez van, egyszer menjek be úgy tenni, mint aki dolgozik.
megjavítottam a nyomtatót. helyretettem egy kollégát. elmeséltem a technokollal ragasztott babakocsi (rém)történetét. elhoztam az utazásim (mikor is fogom használni mondjuk). átadtam egy újabb ügykört, ismét félig.
aztán elmentem papírboltokba, próbálván vásárolni direktajándékot, de az már nem volt. így közvetettajándékot vettem, annak, aki még ezt nem tudja, de majd megtudja, ha elkészül (ha nem, akkor is, mert közeleg a dátum). ezen kívül megtapasztalhattam, hogy nem néznek nyolchónapos terhesnek, pedig ma nagyon jól esett volna, már szédültem a fáradtságtól, ők meg a buszokon-utcákon-vilin csodálkoztak, mért vágódik beléjük a könyököm, amit magam előtt tartok, amikor nekem jönnek. ezek az emberek nemnormálisak, vagy csak egyszerűen eszük ágában sincs gondolkodni.
aztán elballagtam a holdboltba, ahonnan tökjó nemtartósítószeres, ökobióbőrbarát cuccok ismeretében jöttem el, és azt gondolom, ilyenekre majdan áldozunk is. na erről még a pelenkaposztban írok.
a ballagás pedig valós volt, egyre lassabban, gyermek egyre többet ugrabugrált, így vonszolódtunk előbb az esztékába leletért (kevés nagyon a ferritin, most mitEgyek), majd a pijacra (egyre jobban szeretek odamenni), majd haza.

m+m

abban a német fórumban, ahová háromhavonta egyszer tévedek, m-ékkel mindig pont olyankor történik valami.
m-ék karácsonyra gyereket várnak.
ez jó.
másrészt ha -felteszem- valóban intuitív énemre hallgatnék, valószínűleg sokkal jobban is élhetnénk. ezt most jobban nem tudom magyarázni, minthogy a megérzéseim gyakran tűélesek, ellentétben a valódi énemmel meg a használatos szenzoraimmal.
aztán megint csak rohanok tovább.

kedd

ma elmentünk a bőrgyógyhoz, megtekinttettük vele azt az anyajegyet, amit én régóta gyanúsnak találtam, és akkor kiderült, hogy szerinte nem az.
ez jó, csak kár, hogy a dicséret (miszerint jó, hogy azért megnézettük) helyett kicsit lekezelt, merthogy ez milyen távol állt attól. ez nem olyan jó, de végülis mégis, mert nem kellett fizetnünk sem, meg aztán nem is az.
csak egy anyajegy.
majd azért nézzük.

sárgadinnyézgetünk

sárgadinnyézgetünk így hármacskán.
egyikőnk valami összefüggéstelent néz a tévében.
másikunk blogokba nézeget.
harmadikunk élvezi az édes lét, meg a gyomorhangokat, s helyezkedik ezerrel.
ez az illető tegnap a teljes hasvándorlást produkálta, lentről föl (levegő nincs), balról jobbra. a kis elien nevet kapta hát erre az időszakra: _pont_olyan_ volt.

tészta

mondjuk az én kedvencem igazából a házibaracklekváros grízes tészta.
mind nagyanyám, mind az édösanyám, mind most már én legendásan finomra készítjük.
én azért néha elrontom, de az nem számít annyira, mert csak én eszem úgyis.

még.
MÉG.

mainapok, ehh

tehát azzal kezdtem, hogy jól belenyiszáltam a jobb hüvelykujjamba, mely által az egész napos tervezésem dugába dőlt.
aztán kilenc óra múlt, mire rájöttem, hogy mennyi minden van még, s a munkahelyes munka is tornyosul (végre? merthogy sokára küldték), így a bikficcel való hőség-találkozó sem fog menni, aztán álmos is lettem, és -bár kint 'viharos széllökések' (meteorológiai panel) csavargatták a fákat, később a pelenkákat (!!!)-, idebent szépen rámcsücsült ez a peshedt meleg.
szerintem pl ilyen a rossz idő. de ezt csak úgy mondom.
a balcsinál nem mondanám ezt. nemterhesen sem biztos.
viszont délután a történelmi tett megtétetett: megkérdeztetett a szülésznő, s minden bizonnyal (feltéve, ha aug. 5-ig megszülünk), ő lesz az igazi. ha meg nem, akkor mindegy. (ez pl idézet volt, transztextualitás, höhö, amélieből)
aztán meg estére belendültem, mosás, vasalás, mosogatás, ezek mind nagy szavak, ismerve a mai állapotom. ja, és főztem is, energiatakarékosan, mákostésztát. azért jó, hogy szeretjük.

említés

miközben lustán végigfuttatom a szemem az éppen szembe eső polcon (csak semmi fáradság, csak semmi hirtelen mozdulat), élvezem, ahogyan itt állnak a kedvenc nyelvkönyveim (passeggiate italiane, das synonymwörterbuch, a richtiges deutsch, english grammer in use, és így tovább), mely kicsit a határtalanság érzésével is megajándékoz (BÁRMIT megtehetnék, ha akarnám), csak az olt le ilyenkor, ahogyan eszembe jut, mi mindent kellene rendbe raknom, elrendeznem, helyére tennem, a szomszéd papírkupactól a gurulós asztalka alján át az ebédlő tornyosuló hegyével együtt, egészen a mosogatásig.
hát ilyen dolog az élet, de most nem panaszkodom rá. ma még csak nem is kellett főznöm, és még jókat is beszélgettem.

másodszor

ugyanaz a csajszi, akit egy hónapja kilőttem, hogy nem ismerem, az iwiwen, na az most megint bejelölt. tiszta kínos. megint kilőttem.

ügyfél, kapu

beregisztrálva aktiválva volnánk, én gyorsan bele is olvastam a betegutamba, ami tanulságos volt.
pl az a nőgyógyász, akinek a magán terhesrendelésére járok(fizetek), majd nem ad beutalót, majd elküld sajátmagához pár nap múlvára (a rendesrendelésre), ahol az asszisztense kinyom a gépből kettő papírt, mint beutaló a laborba, s ők mindezt konzíliumnak és x vizsgálatnak és és-nek regisztrálják, az oep fizet utánam egy olyan hétszáz ft körüli összeget mindezért, s amelyre én reggel negyednyolctól félkilencig várok sorban állva és ülve beteg, morcos emberek között, s aki elmegy előttem a rendelés kezdete után öt perccel, s nem mondja hangosan artikulálva, hogy JÓREGGELT, HÖLGYEIM. (akikből élek)
berágtam, igen, el is múlt, de ideírom, mert ez meg az én naplóm, s ezt még egyelőre nem hagyom szó nélkül.

lehet, hogy egész életemben ilyen maradok, hogy kiszúrom az ilyen nüansznyi csőrömpiszkálja- dolgokat. de ez a blogom, ide legalább elfér.

vendégaháznál

ja, voltak, b és vőlegénye, j.
az egész egy ártatlan, "hogyan kell weboldalt készíteni" kérdésből indult ki, lett az egyórás megbeszélésből, a "gyertek akkor szombaton ebédre hozzánk, s megbeszéljük utána, hogyan" válasz.
ezt normál esetben, ha fárasztó is, könnyedén abszolválom. most kettőórás heveréses alvással büntet a dolog. mostanra lábaltam ki félig a morcosálmos pozícióból, tehát elment a nap a rántotthusival.
életemben először dolgok: a hideg meggy-almaleves, a paradicsomsaláta, a rántott pulykamell, (sült krumplit már készítettem vendégeknek) az anyósoméknál vendégetetés (képtelenek voltunk -lelkileg- elpakolni az ebédlőnkből az ott álló hatalmas hegyet) (apósomék 50éves osztálytalálkozóra utaztak), az újvendég szeme láttára földrefekvés, láb fotelbe helyezése és szunyóka. (jól viselték mindezt, ez jó)

édes

édeske napszakonként más jellegzetességet produkál, reggelente inkább csuklik, délután-este jobbára fészkelődik, ha éhes, mindkettőt erőteljesebben műveli, éjjelente rugdal és kapirgál.
egyre kíváncsibb vagyok rá-

véééér

ma volt az utolsó vérvételem a terhességem alatt. félkilencre végeztem, csodálatomat ki is fejeztem a vérszívó néninek. igen, mondta, a péntekek már csak ilyenek.
jahhj, ezek a tanulságok, de legalább ezt is tudom.

v és illés

szóval megszületett illés, s vele együtt az általam ismert legfiatalabb elfogult anyuka, már amennyiben az "olyan nagyon szép" kitételt hallhattam, hehe.
v jól van, s talán holnap már haza is engedik, és igazából az nagyon jó hír.
*
mindazonáltal teljességgel fölfoghatatlan, hogy v-nek, vagy akár nekem gyerekünk van/lesz.
ma a boltba csámborogtam (évek óta nem csámborogtam, hiányzott), aztán ott rádöbbentem, hogy gyakorlatilag a pocak valami olyan tekintélyt ad (vö. felnőttnek néznek), amit az ember sosem gondol korábban. kicsit kiléphetsz a korábbi szerepedből, olyan.
mondjuk élvezem, de nem igazán komálom ezt a dolgot, én valahogy más elvárásokkal élek.

ideg

egy kis jóleső blogolvasgatás után már nem habzik a szám széle ettől az idióta helyzettől, amelynek még sok évig reménybeli birtokosa voltam/vagyok/maradok, miszerint legalább nyolc szomszédunk van, nem beszélve az egyes szomszéd utcák rövidségéről, mely által még pár okosat nyerhettünk, mint közeli lakótárs.
természetesen nem olyan gáz, mint egy lakótelep, de rosszabb, mint a négyszomszédos kombó (jobb-bal-hátul-szemben).
ma háromnegyed kettőkor a füstre ébredtem, mely elöntötte a szobát (nem túlzok), m-ék rágyújtottak. miután tüzezni nyáron szigorúan tilos, először a tavalyi szemben felgyújtott hamisciprusok jutottak eszembe, szívem a torkomban, gyomrom mikroszkopikus, szülési fájdalmakat hallucinálok, ablakhoz rohanok, s akkor derül ki, nem, a szomszédéknak most szottyant kedvük a kijelölt március-április, október-november helyett tüzelni.
mire becsuktam mindent (majd a levegőtlenségtől morcosra aludtam magam), már nem bírtam a zugokból elhessegetni a füstöt. most is körülleng. meg a kiteregetett ruhákat is.
fontolgatok egy szórólapozást, névtelenül, fölszólítandó (szűk) lakókörnyezetemet a füstölések rendjére-
vá.

gyerekméret

amikor azon agyalok, vajon a gyerek mért méretei mekkorák, hogy az jó-e, időnek megfelelően, olyankor azt érzem, kezdi valami csavarni az agyam, és semmi jó nem sül ki belőle.
33-34. hét, két és fél kiló, olyan 10 cm átmérőjű a feje. és most már július 29-et írt a gép.
huhh.

tevékeny

és a ma pedig tevékenyen tel(t)ik,
voltunk postán (kinyittattam egy ablakot, csak nekem, okmánybélyegért)
voltunk apehben (a tavaly nyári lopás óta húztuk, nademost)
voltunk önkormányzatban (most aztán már mindent tudunk az egyéni vállalkozásról, ráadásul mindketten ügyfélkapu-regisztráltunk)
voltunk piacon (magakelletőn figyel a féldinnye meg a meggy meg a málna meg a sárgadinnye meg a primőkukorica ésatöbbi a hűtőben, minden rágondolás is jól esik már)
voltunk a babaipari egységben és rettentően bevásároltunk (el is mesélem majd a gyermeknek, mennyi minden szépet kap)
most pedig a mosogatás, főzés, rendrakás kombó után jöhet a munkahelyi munka végre, annyira kínos, hogy kettő hete nem tudtam nekiállni, először a vinyó miatt, aztán meg mert nem volt rá időm.
és aztán este még, ha nem nyúlok ki (mint szoktam), megyek az esti találkozóra, végre. sz ugyanis jövő héten megy kuala lumpurba (de tényleg), r pár hét múlva kamionozni kezd, és így tovább.

érdem

amúgy az a legszebb a szoba-dologban, hogy andalgó megtervezte, főtt a feje, de nagyon akarta, aztán elfogadtatott. aztán jött a szaladgálás, hogy miből, melyenre. és aztán az is meglett, hazahozódott. aztán volt a kipakolás, amibe ketten is kipurcantunk, meg rádöbbentünk a 'rengeteg cucc' valódi értelmére. aztán jött az apósom, aki nem volt semmi, miután a sok egyéb után a plafont kente tökéletes fehérre. aztán jött a kávé: általam húzatott az egyenes vonal (ami görbe is, persze), meg ragasztatott le a millió méternyi szél, aztán jött a drága, és kettőször lekente csíktalan-tökéletesre, amit csak ő tud itthon nálunk (persze a világon is, de az már rendes elfogultság, ha érted, mire gondolok). aztán pucolás, rakodás, pucolás, rakodás, közösen, még az öcsémmel együtt is.
bírom ezt a kalákát, na, erre a legeslegjobb gondolni.

kettőt ide is

elhelyezek a képekből, két csuda-sarkot, mert megérdemlem, helyesebben, mert a tejeskávé is tetszik a falrafestve meg a polcbeosztás, ami az én fejemből pattant ki, szintén. már persze ez a derűs összevisszaság. (könyvekkel együtt aztán persze még össze-visszább.)

höhööö

a géméles cuccba bejelentkezés miatt a blogger minden felirata magyarul jelent meg, ez tiszta vicc.
mindemellett sikerült elküldenem azt a pár képet is, ide-oda. bútorokról, pocakokról.
most pedig megnyomom a 'bejegyzés közzététele' gombot, amitől megint el kellett röhögjem magam.

gyanítottam

gyanítottam, hogy tavaly ilyenkörül is volt valami, amibe nyakig belevethettem magam, gyanítom, hogy én már csak ilyen leszek (voltam, maradok, vagyok).
most a festés-polcozás-takarítás-rend! sor végefelé (persze sosem lesz vége), miután fizikailag amortizálódtam (de megérte, csak a képeket nem sikerült kinyernem a rendszerből, bocs), most agyilag építem le magam teljesen a mimindent kell még beszerezni egy gyerekhez-listával.
osztok-szorzok-keresgélek, megint fórumokkal vetem szét az idegeim, mérlegelek, mi mennyi és milyen és és.
hogy mosható legyen-e a pelus, vagy éppen eldobható, de bio, vagy hagyjak nagy öko-nyomot magunk után, merugyismindeggy.
hogy kombiágy legyen-e, amit majd még talán tíz év múlva is hasznosítani tudunk, vagy legyen ez a vacak, de olcsó ingó-bingó plusz egy drága komód, persze az első.
hogy melyik babaipari egységben olcsóbbak globálisan a dolgok, és érdemes-e öt helyről vásárolni egy-kétezer forint megtakarításáért.
hogy legyen-e új babakocsi, sokévig tartható, többgyereket szolgáló-é, vagy nyúljunk egyet olcsón most, majd fél év múlva, majd később megint.
szépen rágom a témát, fura hogy a kisklambó pikk-pakk itt lesz.
*
v közben szül, császárral.

szerencsés

jól jön, hogy ennyire lustanapom van, legalább a monszun nem kapta el sem a már megszáradt, sem a még ki nem lógatott ruhákat.
miközben a gravitáció nyomja lefelé a gyermeket, nem kevés diszkomfortérzést adva át ezzel.
tehát

az első trimszter a várandósság, a második az áldott állapot, a harmadik határozottan terhesség.

alvás

a címben jelzett tevékenység kezd eltűnni, mint olyan, legalábbis a normális verziója, mikoron tízkor lehunyom a szemem, s reggel hétkor kinyitom.
most éjjel senki és semmi nem nyüzsült, egyszerűen csak fájt a hasam, a gátam, meleg volt, nyitott ablaknál is, és kizárólag a jobb oldalamon lehetséges már csak az alvás, miután elöl a pocakom van, baloldalt van egy kapirgáló kisgyerek, akinek nem jó semmi ott, a hátamon nem vagyok (még) képes, tehát marad a jobboldal aludni.
mindehhez jött a frász, hogy elfelejtettem fölhívni a szülésznőt, hogy miahelyzet, egyébként az, hogy július végéig szabin van, tehát ha előbb szülünk, akkor ugye sztornó.
mondjuk induljunk ki abból, hogy v most éppen bent kínlódik a 42. hetével, oxitocinterheléses vizsgálatok, dagadt láb, meg kórházi környezet stb, és nem jön a gyerek, csak nem. szóval ilyen is lehet akár, de szerintem nem lesz velem.
a tegnapi aligpakolás és meleg miatt van ez az egész mísz, pedig még rossz kedv sincs, és ha látnátok ezt a csuda szobát, ami lassan tényleg kész (tegnap csudapillanat volt az utolsó könyv fölhelyezése ám!), szóval akkor tudnátok, miről beszélek.
na, szöszmötölök tovább.

ja, a ma

vázlatosan:
* szépen elráncigáltam az én hősömet az olcsóbbiknak tűnő babaipari egységbe, ahol kettő órát töltöttünk tanakodva (annyira jól bírtuk még azt is, hogy az öt eladóból egy dolgozott, a többi kiscsajok meg hárompercenként eloldalogtak mögöttünk (!!!), viszont ama egy zseniálisan értett mindenhez)
* mentünk ebédelni is (jajdejól esett nem főzni ma)
* szépen fölrámoltam a könyveink háromnegyedét a megfelelő polcszakaszra ÉS maradt még hely (!), igaz könyv is.
* és kezd valami kevésbé konfúz alakulni a lakásunkban.
* kiválasztottuk a kiságyat (kombi, meg fityeg rajta egy komód is)
* alszunk egyet a babakocsi-csábításra is.

szombat van?

már?
most gondoltam végig csak, mért vagyok én ilyen kutya fáradt minden este.
hát. nem, nem a sok tevés, az van és kész, nemsokára majd elmúlik.
szerdán pölö volt a két szarka, akik a nyitott ablak közelében hajnali négykor kezdték meg a napot, olyan háromnegyed ötig egyfolytában csörögtek.
csütörtökön egyszerűen csak fáztam, de nem volt erőm fölkelni az ablakot behajtani, és a hatalmas kupiban persze egy darabka takarószerű sem lett volna elérhető. plusz a szomszéd negyedötkor startol a dízelautójával az ablakunk alól.
pénteken egészen pofásan hatig aludtam, mint a bundi, ám nálunk akkor jön mindig a kukásautó a kisutcánkban, jött most is, és én valamiért minden egyes alkalommal frissen ébredek, csak aztán délutánra elfogy az aznapra szánható erő.
ma pediglen a nyolc szomszédunk egyik (srévizavé hátul) félhétkor kivéste az ablakot (félnyolcra kész is volt), no, és ma azt gondoltam, ez nem fair.
nem is volt.
arról nem is beszélve, hogy a meleg miatt a süsükutya a szomszédban este féltizenegy körül döbben rá, hogy alig ugatott még aznap, és akkor pótol egy órán át.
hát ezért!

naplózom

ma elpakoltam a múltkori meggyeket a spájzba, ezért a spájzot is kicsit rendezgetni kellett, ezért most meg az üres üvegek állnak a pulton, hogy majd rakjuk föl őket a fölsőpolcra. dominóelv.
ezt sikerült a gardrób vonatkozásában is megvalósítanom (nem jó engem magammal magamra hagyni ám), harmadig megpakoltam a gardróbot, ami majdnem félig van, sajnos, tehát kevés a hely, mint azt sejtettem, de nem adom föl (még).
és a dominóelv továbbgyűrűzött a könyvek tárgyában is, nyolc halom könyvvé képeztem az egy halom könyvet délután, a végén persze már a végső erőm megfeszítésével. és nem is egyedül, szóval nincs mit tenni, terhes vagyok, vagymi.
és közben jött a mi drágabarátunk, és fölfurkálta az összes új fogantyút, úgyhogy most hozzá kell szokjunk a fogantyúval nyitható fiókokhoz-szekrényekhez, ami ugye három év után már újdonság a javából, höhö.
én -nemtommér- tényleg aszittem, hogy majd itthon a kényelmes sétagalopp lesz majd a sorsom, unalmamban meg tévézek majd, de nem, nem. és azt sem értem, hogy gondolhattam, hogy a festés-lakásszétpakolás-újbútorok kombó után pár nappal már minden a helyére kerül...

odabent

miközben odabentről nyaggatnak minden nap valamiért.
nem baj, amúgy, csak olyan fura érzés, már most, mintha réges-rég otthagytam volna, totális törlést alkalmaz az agyam, újra kell mindig bootolnom, ha kérdeznek valamit, höhö.
és ma estére végre a vincseszter-dolgom is kiderült, anyagaim lekerültek róla dévédére, nem kicsit feszélyezett a dolog. a vinyó amúgy agyhalott, az elektronikája szállt el, és mindezt majd meg is köszönöm a rendszergazdának, aki helyett a férjem és az öcsém intézték el, hogy ne vesszen kárba az elmúlt hónapjaim minden munkája. igazán prímán megéri a pénnzét, ha lehetek ennyire személyeskedő. megemlítendő az is, ahogyan az elmúlt hónapokban jeleztem, hogy te, ez a gép mennyire lassú, mitől. nem hangosan említendő ama múltbéli cserebere, mely kapcsolatban áll a jelenlegi vinyótönkremenéssel, behh, de utálom ezt.
és így tovább

mindennap

naplózom hát, mert hát ez egy az.
tegnap:
* gardrób teljeskörű pucolása
* sarokpolcozat (ez a helyes kifejezés) lepucc
* tévészekrény ua.
* nemkülönben az egyik ablakok. és a függöny föl.
* a drága összerakta és élével behelyezte a hifit, ez pl egy erősen szűk átmérő lett.
ma:
* fogantyúk (háhá! kutyás!!!), piac, posta (pl találtam múlthavi nembefizetett csekket. tiszta ciki)
* ebédke (kísérleti paradicsomleves, át nem törve. igazi pempő lett)
* könyvek részleges nagyszobába pakolása, durván sok könyvünk van, kiderült megint (öcsém segített)
* háromésfél kiló cseresznye eltevése (ismételt apósi segítség a mosás-csumázás-válogatás vonalon, huhh) - tíz üveg.
* ágyneműmosás.

hát ez van, de azt mondom, a káoszon keresztül vezet a rendhez az út, és még bírjuk.

fáraccság

olyan két órát késtek amúgy a fafurkászok, így csúsztunk az estébe a végével a dolgoknak, miközben én egy háznyi palacsintát sütöttem (kiló lisztből), töltöttem, etettem, iratokat rendeztem, előttük még gardróbot pucoltam, kiegyenesítettem itt-ott a tejeskávé és a fehér találkozását, most meg, este, takarítottunk (utállak, prontó).
ez a fáraccság azért mégis különbözik a tegnapitól,a mikor az egész nap a vattával teli fejemmel való harccal telt.

elképesztő

jó, én terveztem meg a nagyját, meg együtt döntöttünk a részletekről, és részeiben tudtam, mi lesz, de ez
ELKÉPESZTŐ,
hogy mennyire jó lett.
első ránézésre szobává vált a szobánk: döbbenet.
szóval hüledezve örülünk.
(nem beszélve arról, hogy a drága összerakta a gépezetet, így hát van net is.)
csókolom, ez jól sikerült.

sport

a hétvégén volt a budafok-fradi meccs kishazánkban. 2:2 lett az eredmény a 40:7 arányú helyzetek ellenére. (a budafoknak volt 7 helyzete)
*
ezenkívül volt tegnap ez a forma1 futam, a kubica frontális ütközésétől kezdve az egész egy szürreál lett.
csak mellesleg ez a két muki, különösen a gyula szétidegel, ahogyan nem megy nekik a közvetítés. vajon szól-e nekik valaha valaki, mennyire rossz, amit csinálnak?

a net

ez a netdolog az itthoni szétszedett számítógépemmel, a benti tönkremenésével meg kezd engem félkarú óriásnak éreztetni magammal szemben.
szóval szerda.
legyen már.

vasárnapok

a tegnap határozattan rohanósabban zajlott, mint a ma. a papám partiján voltunk, előtte szaladgálás, ott a rokonság, este meg a kongó nagyszoba és a hetven fok meleg nyolcvanas páratartalommal.
ma dokinéni (unok orvoshoz járni) (vastabletta), alvás, peshedés (volt egy jó film a michael keaton-nel), házinéniskedés. még most is vattával van tele a fejem, csak pár pillanatra érzékeltem a nap nagyszerűségét, úgy s mint az első nemdolgozós napot.
viszont túlvagyok a második netes rendelésemen, a teszveszen licitáltam a fürdőkiegészítőkre, és ettől én büszke is lehetek magamra, mert csak a múlt kedden fogalmazódott meg bennem, hogy lesz itt egy kis pluszemberke, így lesz itt egy kis plusztörülköző, ezért kell egy kis plusztörülközőtartó, és a régi bolt bezárt, és akkor csak úgy spontán nekikerestem a neten, és PONT olyat találtam a teszveszen, pont annyit, pont. és mára meg is érkezett, és ez most jó, nagyon.
holnap pedig jön a polc, a polc, a polc, a szekrény, a gardróbbelső, a tolóajtó, én meg itthon fogok asszisztálni, húslevest főzni meg palacsintát sütni. és reménykedni, hogy holnap el is készülnek mindezzel. és hogy minden rendben lesz, a fal, a fúrás (igazi frász), a méretek, a végső kinézet.
hát legyen már szerda.

karamell

ja, a színe a karamell és a tejeskávé között van. szép.

festésmázol

kész a festés, kutya fáradt vagyok, most ezért shreket nézünk. az összes többi olyan vidám zé kategóriás béndzsaság, tehát marad az agypihentetés. kár, hogy ezerszer láttam már.
nasebaj.
miközben a router hatpercenként (vagy négy) kiugrál a netről, plusz a tapipadérintés őrjít meg. jó ki kupi ez.

énekeleke

nem, most nem igazán
ez egy zúzós nap volt, többé ilyen nem kell.
ikeába mentem (nézni, meg ajándékért a papámnak), csokikat venni mentem (búcsúajándékok okán), elrohantam átadni tovább a cuccokat, keresgéltem, irkáltam, pakoltam, feszültem.
aztán elköszöntek, én is, aztán elcsendesedett minden, elmentek, aztán jött az emberem.
és akkor jött az, hogy bekrepált a gépem (haragszom a rendszergazdánkra, hetek óta nem figyelt a szólásaimra), úgy szállt el, mint a győzelmi lobogó, és van egy nagy sor dolog, amit nem mentettem le róla, mondván vagy ma délután utolsónak, vagy jövő héten majd mentek. hát nem. hazahoztuk, és most ezért is szorongok, nem kicsit. és ez szerdáig nem is fog kiderülni, mi a rossz, a vincsi vagy éppen az alaplap. nyilván az első.
közben pedig a kollégám rohant el, hogy a főnökömnek segtsen, aki rosszul lett az utcán.
így aztán nem mesélhetnék a gondtalan utolsó napról.
ehh.

boldog, egyébiránt

a legfurább viszont az, hogy mindeközben boldognak érzem magam, ami abból látszik, hogy állandóan énekelgetek (utoljára tizenöt éve volt ez így, már hogy énekelgettem, állandóan, mindent) (azóta is voltam boldog, csak valahogy sosem volt alkalom énekelgetni),
tehát most, ez a dolog, hogy "utolsó napok", mégiscsak felszabadítólag hatnak rám, akárhogyan is loholok.
a kiscsillag meg közben a bordámat rugdalja. csillagokat látok ettől időnként.

folyamatos, tények

folyamatos kavarás van egyébként minden mostani, minket körülvevő ügyben.
a vállalkozásból kilépés és egyéni izébe átavanzsálás már három hónapja húzódik, és még nincs fénypont sem az alagútban.
ennek ellenére most jól veszünk fontos dolgokat a vállalkozásnak, ma ez meg is történt, kicsi gyomorideggel, hogy akkor most ez mi lesz és hogy. mer' ugye ehhez kellettek az anyósomék is.
aztán meg itt ez a nyavajás gardrób, és lehet, hogy nem lesz levágva a cucc, akkor meg csak kedd lesz a szerelőnap, és ez az egész is gyakorlatilag fél éve húzódik. és akkor megint egy nap, meg megint egy nap, és vissza is kell ám pakolni.
aztán itt van ez a munkahely, és az utolsó héten kellett (még ma is, meg jövő héten is) átadni dolgokat, hát hüjevagyokén? persze hogy nem megy ez így, arról nem is szólva, hogy MINDENKI NEKEM morog. anyátok- gondolom. mert a leegyszerűsített, vázlatolt, érthetővé tett FONTOS dolgokra mondják rögtön, hogy az nem érdekli majd, ő leszarja. én meg ha visszajövök ebbe a munkakörbe, majd évek múltán szívok hatalmasakat.
meg ott ez az orvososdi-szülésznősdi, mindenféle _választás_, én meg utálok választani úgy, hogy nincs kitéve elém egy polcra / katalógusba a választék, melyből én tudniillik mindenképpen a legjobbat (és legdrágábbat) tudom / szoktam választani. hát így meg inkább szorongok, néha eszembe jut, hogy hívni kellene a szülésznőt, de azzal az érzéssel, hogy ez egy gépezet, ami éppen zúz befelé, és én azt mivel utálom, ki is suhan a fejemből, hogy fölvegyem a kagylót. talán ma nem fog, mittudomén.

bordűr, ilyenek

vagy border, most épp ott vagyok, álom és ébrenlét határán.
a bordűr 60 %-a lekerült a falról, lekapirgálta tyukkanyó.
asztalosbarát mondott egy árat gardróbbelsőnek, hát ezt is hozzászámítjuk, ehh/na.
de lehet, hogy nem tudnak holnap fát vágni, akkor nem tud szombaton szerelni, akkor pedig nemhétfőn jönnek. inkább (demégnemtudjuk) kedden.
ha ez így, akkor én hétfőn lógatok (polcolok :) lábat.
a nagyszobánk is ürül, héttől tízig vándoroltak a cuccok. most itt ülünk a munkaebédlős káosz tetején, a gépem az asztal alatt figyel, a hibiszkusz a fejem fölött utálgat csendesen (el fogja dobálni a maradék féltucat bimbaját), és a háló sem visszahangzik már, de nem ám.
hát így.

ja és

ma szétszedve a rendszert gyakorlatilag káoszt teremtünk, esetleg lesz net, estleg tévé, remélem a többi azért megmarad (höhö).
hely pölö biztos nem lesz.

mivan

gardróbterv, pénzköltési menetrend (jut is, de nem marad is), új szimkártya, fürdőkiegészítős postásra várakozás, utolsóelőtti munkásnap, káosz, gardrób belsőanyag-nézés, nagyszoba-kipakolás 1., eltett husik, ötórás alvás, fogantyúkra várakozás, papámszülinap (vasárnap parti), plafonfestés pénteken (apósom), falfestés szombat-vasárnap (mi), gardróbkirámolás 2. (vasárnap), polcfurkászok (hétfőn 11-től végtelenig), ezért húsleves és palacsinta (nagypályás mennyiségben), búcsúajándék-szervezés, és így tovább.
emellett titkos szorongás,
* hogy lejön-e ma a bordűr a tapétatetőről, vagy csak tapétával-e,
* hogy lesz-e rá energiám,
* meg hogy mennyire pásszol a falfesték, meg a bútorszín majd,
* meg hogy találok-e a papámnak szülinapit,
* meg hogy a háziorvosomhoz mikor tudok elmenni a vasért,
* meg hogy sikerül-e tényleg mindent átgondoltan átadnom a hat utódomnak,
* (holnapig)
* meg hogy.

helyett

gardróbtervezés helyett fogantyúkeresés, fürdőbe akasztólicitálás, tgyás-jogszabály-olvasás, luminarc domino noir vörösboros pohár keresés.
most nem tudom megmondani, sikeres volt-e az este.
mert holnapra még azelsőt is össze kéne hozni.
most megint egy kicsit sok, lovak szaladnak el velem.

napok

"Még mindig van felesleges szerdám (ebből sok van), 1 hétfőm és 1 vasárnapom. Pénteket és keddet szeretnék cserébe!"
nem vicc, most olvastam. muszáj volt röhögnöm. valami csere-bere-fórum.

megúszni

hogy tudnám megúszni, hogy el kelljen kombínóznom ma délután abba az üzletbe, melyben két-három-iksz éve vettünk fürdőszobaizéket.
mert azokhoz kellene hozzávenni, mert lassan többen leszünk, és törülközője lesz, meg hálóköntöse, és azokat lógatni kell.
és most nem jut eszembe, hogy tényleg bezárt-e, vagy csak egy múló álomkép, hogy már nincs. pont olyan távolságban van, hogy nincs kedvem fölkerekedni most, pedig délután meg garantált tömeg van arra.
ez most színtiszta nyafogás.
ja, és mi van akkor, ha bezárt és/vagy nincs már olyan, ami kell.
a tegnapi üveg- és fogantyúnézés csúfosan kudarcba fulladt.
hogy lehet egyébként az, hogy valahogy nekünk mindig valahogy másmilyen a bejövős, mint amit átlagosan kapni lehet. mindegy, mire vonatkoztatva.

meggy - Prunus cerasus

és akkor el kell mondjam, milyen féle emberek között élek.
ma a nagy rohanás sokadik napján azzal spannoltam magam, hogy nyilván itthon sem lesz majd egy perc nyugtom sem (mondjuk nem is sok volt), de akkor hazaértünk, és akkor azt mondta az apósom (szokása szerint csak úgy véletlenül), hogy ama hetes kiló meggyet ő lecsumázta, meg szétválogatta (szépre meg kevésbészépre).
így hát összesen annyi maradt nekem, hogy fogjam a meggyszemeket, beletömködjem a kimosott-forrázott bödönökbe, cukor, egyéb, lezár, dunsztol. így a frei alattra már csak a csunyábbik két kiló maradt a magozásra, fagyasztásra.
hát így jártam én jól. na nem csak mára nézve, de úgy általában.

jövő

jövő hét ilyenkor pedig nem dolgozom már itt.
helyette az asztalosokat fogadom otthon.
huhh-

budapest

bp csepel nevű negyedében van egy SZÖVETSÉG elnevezésű abc.
*
újbudán pedig az etele úton kék-sárga-fehérre szigetelik a tízemeletes monstrumot.

így vidámodtam meg a napokban.

reggeli négysoros

ma este lesz ez a frei dosszié.
kíváncsi vagyok rá.
meg arra is, eljutok-e oda, hogy leüljek és megnézzem.
jahhaj, ez a nap, jahhajj.

apdételek

valami biztos ki fog maradni ezekből a teendőkből, gondolom.
klónozni kéne ezt a vasárnapot, csak merthogy beleférjek.

vasárnapok

elmondva kevesebb, mint ami volt.
főztem, mosogattam, szerveztem, tárgyaltam, gyülekezetben voltam.
kimentem(tünk) a könyvhétre is (vagyis a könyvvasárnapdélutánra), olyan aligcéllal, aztán mégis összejött minden. vettem finduszt a főnökömnek, szerintem fogja szeretni. vettem egy régen gondolt szerb antalt, magamnak, remélem, fogom szeretni, a harmadik torony, itáliáról.
sz és m odamentek végül az összes gyerekkönyveshez, és elkezdték menedzselni a könyvet, amit együtt írtak, rajzoltak.
és végül elértük az öt órát, én odaálltam a magvetőhöz, mire sor képződött mögöttem, szerintem tuti jól csináltam. így lettem a második, a néni után, aki négy óta sorba ÜLT, kicsit arrébb. esterházy pedig hét perc késéssel berobogott, leült, és aláírt. így m-éknek aláírással küldöm a német nyelvű esterházyt. szerintem ez jó ajándék, szerintem azért majd elmesélem nekik, mért legyenek erre büszkék. aztán talán el is olvashatják.
hehe.
aztán jött hét kiló meggy holnap estére, mert nem szeretnék pihenni, meg jött az anyukám, aki tíz napig ide-oda bicajozott az országban, minden emelkedőn föl, lazán, majd arra panaszkodott (kicsit), hogy állandóan várnia kellett ott fönt a többiekre, akik meg tolták...
most még van egy kis benti munka, egy kis gardróbtervezés (sínen van :), egy kis hétátgondolás, egy kis függönyvágás. aztán majd megint beájulok az ágyba, remélem, ott majd nem pörgünk tovább. a gyermek (kenyérke) kábé másfél órát kibír a könyvek között. ez nagyon jó.
nagyon.

darvas iván

elhunyt.
pár éve láttam a szentiván napjában, és rettentőmód összeborzongtam, hogy lehet ő ennyire jó színész. olyan örökké-élmény volt, viszem magammal, ajánlom másoknak.

v

v is a barátnőm, és hosszú idő után beadta a derekát és ő hívott föl engem, nem én őt.
ez egyébként egy olyan rizikós téma, amiről már itt is írtam szerintem érintőlegesen. de most nem ez van.
az van, hogy v mindjárt szül, és az egy érdekes dolog. hogy arról csacsogunk órákig, hogy gyerekruha, meg hogy mocorog, meg a doki (u.a.), meg a juttatások.
megszokhatatlan, hogy így 'növünk föl', egymás szeme láttára, a feladatokhoz, az élet dolgaihoz.
mostanában ezen (is) gondolkodom.

gárdörób

és tényleg úgy szállnak el a napok, mint a vadliba.
(csak kicsit nézek át a korlát fölött reggelenként a duna-parton, de amint szemkontaktusba kerülünk, a vadlibák pont úgy húznak el, mint a mondás)
a mai napot szerencsésen a gardróbunk tervezésével szúrtam el.
szúrtam el, mondom, közben azért nem is, mert a végére kisült, mért megy ilyen borzalmas lassan.
számokban úgy néz ki, hogy van 231 cm, amit be kell ajtózni. a korpusz maradna a régi, 90 + 90 + 45 osztatú, a két 90es akasztósa (még), a 45ös polcos (még). a 45öst muszáj áthellyezni, mert az elérhetetlen végen van, oda soha nem is fogok bemászni ruhákért.
namármost: a polcokkal egyidőben heves fölindulásból elkövettük azt a hibát, hogy az asztalosunk ajánlatára, miszerint legyen háromosztatú tolóajtó előtte és a korpuszhoz ne nyúljunk, elfogadtuk. ő kiszámolta az árat, mi odaadtuk (erre is) az előleget. majd eltelt két hét.
ma pedig osztottam-szoroztam, rajzoltam, mértem, számoltam, törtem a fejem, fiók-polc-akasztó hova, ikeaoldalon ötletkeresés (minden más méretű, ha egyáltalán van)
és akkor kiszámoltam, hogy háromosztattal nem megy. minden esetben és ajtóállásban lesz 20-30 olyan centi, ami kihasználhatatlan / hozzáférhetetlen lesz.
ha pedig az asztalosok levágták az ajtóinkat (egy tükör, kettő fás), akkor bizony bukunk. nagyot bukunk.
nem akarunk bukni, úgyhogy holnap lobbizunk.
jahhaj.
(késsetek, késsetek, mantrázom legbelül, inkább éljenek a lusta asztalosok, az utolsó pillanatra hagyók)---

házi

tegnap nem bírtam eldönteni, hogy szerda van-e avagy péntek. így egész nap pörögtem bent, majd egész délután-este pörögtem otthon.
finis-finis, ez az érzés hajt.
aztán éjjel is folytatódott a pörgés, forogtam álmomban, mire kenyérke megdolgozott, mert hát nem úgy van az, hogy mindig tűri, ahogyan hánykolódunk, így még többet forgolódtam, szóval nem emlékszem, hogy aludtunk volna. reggelire elfogyasztottam egy könnyű kávét, hogy itt se essek össze, lesz, ami lesz-alapon, erre egész reggel csicseregtem a férjemnek, aki azért nem volt ennyire fitt.
szóval ma milyen nap van.