v

v is a barátnőm, és hosszú idő után beadta a derekát és ő hívott föl engem, nem én őt.
ez egyébként egy olyan rizikós téma, amiről már itt is írtam szerintem érintőlegesen. de most nem ez van.
az van, hogy v mindjárt szül, és az egy érdekes dolog. hogy arról csacsogunk órákig, hogy gyerekruha, meg hogy mocorog, meg a doki (u.a.), meg a juttatások.
megszokhatatlan, hogy így 'növünk föl', egymás szeme láttára, a feladatokhoz, az élet dolgaihoz.
mostanában ezen (is) gondolkodom.