érdem

amúgy az a legszebb a szoba-dologban, hogy andalgó megtervezte, főtt a feje, de nagyon akarta, aztán elfogadtatott. aztán jött a szaladgálás, hogy miből, melyenre. és aztán az is meglett, hazahozódott. aztán volt a kipakolás, amibe ketten is kipurcantunk, meg rádöbbentünk a 'rengeteg cucc' valódi értelmére. aztán jött az apósom, aki nem volt semmi, miután a sok egyéb után a plafont kente tökéletes fehérre. aztán jött a kávé: általam húzatott az egyenes vonal (ami görbe is, persze), meg ragasztatott le a millió méternyi szél, aztán jött a drága, és kettőször lekente csíktalan-tökéletesre, amit csak ő tud itthon nálunk (persze a világon is, de az már rendes elfogultság, ha érted, mire gondolok). aztán pucolás, rakodás, pucolás, rakodás, közösen, még az öcsémmel együtt is.
bírom ezt a kalákát, na, erre a legeslegjobb gondolni.