vasárnapok

elmondva kevesebb, mint ami volt.
főztem, mosogattam, szerveztem, tárgyaltam, gyülekezetben voltam.
kimentem(tünk) a könyvhétre is (vagyis a könyvvasárnapdélutánra), olyan aligcéllal, aztán mégis összejött minden. vettem finduszt a főnökömnek, szerintem fogja szeretni. vettem egy régen gondolt szerb antalt, magamnak, remélem, fogom szeretni, a harmadik torony, itáliáról.
sz és m odamentek végül az összes gyerekkönyveshez, és elkezdték menedzselni a könyvet, amit együtt írtak, rajzoltak.
és végül elértük az öt órát, én odaálltam a magvetőhöz, mire sor képződött mögöttem, szerintem tuti jól csináltam. így lettem a második, a néni után, aki négy óta sorba ÜLT, kicsit arrébb. esterházy pedig hét perc késéssel berobogott, leült, és aláírt. így m-éknek aláírással küldöm a német nyelvű esterházyt. szerintem ez jó ajándék, szerintem azért majd elmesélem nekik, mért legyenek erre büszkék. aztán talán el is olvashatják.
hehe.
aztán jött hét kiló meggy holnap estére, mert nem szeretnék pihenni, meg jött az anyukám, aki tíz napig ide-oda bicajozott az országban, minden emelkedőn föl, lazán, majd arra panaszkodott (kicsit), hogy állandóan várnia kellett ott fönt a többiekre, akik meg tolták...
most még van egy kis benti munka, egy kis gardróbtervezés (sínen van :), egy kis hétátgondolás, egy kis függönyvágás. aztán majd megint beájulok az ágyba, remélem, ott majd nem pörgünk tovább. a gyermek (kenyérke) kábé másfél órát kibír a könyvek között. ez nagyon jó.
nagyon.