énekeleke

nem, most nem igazán
ez egy zúzós nap volt, többé ilyen nem kell.
ikeába mentem (nézni, meg ajándékért a papámnak), csokikat venni mentem (búcsúajándékok okán), elrohantam átadni tovább a cuccokat, keresgéltem, irkáltam, pakoltam, feszültem.
aztán elköszöntek, én is, aztán elcsendesedett minden, elmentek, aztán jött az emberem.
és akkor jött az, hogy bekrepált a gépem (haragszom a rendszergazdánkra, hetek óta nem figyelt a szólásaimra), úgy szállt el, mint a győzelmi lobogó, és van egy nagy sor dolog, amit nem mentettem le róla, mondván vagy ma délután utolsónak, vagy jövő héten majd mentek. hát nem. hazahoztuk, és most ezért is szorongok, nem kicsit. és ez szerdáig nem is fog kiderülni, mi a rossz, a vincsi vagy éppen az alaplap. nyilván az első.
közben pedig a kollégám rohant el, hogy a főnökömnek segtsen, aki rosszul lett az utcán.
így aztán nem mesélhetnék a gondtalan utolsó napról.
ehh.