madárriasztó

ahol eddig a csuda kis madarak ficeregtek ablakom előtti ágakon, odahordott ez a nyavaja szél egy zizegő fóliadarabot.

ez abból a szempontból, hogy rigó nem fészkel az ablaknyitásba, kiváló. de most madárficergés helyett zacsificergés ér ablaknyitáskor, és az annyira.. hm... nem természetes.

már tervezem, hogy g kezébe adom az ügyet - szeggyeledegyorsan (megmutatom előtte neki a ronda kövér pasi böködése-részt a jóbarátokból - a távolság kb. annyi itt is)

hát mér' kell a kis nyavaja madarakat elfóliázni a fáimról?

engedetlen

mára nyert g egy bónuszhétvégét, mert végre náluk is engedetlenek a tanárok. ebből az ügyből a legbénább, hogy az ofő nem szólt, egy tanárszülő hívta föl, és írt a szülőlistára, hogy jelezzük a távollétet, és nem muszáj bemenni, mert csak egy óra lesz megtartva.

erre megírta egy másik szülő (lekerestem, súlyos munkahelye van), hogy "a te szavad nulla, nekünk nem szólt senki, megy a gyerek", mely több szempontból súlyos bácsit jelent. egyrészt mert nem érti, hogy erről hivatalosan nem szólhatnak, mert nem a suli szervezi. másrészt, ha érti, ezt vélhetőleg a munkája miatt is írhatta. és ha ez így van, és élből kell (?) így reagálnia (korábban is volt ilyenre példa), úgymond gondolkodás nélkül, erőből, tábornoki pozícióból, akkor lehet, hogy értem, amit a szegény gyerekéről mesélnek, minthogy körömmel karmolja a felkarját rendszeresen. van ott súly, ahol súly van. de azért eléggé elkeserítő volt olvasni...

amúgy pedig 207.000 forint pótlékokkal együtt ma egy elit középiskola tanárának a fizetése?

a pótlékrendszerhez hozzáteszem azt is, hogy egy rohadt nagy orbitális szemétség, a fizum több, mint egyharmada pótlék jelenleg, s ha eltörlik egy tollvonással, mert annyi kell az eltörléséhez, pl. hogy kormiváltás nélkül jövőre hiányozni fog az a most visszaadott szja, és valaki kigondolja, hogy ezen majd most megspórolunk pár milliárdocskát, szóval ha eltörlik, a bruttóm kevesebb, mint az említett középsulis tanár nettója.

szóval én most lélekben együttengedetlenkedem.

elhelyeztük

elhelyeztük a térképen a szobájában az új íróasztalát. ennek ő rendkívül örült, most egy kicsit olyan, mintha elköltözött volna, amit nekem meg kell tanulnom, hogy is van. nekem ő (is) kell ide körém, hosszú távon ez a normális, erre a lakás másik vége már a legközelebb, ott is fülessel, szóval egy másik galaxisba költözött.

szép lesz ez.

a régi asztala amúgy itt volt (van még kicsit) a szobánkban (speciális mindenfunkciós szobánkban) - ennél azért privát szférább lett az új elrendezés, csak eddig nem volt kérdés, hogy látom, néha odanézek, néha idenéz, együtt nyüzsgünk. tyúkanyó(k) és csibéje(jük).

az egész költöztetés meg egy véééégtelen művelet volt. kipakolni az eltenni/eladni/félretennivalókat raktárhelyiség híján nem tudom, ettől volt ez ilyen hosszadalmas kaland. még most is az, mert nem akarom csak egyszerűen eladományozni, kidobni, megszüntetni a maradványokat. sajnos konkrét terveket kovácsolni és megvalósítani csak darabonként lehet, ez pedig olyan hosszú, hogy belekezdek, aztán jön 10 fontosabb sürgősebb értelmesebb teendő. kellene egy 8 négyzetméteres helyiség, oda lehetne tenni a tartanivalókat, míg szárnyra kelnek, és akkor nem itt tornyosulnának az életünkben. gondoltam a garázsvásárra is - egy kicsit még fontolgatom. lehet, hogy online csinálom meg?

mézautomata

hm. a kiborgjövő első lépései között fogjuk emlegetni a mai élményem, azaz hogy

mézautomatából

vettem hársmézet a plázában.

gombóc és Balaton

miután pénteken még este 8 utánig tartott a megbeszélésem (jahhaj, online, jahhaj), szombaton a munkalelkes énem nyaralni volt (biztos bent volt az irodában, hehe), így az ebédre maradékkotorászóst "főztem" (szerencsénkre pont egy szilvásgombóc-adományozó nap volt anyósom részéről). ezek után a délutáni indulást is 8 perc alatt készítettem elő (konkrétan összekotortam minden maradék nasit és ehetőt, vizet inni és melegvizet kezet mosni (meg is lepődtek!), felöltöztem, pótruhát kerestem, teregettem, kinyitottam, lecsavartam, becsuktam, eloltottam p.4.).

lementünk a Balcsira a telekre, mert fát akartak vágni. ennél több részletet nem közölhetek a szervező szigorú kérésére, de azt szerintem hozzátehetem, hogy a favágók élete boldog és nehéz :)

én meg örültem, hogy nem kell fát vágnom amúgy, de még jobban annak örültem, hogy g nem egyedül jött, mindig mondom, hogy ha csak egy délutánra is, de nem árt a tesó-érzés se neki, se nekünk. én mérickéltem, mert abban a szobában soha nem lesz úgy, ahogy én akartam (falba süllyesztett szekrény megfordítása), így új haditervet kell kovácsoljak (6 négyzetméteres szobába beleféretek még egy állópolcot is, nem gond).

és még a naplementét is láttuk a Magaspartról. ennek minden perce érték, miután a legújabb tervek szerint szeretnék lebontani (megbontani, hogy pontos legyek), mert nagyon fontos szállodát és komplexumot szeretnének odaépíteni, meg kell pár telek is, gondolom ezt is a törvényes kiemelt beruházások címke alatt a törvényesen befizetett adómból átláthatóan és nem olyan borzalmas természetrombolással, mint amit eddig ott a környéken elkövettek. hányok.

rögzítem

2012-ben, azaz pontosan 10 éve kezdtem ezt a projektet, amiben most a láthatáron felbukkant a változás. munka, egészen más, mint amire eddig volt jogsim (volt-e, van-e, amire eddig, ezt most itt hagyjuk), de ezt én egy évtizede hajtom, és most lehet, hogy én leszek a felelőse is. izgalmas, és szerintem nagyon akarom. még éppen most mérem fel, mekkora dolog, és hogy mennyire nem vagyok tudatos úgy, hogy mennyire tudatos vagyok. hogy mennyire kell elköteleződnöm ebben, és hogy amiket eddig feszegettem, motiválás, projektmenedzsment, hasonlók, vajon hova és hogyan férnek majd bele. belém. na szóval, hogy hogy lesz. :)