a ló miért

miért akar minden nap éjfél és egy óra között egy (vagy több) lódarázs mindenáron bejönni a szúnyoghálón? (nem mellesleg hol van a fészkük vajon?)

rigótavasz

minden második telefonomban magyarázkodnom kell.

minden évben más, de madarak lepik el a fákat előttem - fenyő és kőris - mindkét fa óriási. tavaly a szajkó, előtte a szarkák voltak. idén kicsit időztek a varjak, szerencsére nem maradtak. lett helyettük - sok év után újra - gerlepár, és a legújabb, a feketerigó.

hosszú évek óta nem volt már a kertben állandó rigónk, még a környéken is csak pár, erre most idetelepedett az ablakommal szemközti ágra. elképesztő kitartással védi a területét. múltkor a teraszra (teregetni) kilépve a fejemtől 30 centire suhant el vészcsicsergéssel. kösziszépen.

s mióta berobbant a 25 fok, a fenyőn ül egy szép hosszú ágon, és elképesztő kapacitással és kitartással fütyörészik. rosszabb alkalmakon befelé a szobába. tőlem olyan 4 méterre. hogy érzékeltessem a helyzetet, ő is kapott nevet (a gerlék lettek Frászék), ő Hangerőmű névre hallgat, a sugarában gyötrő ugyanis.

és akkor a hómofisz: telefonjaimban naponta megkérdezik, vajon egy erdő közepén vagyok-e (nem), mert hallják a madárcsicsergést, és mást igazából nem is. kösziszépen, szabadkozom, az asztalomnál ülök, előttem a gép, csak a madár ordibál. 

nyarak és tervek 2.

miután beköszöntött pluszban még pár dolog (ezek egyike, a kánikula), hát hagytam is, hogy folyjanak a dolgok, ahogy akarnak. 

végül aug. 10-ig nem bírtam eljönni szabira, nemengedett a munkám (nem a munkahelyem, az csak az előzetes ok), egyszerűen nem bírtam otthagyni, mert mindig volt valami kicsi még ez, kicsi még az. nagyon sok hibával és frusztráltsággal persze, szóval utólag bosszúból törölte az elmém, mi is volt ennyire fontos...

ennek okán persze semmit sem terveztem meg, csak morzsolgattam a napokat itthon, hol lelkesen nyalogattam a lakást, hol pedig depisen és frusztráltan üldögéltem, és limonádékkal folyattam át az agyam. ja, és b@sztattam a gyerekem, hogy tanulja az angolt és csinálja a köszt, mert mindkettő a nyári agenda volt (osztályozóvizsga és az 50 óra letöltése időben). ettől persze nőtt a depim és a frusztrációm, szóval aranyos volt, ahogy a vizsga után megköszönte nekem (valahogy így: "anya, azért köszi, hogy végig elviselhetetlen voltál, egész jó, hogy nem hagytál nyugton". köszi, gondoltam.) azóta a kösszel zaklatom. (amúgy pedig elképzelhetetlen mennyiségben hallottam tőle az elmúlt két hónapban a jövő időben megcsinálás különböző szinonímáit.)

aztán elmentünk nagy nehezen aligára, és akkor ott a házban este, amikor megérkeztünk, erdei csótányokkal szembesültem (bogaras néni 2. évad), akkor ott egy kicsit úgy éreztem, hogy kibújok a bőrömből, az életemből, és világgá megyek, aztán végül telefújtam a házat a tarcsiba vitt rovarirtóval*, mindent újra kipakoltunk a kocsiba (annyira röhejes), aztán elmentünk aludni, én pedig 2-ig azon töprengtem, 1. valaha mikor fogom tényleg kipihenni magam és életem, 2. a lambériát mi a francnak kellett hagynom, hogy meghagyják, amögött simán áttelelnek ezek a rohadékok... aztán végül ottmaradtunk, mindent behullazsákolva tartottunk (klassz, amikor állandó jelleggel visszatér a kérdés, mit melyik zsákban tartasz, anya - anyád). legalább egy kicsit kiszakadtunk az itthoni hangyahelyzetből, csak sajnos elveszett az illúzió, hogy van egy menedék...

mondjuk a balaton az újra és újra és újra az, amitől megint és megint egy kicsit jobban leszek - egy nyarat oda kellene szervezni, hogy átéljem. lebegni a langyos víz tetején és az eget bámulni, na az kisimít.

itthon meg begyorsultak az események, kicsit göröngyösre sikerült az utolsó hét, hiába a szabi, ha nincs napra betervezve, mit kell tenni. amúgy a zsúfolt lakásom zsúfolatlanítása és a hangyahelyzet megszüntetése lett volna a cél, ezekere négyzetméternyi alapon került csak sor, sehová sem jutottam... de nő bennem a düh, amitől egyébként más helyzetekben egészen hatékony megoldásokat szoktam tudni létrehozni, szóval (nagyon) kicsit reménykedem még... (aztán holnap összeírom a munkadátumokat őszre, és akkor majd érzem is, amit most sejtek, hogy bilibe lógatom a kezem).

*a tarcsi rovarirtó alaptartozék, ezt is dühösen viszem most már mindenhová. amióta vannak ezek a kicsi bogárkáink, ezzel a témával kelek és fekszem. az pl. kiderült, hogy a 20 évig működő biokillemet sokkal hamarabb le kellett volna cserélnem már (konkrétan nem működik a hatóanyagváltoztatás miatt), szépen rászántam magam egy hatóanyagolvasgatásra a boltan, és azóta tudom, mit használjak. amúgy aranyáron kapható, és ettől viszem dühösen magammal. és most pl. ez jól jött, hat.

cseppek a hómofiszban

semmi küli, csak csepeg a víz a fejemből minden ötperces megmozdulás után. éjjel a hálóhelyiségünk 33 fokról 32-re hűlt 2 óra alatt - ünnep, na. hangyák özönlöttek tegnapelőtt - most épp a konyha másik szegletében, majd a hűtő nem volt hajlandó 17 fok alá hűteni, mindent kiszedni, jégteleníteni a lakás33fokban, az nem hm kellemes. ezzel torpedózom az amúgy sok-sok egyéb dolgom, pl. a munkám. kolléganőm nekemesett közben, gyerekem meg nem hajlandó tartani a megállapodásokat.

hisztis vagyok, na, naponta kétszer kiborul a bili. 20 éve nem bírom szervezni a nyarunkat, állandóan más jön közbe, állandó munka van, állandó másokhoz alkalmazkodás. elképesztően béna vagyok, ilyenkor bebizonyosodik ez is.

amúgy meg mozog a levegő, zöld a fa az ablakkal szemben, csak egy távoli légkalapács és egy 10000 lábon felszálló repülő szól (3-4 másodperc csönd közben - hevön)

jut eszembe, éjjel a dominó: a csendben egy szarka kezd csacsogni, felháborodottan, pár percre rá szomszéd ormótlan kutya rohan neki a kennelfalnak, az előbb még orvul támadó macska méltatlankodik. mindenki a magáét.

alagút

pénteken itt volt az írtóember, és nagyon korrektül elintézte, akiket el kellett, meg még a spejzomba is befújkált. ez így összességében hozott egy félnapnyi pluszmunkát és egy félnapnyi reménysugarat a címbéli alagút végén. 

csak egyszerűen az van, hogy nem tudok reménykedni, mert hol itt, hol ott - már kamrán kívül - felbukkannak a liszt/kenyérbogarak, tudatják, hogy 1. ők vannak többen 2. kitartóak (azaz ez az idegek harca) 3. mindent szeretnek, ami étel és fa és papír 4. ők még többen vannak, és a kis résben is elférnek (ellentétben velem és a tekintettemmel) 5. ők fáradhatatlanok
ja, és a spejz sincs kész.

ha csak ez lenne az egyetlen plusz teendőm, nem nyígnék, de basszus, annyi minden van megint, hogy fulladozom (még nem pszichoszomatikusan, de az agyam mindenképp). pl. az egyik nagy munkám már annyira a lelkembe épült, hogy a kollégáimmal álmodom... (mondjuk éjjel mostanában 30+ fok van az ágyam környékén, szóval tudjuk be ennek). 

a tavalyi nyaram úgy telt, hogy egy nagy veszteségévem volt, és nem mentem el rendesen nyaralni, így ősszel első volt, hogy azt a nagy zakózást intéztem ama lépcsőn (ahol agyrázkódásom lett, meg elrepedt pár ujjam, máig hatón), szóval idén ezt nem fogom megengedni. elmegyek 3 hétre, és kész. csak tartsam be.

csak tartsam be.

a hölgy egy kissé

bogaras. 

ja, nem a hölgy, a spájz. kenyérbogár, melyet nem csíptem el időben. szevasz spájzom, szerettelek.

tegnap 10 órán át pucoltam - délutánra már nem volt meg a csí. ma meg a kukások a felét itthagyták, szóval legalább egy hétig nézegethetem majd a szeretett szalvétáim, meg dobozkáim, meg meg meg

egyelőre még az is nyomaszt, ahogyan a harmada még hátra van (üvegek, de ezeket is mind le kell kezeljem). az kiderült legalább, hogy a bogárkák még a gyilkos szernél is jobban utálják az esetet. elég bőven kaptak is.

és akkor (bogarasposzt) álljon itt, hogy talán pénteken sikerül valamit tenni a szigetelés mögé költözött darázsfészekkel és az óriáshangya-támadással (ugyanott, igen, emelet, igen, utálom, igen).

jahh, és egyébként mindkettő munkanapokon zajlik, s mindkettő elég reménytelen, mert az eredmény ilyen esetekben sosem azonnali, még jó pár hét, mire _esetleg_ lesz kamrám újra, és nyitható konyhaablakom.

madárriasztó

ahol eddig a csuda kis madarak ficeregtek ablakom előtti ágakon, odahordott ez a nyavaja szél egy zizegő fóliadarabot.

ez abból a szempontból, hogy rigó nem fészkel az ablaknyitásba, kiváló. de most madárficergés helyett zacsificergés ér ablaknyitáskor, és az annyira.. hm... nem természetes.

már tervezem, hogy g kezébe adom az ügyet - szeggyeledegyorsan (megmutatom előtte neki a ronda kövér pasi böködése-részt a jóbarátokból - a távolság kb. annyi itt is)

hát mér' kell a kis nyavaja madarakat elfóliázni a fáimról?

darázsfészek

a tavalyi hangyavész után idén minden egyes nap hálás voltam az állattalanságunkért.

aztán pár napja-hete figyelem, milyen lelkesen repkednek a darázs? vadméh? egyedek az ablak körül, bele a redőnydobozba. most akkor az a sejtés, hogy ott laknak. nem merjük kinyitni. ki nyit ki ilyet?

(az ilyet azt jelenti, hogy ezek a régi redőnydobozok befelé nyílnak a lakásba, elszeparálhatatlanul. az ablak alatt radiátor van, plusz a telepakolt óriásasztalom, és egy túlzsúfolt szobarész. a további redőnyök, amik az erkélyre nyíló ablakokban vannak, nem működnek, cserére érettek.)

semmilyen egyszerű megoldással nem kecsegtet az ügy.

időnként vágyom arra, hogy ennél kicsit nyugisabb legyen az élet, de persze mindig azzal a hálával, hogy jó ez így, csak pont ez most ne lenne.

hangyányit

hangyányit megőrültem.

márminthogy a hangyáktól.

emeleti lakás, kertes ház, 16 évig semmi (jó, minden volt, mínusz hangya meg bolha meg ágyipoloska) (amazok amúgy fokozatkülönbség lennének, szóval hála), de tényleg.

erre nyaralás előtt két nappal hangyák masíroznak kb. mindenütt és sehol.

de nem úgy, ahogy a rendes hangyák. azoknak van "útvonaluk" pl. 

ezek mindenhol és seholsem voltak kb. egyszerre.

tudnivaló, hogy a lakás minden pontja mással van leburkolva. az utóbbi években a ház szép diszkréten repedezett (hála az elmúlt 5 év építkezési bumjának a környéken) (csak mi nem építettünk rendesen, nekünk csak egy megállóra telt) (fából) (igaz, van kőházacska is, de az már tényleg a zárójel zárójelének zárójele, és hagyjuk is)

amit az elmúlt hetekben megtudtam a hangyákról:

• szeretik és nem szeretik a csalit
• van és nincs útvonaluk
• lebeszélhetők egy útvonalról (helyesebben helyről), hogy másnap (harmadnap) egy teljesen új helyen jelenjenek meg
• utálják, ha reflektoroznak a szemükbe
• imádják a parkettaközöket (nálunk ennek a száma egyenlő a parkettafával amúgy)
• nem értik, hogy tökéletesen élhető élettér adott számukra milliónégyzetkilométer mennyiségben KINT
• a szőnyeg (140*200) tökéletes útvonal számukra, ezersávos autópálya
• minden helyiségben egyszerre vannak jelen
• délelőtt legtöbbjük alszik
• cserébe fél 4-kor (du.) megkapják a parancsot: munkára! (járkálásra!, hogy pontosítsak) 

amit megtettünk:

• hetek óta tartó,
• növekvő intenzitású,
• helyiségenkénti
• hangyairtás (gyerekszoba, nagyszoba most éppen kész) (azt mondtam, h a nagyszoba nagytakarítása 12 órát vesz igénybe, ugyan kihagytunk 4 polcsort)
• update: és egy sarkot (valószínűleg nem számolom őket :) )

juuj.

mások nyáron nyaralnak.

hangyás néni jelentése off.

gonosz

például minden egyes olyan embert, aki a kutyája nyakában nem helyez el nyakörvet telefonszámmal, utálok.

pálóc

a hétvége pálócföldön tellett, szépen, gyorsan, bár éjjel volt két pont, mikor azt mondtam, fölébresztem én ezeket, aztán irány haza, itthon esetleg én is bírnék aludni (minden volt abban az éjjelben: idióta puha ágy, ordenáré hangosan nyíló fürdőajtó, kiválóan használhatatlanra pakolható szoba, pókhulla a párnámon, széttörő hát és gerinc, meleg, huzat (egyidejűleg, csukott ablakajtónál), félegykor folyosón 10 percig rihegve érkező szobaszomszédok, áááh) (végül a (fél)megoldás a padlóra ágyazás és fejemre gyerekpóló lett) az étterembüfé meg egyenesen vicces volt, mindig pont az vált kifogyottá, amit a szerény ét/itallapból még fogyaszthatóvá nyilvánítottunk - kíváncsi vagyok ez most egy kísérlet volt-e, vagy tényleg komoly...
mindemellett az ottlét apropójának lenyűgöző volt még vitatott (sportesemény), nem beszélve tegnapi iszonyatos rövidzárlatos rosszkedvemről, de aztán túléltük, lett ma nagy séta (friss vaddisznótúrásokon merengtem éppen, mikoriak is lehettek, midőn 30 méterre ugri malacot véltem fölfedezni, hát nem lassan fordultunk gyermekemmel visszairányba, hihi) (kaland pipa), jártunk, ettünk, barátkoztunk, aludtunk, és el is telt szépen a nap, így a mérleg a jóba hajlik.
azért azt a tanulságot muszáj vagyok idevésni, ahogyan és amilyen kevés szeretet van manapság ma az emberekbe szorulva. sajnos.

gregorián bébiőr

permet

ja, és kis képzavarral élve: úgy várjuk ezt a szúnyogirtást, mint egy falat kenyeret. (a hazaérkező autón kopognak a szúnyogok, egy ma a tizedmilliméterre lejjebb hagyott (zárt) ablak felső szélén kívánt behatolni az autóba, horror.)
így ez a kis eső duplántriplán utálatos, mert az esőnapnak a héten már nem lesz alternatív esőnapja, hiszen minden nap esőnap lesz.
csak ne legyen igazam, és igenis ide szórjátok mégis azt a permetet.

london második állatok

a londonban amúgy az a jó, (ja és itt akkor most melyikről írjak inkább, hehe) szóval eléggé jó mondjuk a sok zöld. meg a sok bicajos. meg a vidéki magyar nagyvárosszintű laza átszaladok-az-úton-morál, mindenütt a tízmillió+ lakosú városországban. meg hogy mindenki jobbra áll a mozgólépcsőn. meg leül a buszon, hogy közlekedhess. meg az állatok.
fejeken:

fejeken, lábak alatt:
popó alatt:
vízben:
körben és a fejek mellett mindenütt (horror):

egyméterre:

félméterre:

mindenhol.

de például egészen kiváló volt, hogy a szállásunkon egy darab állattal (esélyes lehetett mondjuk a poloska erre) sem találkoztunk. és ez így jó.

ájlávjújújúúú

agnusnál találtam.

ccSSSTT!!!

anno száz éve tökélyre fejlesztettem a "pontosan az, amitől a kutyák elhallgatnak"-hangot. (lásd fent)
amennyiben az ember nem minden idegnyúzó ponton használja, két eshetőség van:
a/ kutya beszrt a hangtól, ijedtében elhallgat, majd sokáig fülel, hogy mi a jóég volt ez, és honnan les rá.
b/ kutya értelmes, így megértette, ez volt az utolsó, innen kuss, mert különben.
a sarki idióta pulin kívül egyébként ez eddig még minden esetben használt. egy esetben nem, de arról már egyszer írtam, nemtalálomholderégen, akkor viszont az elhallgatás ellenére én nem aludtam, de végül én nyertem, ez egy ilyen édesbús történet.
a szomszéd menhelykutya húzta ki most a szerencsés lapot, négyszer ébresztette vissza a gergőt altatáskor. ilyenkor csak azt nem értem, a gazdái mi a csudának szereztek be jelzőkutyát, ha egyszer nem foglalkoznak a jelzéssel, plusz nem is szabályozzák a jeladót.
de legalább etetik.

irtás

azért irtok én is, nem lennék jó keményvonalas buddhistának sem (hááhhá), név szerint kettő állatot: szúnyogot és poloskát.
a réd nevű szer például ma megdöbbentett. olyan szinten virágillatú, hogy ennél már csak az abszurdabb, amilyen gyorsan hat.
*
amúgy pedig gyerekem visszaagymosását is megindítottam, 'A PÓK JÓ!' elnevezésű kampányomban próbálom rávezetni, hogy a _szúnyog_ pfuj, a pók(háló) a barátunk. egészen jól haladunk.
csak aztán visszatérnek a nagyszülős séták, és ismét hálótalanítás indul be M.I.N.D.E.N.H.O.L.

na, hol jártunk

hát hol. a zállatkertben.

a zállatkertben pedig furaságos fura viselkedést véltünk fölfedezni, miszerint az csak egy humbug, hogy a víz meg a szappan - POR! - a zormányát is tisztíccsa.

(hát most mondják itt mellettem, hogy csak simán fölrobbant a zelefánt feje. vicces, haha.)

azért voltak ennél figyelemre méltóbb látványok is, nevesen az a bizonyos kisfiú (NEM baba!), aki az alábbi képen amúgy éppen annak örvend (ééérted, ÁLLATkert), hogy sikerült a babakocsiján elhelyezett mindkét kislámpát villogóra kapcsolnia.

így:

de a furaságos állatok sora csak ezután jött, ebből ízelítőül közreadjuk a "mit gondol a teve vajon, amikor ilyen pofit vág" című képet. (a tevék amúgy is furák, ez csak egy bizonyíték)

elvittünk magunkkal egy lelkes nagymamát, ettől aztán végképp felhőtlen szórakozás volt a dolog, kivéve talán a lámpaszerelési séta árát, ami barátok között is csudasok.

madárparadicsom

és ismét szalakóta ült itt három méterre a bambuló orrom előtt a fenyőn.
no, hát ezért nem bírom elviselni a gondolatot, hogy ezt az íróasztalállást átrendezzük.
és közben meg csak permetez, permetez az eső.
g ma azon röhögött jókorákat, hogy "szemetel" az eső.

medve, medve

hát nem a téma, csak a stílus szépsége, a beszéd fordulatai annyira magával ragadóak, hogy muszáj idepottyantanom azt a videót: