nyár-ősz

és akkor huss a nyárnak, tök gazdag volt, nagyon bírtam,
de akkor most itt a suli(ja), holnaptól hardcore hajnalban kelés,
délutánokon hardcore rohanás.

igazából a sulit és a tanulást én (és g is) szeretem, ez nem vitás.
de annyi macera a köret. :)

ui. lefotóztam a suli előtt, hogy legyen kép a fess mivoltáról. 9 éves. ennek megfelelően mind a 7 képen pofákat vág.*

* ez most kicsit az a stílus, mint amikor korai anyakorunkban havonta megírjuk a dedről, mit tud már, ül, áll, lép, 6 foga van, de hát ez ilyen. **

** nagyanyám (aki finoman szólva nem volt könnyű eset), még az öcsémről mondta anno, ilyen korában, hogy hát ez a gyerek, ez képtelen normális arcot vágni, amikor fényképezik. ez g-re is tökéletesen illik, noha / épp azért, mert kénytelen modellt állni a családunkban fotótehetséggel megáldott illető okán (nem én). 

Tihany-ihany-ihany

ott voltunk, és teljesen kisimultunk.
nem bántotta őket az allergia.

engem nem bosszantott föl (szinte) semmi.

anyukám is velünk volt - ez mindig non plus ultra a nyaralásban, látod, nyár elején is "hozzá menekültünk" a balatonparti tuctuctól.
(a szemközti, éppen tuctucmentes balatonpartra.)

mondjuk most két éjszaka nem aludtam a balatonparti tuctuctól, csak ugye az anyukám velünk volt...

amúgy ez tényleg kérdés:
elvonul az ember a város zajától. nyaralgat(na), alud(na) nagyokat, eszik nagyokat, bambul, meg minden. és akkor éjjel fél 3-kor még/már azért nem tud aludni, mert 2 km-rel arrébb az a kikapcsolódás menete, hogy még tart a révült szubbasszusos lötyizene. fölhorgadt bennem minden ébredéskor ébredés után másfél órával, hogy odamegyek, és megnézem, hogy hányan vannak a táncparketten, akik miatt 1-2 parti település végeredményben nem tud aludni.
azt persze értem, hogy ezeknek a szerencsétlen balatonparti településeknek jóformán semmijük sincs, amivel az ifjúság (egy szeletét) oda tudnák vonzani, de
de én jobb célcsoport vagyok,
szerintem
célozzanak
engem.

értékelési rendszer 2

amint azt írtam tavaly (milyen jó ilyenkor a ritkánírás, csak le kell tekernem egyet :), hűen elveihez idén is értékelt G. most már (második 2. félévtől ők is jegyet kapnak) jegyeket adott.

meséltem, hogy talán egy 5alá lett, és mindenki minden másra csak rosszabbat kapott?
reális, de nagyon szigorú értékelő, sajnos a szívem mélyén egyet kellett értsek a tűpontos értékekkel (jó suli, meg több jó tanár, de szaktanári rendszer alsóban (!), és nincs felügyelve egyes tantika, szóval reális).

persze azért elgondolkodtattam a hátterén az ügyeknek, és annyira bírom az okos fejét, ahogy értette is.
jobb jegyet nem adott, de értette :)

háztartási relációk az élettel, mint olyan

mert minek mire van hatása - kérdezheti az egyszeri halandó.

annak pl., hogy egész drága nyaram végigpakoltam

(uncsi felsorolás, ugorj nyugodtan, rögzítek is:

• ágycsere okán nagyszoba felét (téli beszerzésünket végre installáltuk, ez jó)
• lomtalanítás okán gyerekszobát, ebédlőt, kamrát - elmondva kevés, megtenni rémületesen sok - nem mellesleg itt érdekes, hogy egyben raktározunk és élünk (legalább túinvan, onnan pedig szép nyerni és nyertem! :)
• nyaralás okán csomagokat be-ki, be-ki, majd újra be-ki (ezért érdemes két nyaralás között egy napra hazafáradni :)
• barackeltevés okán 30+8 kiló sárgabarit + 8 k epret megadjusztálni (saját összefoglalószó, bocs)
• munkahelyen falfestés okán (ügyesen szerzett adományból, jippí :) 10 éve (ajh!) nem bolygatott szobát kipakolni, majd bepakolni (ez persze hogy lenne KÉSZ? soha nem lesz, de amit nem tettem vissza, könyörtelenül megpapírgyűjtjük ősszel. tutira!) 
• munkahelyen két fesztiválozást oda-vissza össze- és szétpakolni (ebből egy szét még hátra van, ez lesz a pók- és hangyátlanító, ezt nem kedvelem*)
• gyermek szülinapi bulija okán hegynyi cipősdobozt átválogatva az egyetlen lehetséges helyre csont nélkül felpakolni (tegyük fel, erre nagyon büszke vagyok), lakást rendbe tenni (noha végülis nem is itt voltunk)
• átrámolni a spájzot, molyok érkezése okán
• kirámolni és penészteleníteni a mosogató környékét, visszarámolni (és ebben ez volt a legjobb
• beszerezni, bekötni és bePAKOLni a sulicuccokat (még kell furulya, karate kézvédő, tréningcucc, meg tankönyvek, de az már semmi)

ja, és a hatása:

• a győri ágytól (meg az új itthoni matractól) beállt a derekam - ezt sikeresen abszolváltam (életemben első), kábé elmúlt
• a nyaralástól nagyon kipihentem magam (magunk), de annyira rég volt, hogy lazán elfelejtettem, amikor a héten kérdezték :)
• csak úgy rémületesen megfájdult a térdem (életemben nem első) - ez is sikeresen távozott

a héten pedig - felgyorsítva az eseményeket:

• csütörtök reggelre ganglion támadt a csuklómon
• pénteken reggel a joghurtomba keveredett az üvegtálkám széle, most már úgy tűnik, nem nyeltem le, vagy csak simán megmaradok :)
• szombaton pedig a következő horror: szépen féllábon a létra tetején állok, kezemben porszívóval (balban a gép, jobban a cső) és látván a fenti sarokban a pókhálómaradványt - vicces spiccelésem szalagszakadásban végeztem (azért nem teljesben, mert észbe kaptam - kicsit későn de észbe)

mit teszek hát:

• a lábamnak nagyon jót tett, hogy hagymaaprítékkal dunsztoltam,
• a ganglionra azt mondják, felszívódhat, ebben nagyon bízom, mert tennivaló nincs,
• holnap kimegyek dolgozni egész napra a *Szigetre (persze koncertre is tervezem magam, szóval még nem pont holnap pihenek majd :)
• kedden kenyeret sütök délután,
• szerdán elviszem G-t karatézni, majd megszámolom a perceket a szeptemberi rohanásig, és mindegyiket külön dédelgetem, minden másodikban pedig pihenek :)
• tovább töröm a fejem az étkeztetési (egyúttal számomra mozgattatási) reformon, melyről voltam már szíves egyet ömlengenem blogba.

a láb- és csuklóizén (meg a derékon) kívül amúgy nagyon is élvezem a rendeket és zajlásokat. a legjobb a nyárban az, hogy ezt a sok baromkodást 70%-ban családi körben követtük el, és ott kotlunk egymás környékén továbbra is. az meg aztán nagyon jó.