hétköznapok

uhh, ezt a hetet csak úgy folyattam, kicsit néha belegondoltam, milyen is, hogy csak így folyik egy hét.

mert hogy mit lehet elmesélni utólag az ilyenekről.

hát mondjuk a tesóm, aki kitett magáért és a szombatra Balcsira levitt gyereket majdnem hazahozatta vasárnap délben...  a legrosszabb nem csak az volt, hogy gyorsvonati tempójában legázolta a vasárnapra tervezett munkanapom, de az érzést, hogy nincs biztonságban a gyerekem lelke, hát azt még hétfőn is nyögtem.

a kedd-szerdai kicsike kis munkastresszek a halasztódás okán persze nagyok lettek, ebben a helyes 33 fokos szellőben naponta 10szer gondoltam arra, hogy 1. kellett volna vizet vinnem 2. egy medencényit 3. talán nem a legmelegebb napon 13 órára kellett volna aláíratásért a főfőnökömhoz slattyognom ésatöbbi 

a házak árnyékában bújócskázva is leégtem kicsit a Szentkirályitól a Városházáig meg vissza...

ma meg átvettem a bizijét (jó szokás az uncsi bizi, csak ötös, nincs itt látnivaló - ja, amúgy van, mert matek-fizika-biosz-rajz a dicséret, és az szerintem überkúl :)

aztán felslattyogtam a patikába, közben szomszédoltam, aztán porszívóztam, aztán dolgoztam, aztán úgy tettem, mint aki ebédet főz, aztán dolgoztam, aztán kínlódtam a munkával (helló, Wordpress, új haverom), aztán el az anyukámhoz locsolni (most ott volt a macska, hangosan reklamálta jussát, a hűvös házat, de nem kapott), s hazafelé még a barátnőm is belefért, aztán azóta dolgozom.

szerintem rámfér már valami nyaralás.

madarak és elnyomóik

ahogy burjánoznak a fák a kertben (meg a zöld tenger a környéken, ami egyben magyarázza is, valójában mért lakunk itt még mindig és 18 éve), úgy a legjellemzőbb hang a környéken a madárzaj.

van rigó, veréb, cinke, gerle, örvösgalamb, szarka, varjú, szajkó, néha egy-egy vörösbegy, fakopáncs, csíz, csapat seregély, éjjel lappantyú, kuvik,. időnkét ez hangzavar, de azért azt még mindig a legcukibb hangok közé sorolom, amikor egy (vélhetőleg anya)madár csicserészik a kisebbeknek (rigó és szajkó teszi ezt).

mondjuk a hómofiszban az asztalom mögött rögtön a kitárt ablak van, én vagyok így a hangelkapó egység, ezért a zaj is igaz, mert a rigófiú idén a 3 méterre ingó ágat találta meg ordibálóhelynek, valahol itt lehet a fészek, szóval a birodalmi őrzést ordibálással a szoba felé oldja meg, az egy kicsit sok. és azért a varjak meg a szajkók is a közelben fészkelhetnek, mert napi menetrend szerinti visszatérő randalírozást folytatnak a kőrisen.

mondjuk zajból azért mégiscsak az emberek viszik a prímet, ide hallatszik most már napközben is a ralimotorozók ricsaja, és a szembesarki szomszéd kisgyerekek permanens hisztije (harmadik nyaruk lesz itt, fő zajuk a nyivákolás és hisztisírás - a nagy kert hátrányai, hogy a gyerek nem megy be a házba, ha valami baja van, csak hisztis jelzősírást alkalmaz, és általában erre hosszú idő után reagálnak az illetékesek. (a korábbi gyerekek ordibálása sokkal helyénvalóbb volt, arra meg a balsarki szomszéd szólogatott be nekik...)

szomszédoknál (9 db) és a zajnál maradva, van még két idegbajoskutyás, akik miatt a furanéniék mondták, ha valamiért, ezért lehet, hogy el fognak költözni (a feléjük eső kutya tényleg gáz, szóval értem, a másik kutyussal csak simán játszani kellene sokat, de ők meg nem olyan játszósok). és van a fújós família (apa-fiú hagyomány) - amíg pár éve a rózsaszín párduc ment, addig tulajdonképpen szórakoztató volt, de ezek a klasszikus zenei sajátszólamos darabok, hát ezek nyitott ablaknál este nyolckor megtaníttatták velem a mondatot: "még mindig jobb, mintha dobolna/trombitálna"

hómofiszmegfigyelések level 300

rendkívül másfajta gondolkodás amúgy ez a hómofisz, pl. az, ahogy egy-egy ofisz-napomra fel kell készüljek. mintha a nyaralásara pakolnék a családnak, mind rendszerezettségben, mind teendő-előkészítés tekintetében, mind súlyban.

nem merem pl. lemérni, mikor mennyi a málhám, de a korábbi "befelé majd beugrom a dm-be meg a g-robyba", hát az nem megy. egyszerűen nem fér el a vállamon több (háti + 2 táska + ebéd), nemhogy az ízületeimen ennél több kiló.

szóval tegnap gondoltam egy merészet, és a 2 hónapja vándoroltatott elszámolósmappám szépen benthagytam (sic!) (jahhaj, a régi szép idők, amikor még ez volt a normális!) - most kíváncsian várom, mi lesz az a halaszthatatlan, ami miatt mégiscsak itt kellene legyen velem. (semmi, de semmi, annyira remélem)

nem csak politikusokat lehet utálni, kiderült

miután 5 guglifiók fölött diszponálok, napi szinten használva mindet, jelzem, egy ponton el fog gurulni a gyógyszerem, és tüntetést hirdetek a hazai guglifattyú előtt, és addig nem tágítok, amíg meg nem szerelik a szolgáltatást felém. kb. háromnegyedakkora az indulat bennem feléjük, mint a mostani kormányberendezkedés irányába, szóval akkor lemérheted, ez már elég az utcára menni.

rendkívüli módon érzékenyen érint mondjuk, hogy van olyan fiókom, amiért évi 11 rugót fizetek, és az az, amelyik naponta 10-szer ledobja a láncot. például nekiáll kiírni, hogy nincsenek levelek a kimenő levelek mappámban, meg nem tudja elmenteni/kiküldeni az éppen írt/kiküldendő levelem. és amikor jóindulatúlag megszerelném, akkor kiírja egy ponton, hogy nálam van a hiba. (b+, gondolom ilyenkor)

ma reggel ide nem akart beengedni, azt mondta, sajnos nincs fiók itt, többet nem tudunk tenni érted. (itt a B+ minősített esetét gondoltam, és ráfrissítettem krikszkrakszok nélkül simán a gmailre, és erre behozta). nem, nem vagyok Jedi-lovag, nem nem akarok zent tanulni, türelmes lenni, nyer belőlem és a bigdatámból elég sokat ez a google, hogy nekem ezt most ne kelljen lelkesen vennem).

szóval, ha eltűnök, egyelőre FB-on megtalálható leszek, hacsak ki nem zár onnan (is) a rendszer egy elfelejtett (!) jelszó okán...

dolgozó lány

most, amikor végre nyár van, mostanra szorult be a munkáim nagyja. ezt amúgy nagyon nem kultiválom.

az a jó egy ilyen munkahelyben, mint az enyém, hogy kábé szabadság van, meg megértés, meg kedveljük egymás (nagy részé)t, meg változatos és akár látványos eredményt hoz a munka.

és az a rossz egy ilyen munkahelyben, mint az enyém, hogy kábé szabadság van, meg állandó tevékenységkényszer, meg minimális tervezés és folyamatszabályozás, és állandóan a hosszabbításnak a hosszabbítása, és a határidő előtt 3 perccel leadás (a hosszabbított hosszabbított határidő előtt, mármint).

két hét múlva a tihanyi stégen akarok ülni, és NEM gondolni arra, hogy mindezt az itt keresett pénzemből engedjük meg magunknak (minitúlzással), egyáltalán nem akarok erre gondolni, erre most halványan dereng, mennyi minden tolódik még majd arra hétre is, melynek szépen HÁTAT KELL FORDÍTSAK, ahelyett, hogy LETUDTAM VOLNA... nyehh.

heti saláta

hómofiszban is lehet kalandos az élet, az a tapasztalatom, csak többnyire a kaland bennem zajlik le (max. körülöttem, de mindenképpen velem)

pl. két hete jártam át naponta megnemnevezett szülőm megnemnevezett igazolványáért az üreslakásuk megnemnevezettládájához, hogy azt ne megnemnevezett rokonom találja meg, aki a megnemnevezett dolog esküdt és notórius ellensége. egyfelől röhejes történet, másfelől szerfelett idegesítő és nyomasztó. volt, mert most hétfőn végre pont elkaptam a megnemnevezett foglalkozású motorossrácot, aki egy köteg megnemnevezett iratból kikapta a várvavártat. megkönnyebbülés, persze, meg röhej, meg nyomasztás is azért csak. (nem beszélve arról az aspektusról, hogy ezt a kis plasztikkártyát tehát púpnak készítették és küldték, nem beszélve arról az aspektusról, hogy nyáron újra is kell majd gyártatni,  nem beszélve arról az aspektusról, hogy pofátlan rohadék, aki kivette belőle a pénzét)

aztán milyen jó, hogy ez hétfőn elintéződött, minthogy kedd reggeltől begörcsölt a hasam, köszönöm, ilyen még nem volt (hasonló csak a novemberi bélgyulladásnak nevezett ügy volt, de nem ekkora), ezzel hát elfetrengtem itt pár napot és éjszakát. van az úgy, hogy határidős dolgok halmai nyomasztanak, ez most ilyen időszak, szóval két rosszullét között egészen elfoglaltam magam egy kis ezzel-azzal reggeltől estig.

gyerkőcke kinyuvadt a végére, tegnapra országos náthával érkezett haza, szerinte megfázott (30 fokban), vagy inkább allergia. mondtam neki, hogy ha ma folytatódik ez bent, inkább kérje el magát a 2. óra után - kíváncsi vagyok, meglépi-e. annyira lelkiismeretes, hogy nem hiszem. amúgy a 2. óra azért érdekes, mert ezen a héten 3 napig németvizsgáztak, és most tudják meg az eredményeket. szerintem ez már simán alapfokú szint, szóval a nagyon pszicho néni nagyon jól tanít, akárhogy is érzi bárki. (volt már kb. 15 némettanárom, ebből levonva a tanulságot: jó). írtak még most hétfőn földrajz témazárót is, na az ötös lett, na az egy csoda, mert mindig tanul, jól is, de teljesen random a jegy. szóval szerintem kitűnő lesz. tök ügyes.

haha, a dolgozatról jut eszembe, másik tanárról mesélte, hogy na, annál aztán tényleg vicc az értékelés: van olyan, hogy fél pipa, azonos dolgozat másik feladatában áthúzás, harmadikban karikázás - ez pl. akár mind jelentheti azt, hogy jó a válasz. fél pipa, érted! :)