most, amikor végre nyár van, mostanra szorult be a munkáim nagyja. ezt amúgy nagyon nem kultiválom.
az a jó egy ilyen munkahelyben, mint az enyém, hogy kábé szabadság van, meg megértés, meg kedveljük egymás (nagy részé)t, meg változatos és akár látványos eredményt hoz a munka.
és az a rossz egy ilyen munkahelyben, mint az enyém, hogy kábé szabadság van, meg állandó tevékenységkényszer, meg minimális tervezés és folyamatszabályozás, és állandóan a hosszabbításnak a hosszabbítása, és a határidő előtt 3 perccel leadás (a hosszabbított hosszabbított határidő előtt, mármint).
két hét múlva a tihanyi stégen akarok ülni, és NEM gondolni arra, hogy mindezt az itt keresett pénzemből engedjük meg magunknak (minitúlzással), egyáltalán nem akarok erre gondolni, erre most halványan dereng, mennyi minden tolódik még majd arra hétre is, melynek szépen HÁTAT KELL FORDÍTSAK, ahelyett, hogy LETUDTAM VOLNA... nyehh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése