allergián agyalok

az megvan, hogy meglett a vérteszt eredménye, most ezzel akkor elbattyogunk újra a flegmanőhöz.

ebben csak az a szép, hogy kizárólag a nutritív egy részét voltak aranyosak megmérni, és a teszkóban szembejövő dokinénink is megerősítette, hogy igen, ez így megy, újabb beutalóval lehet csak a fűben-fában-fémben dolgokat méretni.

ez újabb 5 rugó amúgy, amit felszámítanak majd ugyanazért a semmiért a rendelőben a tb-től. annyira tetszett az a rendszer, amikor kötelezően számlát kellett kiállítaniuk ezeknek a kényszerkorrupt egyedeknek, mert ott legalább nyíltan előttük pofát vághattam a leírt ellátások olvastán, még előttük, ha úgy hozta úri kedvem. mert ugyan milyen életvezetési tanácsadást kaptunk a nénikétől? a vállvonogatást?

balaton első forduló

ez is megvolt, negyven fokban a balcsi _mellett_ voltunk, anyukáméknál vendégségben.

tök vicces.

ilyenkor mindig kiderül, hogy 

1. van valami olasz a felmenők között - azt a hangerőt és intenzitást, amit a családommal bírunk velük tartva művelni, szerintem kívülről nehezen lehet tolerálni, vagy csak simán nem mernek a szomszédok szólni. az amplitúdó pedig olyan mint a hullámvasút. egy szó mint száz - nyugi sosincs

2. valóban segít nekem a pihenés és a nemgondolkodás, de erre alkalmas környezet nagyjából kizárólag ez, az anyukám közele. meg a húgomé. meg az öcsémé. hihi.

3. természetesen minden strandidőt elhorzsol g pár nappal a Víz Mellé Indulás előtt, így volt ez most is, tehát a szerető anyukának marad a szolidáris kívülről nézem én is veled a vizet. tavaly, idén megvolt.

jövőre, persze, elmagyaráztam neki, hogy miért lesz a nyaralás előtti héten hosszúgatyában és térdvédőben mindenhol.

(amúgy cukikám kizárólag ilyenkor bír olyan mély horzsolást produkálni, hogy az ne gyógyuljon rendesen, azaz sebészetre kell vonuljunk a dologgal...)

szakd

oldozatot írni vicces.

itt van a fejemben a téma, tudom is, mit hogyan írjak le. ez eddig oké. 

de hogy a tíz kiló szakirodalomtól (és még pár tonna egyébtől) roskadozik az asztalom, és mégsem jutottam túl a melyik könyvben mit találok-fülecskéknél tovább... és ez csak a fele a szükséges jelöléseknek, és nem maga az olvasás, melyet -természetemnek megfelelően- három nyelven kívánok majdan elvégezni, szóval nem látszik, ezzel valaha kész leszek-e, minthogy nem nyomaszt egy határidő sem, hiszen lemaradtam az áprilisiról...

mert ugye most döbbentem rá, hogy nem vagyok szakfordító, azaz csupán attól jól megfeszülhetek majd, hogy az idézeteket korrektül idézzem magyarra. vagy éppen azért, mert ilyet és így még senki nem csinált, és mi van, ha a kutatás (megfigyelés, érted!) befuccsol, mert egy megfigyelt sem lesz hajlandó értékelhetőt reagálni, minthogy időzíteni is tudnom kellene, de engem szorít a mégis létező következő határidő, a november. és szerintem, ha van eszük a megfigyelteknek, késő ősszel fognak csak reagálni, azt meg már ugye nem fér bele.

na, ezeken túllendülve egy alvást eszközölök, attól minden újra szép, sima, és csillogó lesz megint :)

allergiadrámaqueen

attól az allergiateszttől egyébként egész viccesen vagyok kiakadva: kérdéstolulásom lett.

mert ugye okosan utánaolvasnék, elmélyülnék a témában, de hát nincs leírva.

vagyis le van írva, de nem magyarul. az például az mit jelent, hogy ha nem reagál semmire sem hevesen a valóságban, mégis a tűszúrások után másfélcentis göbökkel reagált három is (gabonakeverék, fűkeverék, feketeüröm), meg a többi is 3-6 miliméterekkel? mit jelent, hogy a gabonafélékre reagál? csak a pollenre? mikor száll a pollen? csak tünetet bírhat az ember kezelni? a kétésfélévnyi szoptatás ennyire nem ért semmit? vagy ennyire ért? mik ezek az idegen szavak? hogyan kerüljük el ezeket az allergéneket (nem teoretikusan, hanem gyakorlatilag? és azt már megint nekem kell egyedül kitalálnom?) és az nem, és miért nem számít, hogy ugyanazzal a tűvel szurkálta végig az összes allergén csöppet?

na jó, mondhatnád, mért nem kérdeztem meg az orvost. hát őőőő megkérdeztem, csak minthogy flegmatikus embereket nem bírok megmozgatni, hát mit válaszol egy olyan illető vajon, akinek az az alapmondat hangzott el a szájából, hogy hát "ezen nem lehet segíteni"... és ha így van, akkor tényleg, miért szívóskodjak azon, hogy (tőle) megtudjak ezekről bármit. dráma dráma dráma

cukorka

egyébként g szuper volt a hétvégén.

valahogy egy elég szuper gyerek, szóval ez nem meglepetés, de visszagondolva mégiscsak muszáj volt megdicsérnem ma este a jóéjtpuszinál.

merthogy elég jól tudja általában, hogy mit akar. nagyjából nonstop játszani, természetesen. még mindig sztárvórszőrület van, meg legózás, folytonszétszed, folytonösszerak, de

de olyan cukin kibírta, ahogyan a síkideg anyukája őrülten kapkod tegnap ide-oda, égeti szét az ebédet, kezét, apukája vacog, estébé, és ő meg közben annyira tutin elfoglalja magát, ha kell, egyedül...

ma próbáltam pótolni, de azért ezt jó volt látni, hogy így is, meg úgy is feltalálja magát.

az ún. "hétvégék"

már csak azért is amellett írok petíciót, hogy legyen csak szépen 4-5 napos a hétvége (at least: nálunk), mert velünk mindig annyi minden történik, hogy a két napba a hétvége (lásd: kikapcsolódás, normális láblógatva semmittevés, bambulok ki a fejemből jóllakottan estébé) legkisebb jóindulattal sem fér bele. 

mert ugye a tegnapi betegség-stressz. hajnal négykor kerültem ágyba, annyira rosszul vettem ezt a hirtelen jött nemtudommit. (ez volt leginkább a stressz tárgya, a nemtudom, hogy mi). reggelre már csak hőemelkedés, ma pedig már a fejfájás is elillant. holnap azért még orvos, kieszközölünk egy labort is. nem volt jó, nem, de most jó (a jobb értelemben)

a többi ehhez képest szóra sem érdemes, de az, hogy most sikerült magamhoz leülnöm ma, az egyértelműsíti, most akkor hol is van/volt ez a hétvége. és hol van az a nyavajás szakdolgozat, mondjuk el kellett volna már kezdenem legalább.

ideg

valószínűleg minden agyra én megyek, föltéve, ha erre jár bárkié: megint síkideg vagyok.

ez most olyan, mint g-vel volt a fejfájás, a tehetetlenség, az ismeretlen, a lelkierő próbája. 

(jelzem, erős vagyok, tehát ugorjunk) (fekete humor, nem tudom, átmegy-e írásban)

délben hazaérve azt mondja az ember, szerinte láza van. nézem, semmi. másfél óra múlva 38,5-re kúszott a láza. karikás szem, sápadt arc, jéghideg végtagok, hidegrázás. ügyeletet hívva nem jönnek, mert túl korai bármihez. ("el tudunk-e menni") algopyrin lázat délutánra levitte. este fejfájás, láz megint elindult föl. most alszik.

én pedig egy szimpla bármivírusban reménykedem, annyira annyira

ezt az érzést nem lehet leírni, de ebből tudom, hogy ezért nem extrémsportolok.
és:
nem bírok aludni menni, ilyenkor ezzel tüntetek, és nincs mit tenni ellenem.