tegnap jött a hír, hogy 48 évesen elhunyt egy apuka.
ma reggel három mentő (2 koraszülött, egy felnőtt) rohant el mellettem szirénázva.
ilyenkor minden olyan nehezen emészthető.
„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)