napi gondolkodós

na, most hogy kilenc napja éjjel-nappal dolgoztam, sutty, vége a munkanapoknak, lezuhanyoztam, coffban a hajam, rácuppanok a gilmore girlsre (4/7-nél tartok, és annyira jól esik...)

ma csak arra volt energiám a munka közben, hogy
1. csendben dühöngjek azon, hogy most akkor mégsem kerültek be az országosra, dacára a versenyszabályoknak
2. automatikusan eldöntöttem, hogy pattogni fogok ezen, lesz.rom, hogy pattogós magyar anyának gondolnak, az vagyok, slussz
3. csendben örültem, hogy még november sincs, és g már annyit elért, p is, meg tulajdonképpen én is, nem vitás (hangsúlyozottan hangsúlyoznom kellene magam előtt is, mennyire  jó nekünk, de mennyire)
4. csendben örültem az új kocsinak (ezt írtam már ide, hogy vettünk egy vadonatújat? tiszta vicc. én nem szoktam vadonatúj autót venni, erre most itt van... :) )

5. egyre csendesebben bambultam magam elé, és képtelen voltam kiszámolni, hogy ha múlt csütörtök óta minden éjjel max. 4 órát aludtam (tegnap 5,5-öt), akkor hány éjszakányit aludtam az elmúlt 9 nap alatt, ha egy éjszaka mondjuk ideálisan 7 óra (7*4+5,5):7=23,5:7=3 alvás meg egy szunyóka. most persze ment. na, akkor ezért voltam zombi.

6. megint röhögjek azon, ahogyan egyik éjjel félálomban az 1800. körüli email, 30. panaszválasz, 850. címke gyártása után a 851.-re ráírtam (és ki is ment) valami oltári vicces hülye elírást, elképzelve szegény illető arcát Lipcsében, ha és amikor megkapja :)

így zajlanak.

aludni - mi az? - a hölgy egy kissé bogaras

múlt csütörtök reggel óta éjjel-nappal dolgozom.
pici ígéretemből nagy meló lett, minden szép és jó, sok lett abból, amiből soknak kellett lenni, így sok az is, amiből nem kéne (munkával járó kényelmetlenségek és anomáliák).
az elég a nagyságrendhez, hogy én, ki eddig heti 1-200 levelet bonyolítottam hetente, most 2200 körül tartok.

ebben pedig, hogy nem bírok aludni térni, annyi jó van, hogy a pofátlanul beszüremkedő légy és poloskaarmadára nem fölébredek, hanem ladlíbés üvegbe csalom, fogom, rabosítom és eltávolítom. egyfelől sikerélmény (ravasz vadász én), másfelől nem ébredek föl rá.

versenyez

cukorfajzat második lett a területi bolyai matekon. még a fele eredmény nincs meg, de pont alapján akár országosba is bekerülhetnek. az tök durva, ahogy 20 ponttal kevesebbel lesznek más területeken továbbjutók (vagy épp a náluk is 20-szal többel - a rend kedvéért)... na, péntek este már tudjuk majd.

az meg még mindig tök vicces, ahogyan lehetett tudni az utolsó pillanatig: a területi első hatban benne vannak, de ő váltig úgy pozicionálta magát: első semmiképpen nem lesz(!), nem kell az az országos, viszont legyen mondjuk harmadik, mert az tuti jó ajándék. hát ebből az egyik nem jött be :)

jaj, hát csuda büszke vagyok, na igen.

számolő

területin az első hatba bekerültek a matekversenyen. annyira ügyesek.
most annak szorítanak, hogy dobogó legyen, de az országosra már ne jussanak be azért.
ez fontos, mert úgy van ajándék, de nem kell szorongani a lehetséges szóbeli okán.

jövő szerdán kiderül.
csak (kis)kamaszokkal ne kezdj.

fogas

totál érdektelen (másoknak), de ideírom: fogfájásmentes életet nekem!

egy éve hajtom az ügyet (helyi fogorvos, jó helyi fogorvos, olcsóbb jó helyi fogorvos, időben mikor az olcsóbb jó helyi fogorvoshoz - ma nem, holnap nem, jövő héten--- az emlékeztetőm a bejelentkezéshez fél évig csörgött minden második nap háromnegyed négykor--- majd egyszer csak elkezdett fájni a szemét fogam.)

bejelentkeztem, bátor voltam, több kész van, de a legutóbbi óta nem tudom eldönteni, hogy a megmaradt egy lyukas, vagy a végül nem gyökérkezelt, de megnyúzott előtti fáj minden fogmosás után. sajog, fáj, morózussá tesz, a nyolcad fejem odavan, a nyolcad fejem ezzel van elfoglalva 4 napja.

a fejem minden nyolcadára szükségem van, egyszerre. na.

elkeseredtem.

mindeddig azt gondoltam magamról, hogy minden indulatommal együtt szelíd vagyok. most azt gondolom, ezt tudják rólam, és messzemenőkig program lett az, hogy ezt kihasználják. élhetnénk békében, de nekik semmi sem elég. semmit sem tisztelnek. semmi sem igazság, csak a maguk java, érdeke, élve.

tisztesség, tisztelet, együttérzés, alázat, közösség - halott szavak.

hazugság, eltiprás, elhallgatás, kisemmizés, megszüntetés - az új világrend szavai.

velem együtt sok hülye kétfélét gondol erről:

a) ha nem gondolok rá, nincs is

b) majd elmúlik.

hülyék vagyunk: egyik sem igaz.

és van egy pont, ahonnan a deficit soha nem hozható már be.

péknő

na mer' mi'csinálok...

az egyszerűbb projektek közé tartozik, hogy másfél éve én sütöm a kenyerünk. egyszerűen idegesített, hogy
1. utálom a bolti kenyerek ízét általában
2. vagy amit szeretek, azt egy idő után átreceptezik
3. vagy csak simán szeretem, de savat csinál
4. a teljes kiőrlésű sosem az
5. vagy ízre, állagra jó, erre a kisebbik fogyasztó nem fogyasztja el pl. a héját (Mr. Finnya, személyesen)

6. meg hogy össze-vissza fogyott, kiszámolhatatlan volt, rengeteg kenyérmorzsám lett, amit meg alig használok

ezért kenyerenként 4 órát számolva minden hétvégén 1-3 kenyeret készítek.

az 1., 3., 4. pontok totálisan kiküszöbölve azóta, 2. átreceptezem, de attól csak finomabb lesz :), 5. mindet megeszi héjastul-morzsástul, 6. annyira kevés marad, hogy azóta mindig kenyérmorzsa-hiányban vagyok...

azért nem ártana pár plusz hétvégi nap hetente, mert akkor is, ha nagyon ügyes kötésben készítem a 2-3. példányt, 5-7 órát itthon kell legyek, amikor pékség van.

kész-ség

az a hétvégi munka egészen jól alakult, meglepően jól,

de persze ott is (és azóta is minden nap) megállapítom, hogy vénülök, eddig sem voltam egy bulibáró, de egyre nyilvánvalóbb: jó nekem otthon, nyalogatom a háztartást, henyélek a családdal, kirándulgatunk, családiebédelünk, és ez jó.

persze a blog mindent elbír: ha szembesíteném magamat a henyélés valódi értelmével, kiröhögném magam. ezt is úgy csinálom, nyilván, amit másban is megszokhattunk: 170 %-át kihasználva a rendelkezésre álló időnek soha semmivel el nem készülni teljesen...