újabb első

ma megvolt életem első és remélhetőleg, mint olyan, nem utolsó pilates órája.
kripli vagyok, de jól esett.
mindeközben szétszorongom a hetem, a hétvégi munka okán.
legyen hétfő.

csak a suli

éveleji manőverek, berendezkedések tekintetében több mérföldkövön túl vagyunk.

jó volna persze az összes tesit áthidalni a délutáni edzésekkel - ezt pc okokból nem teszem meg, csak egy alól, de az alól nagyon fölmenttettem.
nagyon örül neki.
így most van 2*2 karate és úszás, és mindet szereti. a suliban van kosár és néptánc és fegyelemóra.

ez utóbbiból a mait is elmeséltettem vele, és elröhögtük, annyira viccesen mesélte el a tragikumot (az az, ahogy egy tapasztalat nélküli pályakezdőt betesznek egy két éve összeszokott, tragikusan individuális, egy rossz tanárral már alaposan megdolgozott helyre heti huszonakármennyi órában, segítség nélkül...)

mindazonáltal van érzéke az iróniához, és tűpontosan látja a dolgok lényegét, amitől meg én akkor is boldog vagyok, ha a pedagógus énem épp tépkedi a haja szálát egyesével...

a képzőt sem hagyta abba (bár ez alatt inog a leginkább a léc, de ez a meglátjuk-ügy), végülis agyagozással kezdték, azt szereti. és a matekszakkört is akarta (helyesebben egyértelműnek tartotta, hogy hívják, hát megy).

és ezzel kitettük a megtelt táblát.

ja, szolgközl.

amint látszik, kicsit visszaköltöztem ide, hátha bírok idekönyvelni, hiányzik, amikor nem tudom, mikor volt a mi.

reszkessetek, ablakok

mert festést mímelek.

anno még apósomat néztem (csodáltam, jó rég volt, hehe), de tényleg nézésre (és csodálásra) méltó volt, ahogyan a hatszáz ódivatú kétszárnyas, fa duplaablakot felújította. azóta sem láttam szebbet.

ezt most (az ebédlőablak kivételével) én nem tudom megugrani. marad hát a kenegetés-mímelés. egyszerűen annyira töredezett a festék, hogy alápenészedik a fa, ha még egy ősz-tél-tavaszt ki kell bírnia így. aztán azt remélem, tavaszra lesz valami manó / kisangyal / csoda, amitől lesz majd kedvem / időm / erőm alaposan megcsinálni ugyanezt.

az a vicc, hogy még élvezem is.

éljen szeeptembereeelseje

suliba ment - most harmadikos.
nagy.

ennek örömére szépen kivettem egy nap szabit, és szemtelenül ablakot festettem.

az ablakfestés 73%-os tudományom, minthogy nincsen erő a kezeimben, és kézzel igyekeztem csiszolni. a hiányzó 27% továbbá az lenne, hogy a felület teljesen simává lesz végül (esetemben: nem), a mélyedéseket fatapasszal tapasztom (esetemben: nem (áll ennyi idő rendelkezésemre)), időben kezdem el a dolgot és jól szervezem (esetemben stb.)

mindazonáltal (ez a szó ma kötelező) az ablak holnapra elkészül, amit nagyra fogok értékelni.

holnap pedig szimultán házimunka, hazahozottmunka és ablakfestés. meg robogás oda és vissza és oda és vissza a suliba.