évfordulói kívánságok

ettől a béndzsa kis évtől kifejezetten kedves (bűnbánó) ajándék volt ez a szilveszter esti hózuhatag. mondanám, megbocsátok, de azért nem hamarkodnám el. legyen csak ez figyelmeztetés a következőnek: nem felejtek gyorsan!

hóesésben hárman - ez egy igazi hagyomány lett, végre valami igazán érzelmes, este 8-10 között. utána egy szobányi cuccot szárítgattunk, hotdogban ettük a virslit (ma pedig lencse volt, szóval részünkről minden okés). a lámpafényben pillogó hópelyhekért minden megéri, még a hajnal 2-ig pörgés is (a mozgástól), meg a 11:25-kor ébredés (jááájj) is. ez utóbbit soha többé, légyszi, még most sem vagyok igazán álmos.

idénre kívánok jobb évet. a tökkelütött idiótáknak véget nem érő zuhanást, a felelősségteljes vezetőknek tripla örömöt. a világban a normalitás helyreállását kívánom 7,99milliárdodmagammal együtt erősen - ez azért elég kell legyen.

szeretettel buék minden idejárónak és -tévedőnek.

a. 

nem csak politikusokat lehet utálni, kiderült

miután 5 guglifiók fölött diszponálok, napi szinten használva mindet, jelzem, egy ponton el fog gurulni a gyógyszerem, és tüntetést hirdetek a hazai guglifattyú előtt, és addig nem tágítok, amíg meg nem szerelik a szolgáltatást felém. kb. háromnegyedakkora az indulat bennem feléjük, mint a mostani kormányberendezkedés irányába, szóval akkor lemérheted, ez már elég az utcára menni.

rendkívüli módon érzékenyen érint mondjuk, hogy van olyan fiókom, amiért évi 11 rugót fizetek, és az az, amelyik naponta 10-szer ledobja a láncot. például nekiáll kiírni, hogy nincsenek levelek a kimenő levelek mappámban, meg nem tudja elmenteni/kiküldeni az éppen írt/kiküldendő levelem. és amikor jóindulatúlag megszerelném, akkor kiírja egy ponton, hogy nálam van a hiba. (b+, gondolom ilyenkor)

ma reggel ide nem akart beengedni, azt mondta, sajnos nincs fiók itt, többet nem tudunk tenni érted. (itt a B+ minősített esetét gondoltam, és ráfrissítettem krikszkrakszok nélkül simán a gmailre, és erre behozta). nem, nem vagyok Jedi-lovag, nem nem akarok zent tanulni, türelmes lenni, nyer belőlem és a bigdatámból elég sokat ez a google, hogy nekem ezt most ne kelljen lelkesen vennem).

szóval, ha eltűnök, egyelőre FB-on megtalálható leszek, hacsak ki nem zár onnan (is) a rendszer egy elfelejtett (!) jelszó okán...

szolgközl

mióta ilyen sűrűn írok ide, úgy tűnik, a blogger is hetente változtatja a működését.

ezt én eddig nem vettem komolyan, erre most látom, írtál, Ági, kommentet, melyről úgy néz ki, nem vettem tudomást, pedig csak nem is láttam eddig.

élesítettem őket, és ide írom a válaszokat:
igen, ének FOGALMAZÁS (mondjuk egy kicsit jobb, mintha tesiből lenne), Bach Húsvéti oratóriumáról értekeztünk rendkívül alaposan, kapott rá egy nagyon szépen dolgoztál, látom, sokat foglalkoztál vele-t
amúgy ez volt az egyetlen olyan, melybe belefogni sem tudott, pedig tényleg okos gyerek. s miután súlyozottan utálja a tantárgy említését is (éljenek a kompetens tanerők ÁLTALÁBAN), s nekem célom, hogy ne idegenedjen el teljesen a művészetektől, bár zenét nem tanul (idő hiányában), ezért szépen leültünk, megtárgyaltuk, mit lehetne tenni. megötleteltük, majd mikor látszott, hogy egy (vagyis ő) 6.oszt. tan. nem alkalmas kiindulási pontok nélkül nekiállni ismeretlen témáról kérdések, témavezető és cél nélkül fogalmazgatni, hát elővettem szakdolgozatíró énem, és a bármiről összeplagizáltam neki egy hosszú-hosszú szöveget, megmutogatva, hogyan is kell ezt, majd átadtam saját szájízre alkalmazásra (így lett a 8-ból 4,5 oldal :) ) lehetett volna úgy is, hogy a pedagógus énem veszem elő, és irányított kérdések és feladatsor alkalmazásával e fentieket be is gyakoroltatom vele, de őszintén csak a magasról teszek rá jut eszembe, azok után, amit ez a nő egész félévben (nem) művelt. ha többet / mást tettem volna, biztosan bedühödtem volna annyira, hogy beváltom az ígéretem, és elküldöm -kötet formájában- az egész tanári karnak és szülőknek a digitális tanári (anti)kommunikáció-antológiát...

:) viszontgratulálok, és talán egy kicsit többször írok, ha nem is rendszeresebben - ezt nyugodtan fogjuk az itthon töltött időim megsokasodására

ja, szolgközl.

amint látszik, kicsit visszaköltöztem ide, hátha bírok idekönyvelni, hiányzik, amikor nem tudom, mikor volt a mi.

blog

ja, és ezzel a poszttal meg a szándékom megdönteni minden idei hónap abszolút rekordját: 5. bejegyzés/hó.
elégedett vagyok :)

nahh, itt

nem mentegetőzöm, csak simán nem írok, ha ez vígasztaló, nem is beszélek.
jó volt a blog, amíg ide bírtam írni, ami volt velem, de mostanság vagy túl mély, vagy túl sekély ide.

mégjóhogy

nem engedtem meg magunknak a luxust, hogy az ágyunkat is ma vigyék el.

egyre nagyobb az ágyamat nem adom érzésem, holott nem fér, nem jó, fájaháta.

de amikor aludni olyan jó. jahhj.

elmondom, mit keresünk:

180*200-ra kihúzható, egyébként összecsúsztatós (?) ágyat barna színben. legyen tartós, kényelmes, ne legyenek hegyes kiszögellései és éles peremei (minden ilyenbe minden héten beverem magam), ne legyen túl puha, sem túl kemény. legyenek rácsai, matraca sose legyen útban.

ööö, valaki?

szabó m

tegnap este volt egy jó kis riport Szabó Magdával.

valahogy most nem kerülte el a figyelmem, pedig az új rendszer a tévézésben még több tévétlenítést hozott, szóval muszáj volt megnéznem.

nem, nem mondott újat, minden mondatát a riportnak olvastam már. 

attól még lehet végigbőgni egy ilyet, vicces, mondhatnánk, mondta a férjemgyöngye, hogy na, jót szórakoztál. 

de tényleg, amikor visszahallom a blogom mottóját, mert tényleg ez a fontos?

zanza

ennél jobb innovatív ötleteket magamnak, minthogy pl.

- átirányítottam év elején minden levelezésem kül. gmailfiókokba: szenzációs!

- ma lerámoltam az ÖSSZES üres üvegem a spájzból, hihetetlen érzés! olyan mindenre képes vagyok-féle. és bár beterítettem vele a behemót ebédlőasztalunkat velük, innen egy nagy kupac fog távozni a napokban!

- 18 kg sárgabarack alakult át "isteni finom" (idézet) lekvárrá kezem alatt tegnapma - ez nagyon ígéretes (33 üveg már pipa)

- megszerveztem egy főzést a hétvégére - ott találkozhatsz velem a belvárosban, szólj, ha érdekel

- kilobbiztam magamnak egy szép új használt gépre pénzt a gyárban, mellyel párhuzamosan itthon is újulunk.

már csak a szakdolgozatom írnám meg valaha...

holtart

kettő dolgozat bekapálva, egy még teljesen késztelen (nagyon izgi, hiszen holnap éjjelig NEM FOGOM ÍRNI) (de?), van még a 24 oldalas kiadvány, mely, ha nem a férjem lenne a férjem, akkor nem mennék én Pozsonyba hétfő hajnalban, sem jövő hónapban (!!!), és maradt még a pályázat, mely tulajdonképpen rövid lélegzetű munka, egy óra sem fog kelleni hozzá, ez BIZTOS.

(az ordítós nagybetűk jobbára engem tréningeznek: menni fog, menni fog-mantra szól, míg írom)

és holnap délelőtt kaptok tőlem egy bőgős videót - miközben fontos infó, ha ez működik (mármint az ütemezés), akkor bizony megbékéltem az új blogspottal, de meg ám!

és lesz g-ről is kép, mert ma egy mozdony társaságában fényképezkedett, és az neki (plusz a fotósnak is) jól áll!

hibaüzenet

amúgy, csak mondom, a blogspot most a második hibaüzenetet hozta a mai működésem során, tegyük fel, hogy két éve nem tapasztaltam ilyet.

blog rip

hát ez a fríblogos elszállás arra az egyre jó volt, hogy legalább eszembe jutott, január óta én se mentettem semmit.
persze írni is alig-alig sikerült, de azért most még ezt is veszteségként élném meg, imígyen egyelőre szorítok, hogy a sok bizalmi alapon blogoló valamiképpen megtalálja az elveszett irkálmányokat. elsősorban természetesen az énolvasta blogok felé küldök sok türelmet: nincs veszve semmi :(
mellesleg Ágihoz az imént nem sikerül kommentelnem, szóval a rencer úgy béna, ahogy van.

amúgy olvasunk

igen, és sokat.
szépen átrágtuk magunkat mirr-murr és oriza triznyákon, és ez annyira jó volt, pedig nem g-szintű a nyelvezet, hogy már közben elkezdtem kutatni valami hasonló típusú könyv után (találatom az egyórányi könyvfesztiválos kutatás után: NULLA).
ugyanis ez a gyerek utálja a verdák-féle kalandos-üldözős-izgis nemtörténiksemmit, viszont szereti a borsnéni-égigérőfű-mirr-murr (és legnagyobb szakálltépésemre: thomas)-féle nem történik semmiket, de mégis kalandos a történet-olvasmányokat. szeret három-négy tömött oldalnyit is meghallgatni egy ültő helyében, és szereti, ha egy-egy képet is megnézhet előtte-utána (közben nem muszáj).
de ilyen könyv 3-4 éves szinten tényleg kevés ismert számomra, így hát tanácsra szorulok. (!!!)
(olyanoktól meg hát mentsetek meg, mint ez itt - én hülyét kapok, ha bajusz egy könyv főszereplője, annyira idétlen az ötlet, hogy sajnos hiába jó minden paramétere a könyvnek -sok rövid sztori, üldözésmentes, de kalandos, nem barbis és nem gügyögős, jó indíttatású és nem bosszúállós-gyilkolászós) oké, ne legyen igazam, lehet ez is jó könyv, rendben, a békesség kedvéért.
olvasunk épp még kettőt:
van ez (kattints!!):
no meg hát természetesen ez:
amúgy most ahogy morfondíroztam, eszembe jutott a rémusz bácsi. (juhú!)

bali

BALILAP

érkezett szerdán, KÖSZÖNÖM!
A táj szép, meleg van, minden nagyon jó - ezek is benne vannak, de annál sokkal több.
nem beszélve a Nagy Kalandról, ami a "választhatók" közül igen jól végződött, Fülikém,
és mi ennek ÖRÜLÜNK és köszönjük a ránk gondolást.

váhh blogok

van egy blogos, akit régóta el-elolvasok. nem kutatom, ki ő, hetente, kéthetente beleolvastam, viszonylag szórakoztató a stílusa, aztán egyszer valamiért kedvem szottyant kirakni.
most levettem jobbról.
még a nyáron akadtam ki miatta. írt valami olyat magukról, ami kontextusában nem illett a róluk olvasható addigiak közé, és rájuk sem vetett (objektíven) szép fényt. ennek megfelelően rátrollkodtak páran (igazából még úgymond igazuk is volt és még az sem volt troll, hogy egészen decensen fogalmazták meg, amit), hogy az, amit leírt, az bizony nem szép dolog.
az én kiakadásom az ő reagálására történt meg. nem írtam neki, mert erről mit és minek írna az ember egy ismeretlennek. kiváló agresszivitással rávicsorgott a kellemetlen véleményt fogalmazókra, begyűjtötte közben a nyalikat a nyaliktól, és pár hétig sértődötten duzzogott. már akkor sem értettem, mire ez a nagy égszakadás-
aztán most szépen szó nélkül zárt lett, miután pár napja elővette ezt a témát megint. hát akkor innen küldök egy agyőt. a veszteség szót akkor használnám, ha válaszolt volna a lelkes kommentemre az általa publikussá tett 100-as listájára anno, talán annyit hogy aha még egy vadidegennek is írunk.
amúgy a zárt-nyílt blogolás kérdését nem érintem, teljesen mindegy, részemről, ki mit preferál. szerintem egy ponton úgyis el kell dönteni, hol elég a kandi tekintetekből.
és ezért jó sokat puffogni és kevésszer írni, mert így a látogatottsággal és a trollokkal sem kell sokat törődni.
na jó, vicc.
de az a vicsorgás, az nem volt vicces.

szárszó

voltunk a balcsin, vittük a kiváló szelet, meg a pulcsikat (mindet használtuk), fürdőruhát (legalább nem kell mosni), törülközőt strandra (azt sem, bár jó lett volna sálnak, most már mindegy).
ezenkívül minden jó volt (szombattól hétfőig tartó nyaraláskoncentrátum): a családom, az apartman (nagyjából kétszer akkora, mint a lakásunk), a séták, a látogatások, a szombati napsütés.
a kedvem pedig felemás, minden egy kicsit túl.
képet pedig kérek ide.

köszönnyük!

permet

ja, és kis képzavarral élve: úgy várjuk ezt a szúnyogirtást, mint egy falat kenyeret. (a hazaérkező autón kopognak a szúnyogok, egy ma a tizedmilliméterre lejjebb hagyott (zárt) ablak felső szélén kívánt behatolni az autóba, horror.)
így ez a kis eső duplántriplán utálatos, mert az esőnapnak a héten már nem lesz alternatív esőnapja, hiszen minden nap esőnap lesz.
csak ne legyen igazam, és igenis ide szórjátok mégis azt a permetet.

na nyilván

na nyilván nem ez a legjelentősebb manapság, de mondjuk álljon itt is-
ch.winston éjjel fél12kor lép színpadra, péntek13-án.
én előtte ott dolgozom (csak megsülni fogok, megszakadni denemám)
huhú.
juhú.

elment - János ev. 11: 25-26.

meggyőződésem, hogy előre ment csupán, hogy van helye ott, hogy jól használta, amit rábíztak.
egyszer régen ezt írta: "A professzor megfogta a vállam: "Ami most jön, az embertpróbálóbb lesz." Körülnéztem és láttam, hogy a kórházban más is viseli. Ki hisztizve, ki rossz kedvvel, ki nevetve. Hát én ezekhez csapódtam. A nevetőkhöz."
tanultam a hűségéből, a szeretetéből, fölnéztem rá a kitartása okán. veszteség a távozása így is, ilyen távolról.
kellene még sok idő...