nyarak és tervek

nyár van, terv nincs.

élvezte a tábort, hasonló kis nördökkel volt összezárva, semmi hosszútávú kapcsolat, de voltak Pakson, még pont becsúsztak az a tomenerget ikaimúze umba (szevasztok keresők, talán nem dob fel), amit konkrétan aznaptól tartanak zárva, mert a pakskettő területén van, és így -szerinte is- egy tök érdekes dolog nem látogatható már :(

jómagam a takarításban veszek el, amikor nem a munkában, és ez annyira untat és frusztrál egyszerre, hogy minek is említsem. még van 5-6 hét a nyárból, az utolsó hét mindenfélével terhelt, szóval ki kellene találni, mi van, mi lesz... energetikailag -finoman szólva is- alul vagyok töltve, valahonnan lelkesedés kellene. valaki?

cseppek a hómofiszban

semmi küli, csak csepeg a víz a fejemből minden ötperces megmozdulás után. éjjel a hálóhelyiségünk 33 fokról 32-re hűlt 2 óra alatt - ünnep, na. hangyák özönlöttek tegnapelőtt - most épp a konyha másik szegletében, majd a hűtő nem volt hajlandó 17 fok alá hűteni, mindent kiszedni, jégteleníteni a lakás33fokban, az nem hm kellemes. ezzel torpedózom az amúgy sok-sok egyéb dolgom, pl. a munkám. kolléganőm nekemesett közben, gyerekem meg nem hajlandó tartani a megállapodásokat.

hisztis vagyok, na, naponta kétszer kiborul a bili. 20 éve nem bírom szervezni a nyarunkat, állandóan más jön közbe, állandó munka van, állandó másokhoz alkalmazkodás. elképesztően béna vagyok, ilyenkor bebizonyosodik ez is.

amúgy meg mozog a levegő, zöld a fa az ablakkal szemben, csak egy távoli légkalapács és egy 10000 lábon felszálló repülő szól (3-4 másodperc csönd közben - hevön)

jut eszembe, éjjel a dominó: a csendben egy szarka kezd csacsogni, felháborodottan, pár percre rá szomszéd ormótlan kutya rohan neki a kennelfalnak, az előbb még orvul támadó macska méltatlankodik. mindenki a magáét.

ötvenek és elsők

 ötven lett a jobbik felem, szép kor, jó állapot, örülünk. vasárnap családi(as) buli a palotakertben, és bár alig volt teendőm, egész nap talpon voltam. jó volt, a családi agymenések most egészen emberiek voltak, a lehetséges viszályok szokás szerint nem oldódtak (de nem is mélyültek), mindenki jól lakott, jól érezte magát. az jutott eszembe, mennyire jó, hogy mindenki itt volt, aki számít, aki fontos. ritka, és talán egyszeri.

első pedig a tábor, melybe gyermekem küldtem. hétvégén egyre intenzívebben utált engem emiatt, latolgatta, mikor lett volna még lehetősége lemondani, és utált, hogy nem álltam kötélnek. de tavaly nyár végén tényleg eljött a pont, amikor végignéztem az otthon ínségeskedést, párhuzamosan a barátai hasonló történetével, és akkor asztalra csaptam magamban. erre most innen 25 percre táborozik az egyetemen, vélhetőleg csak jól érzi magát, mert nem hajlandó jelezni nekünk azt sem, hogy jól van-e. gyakorlata nincs pl. ezekben a koleszszobákban, éjjel lefekvés előtt felhívott, hogy nézzem már meg, milyen az ágya... szóval vagy jól van, és élvezi, és ezért nem jelez, vagy utál még mindig és ezért (jobbára tán mindkettő), de a lényeg, hogy nincs itthon, és nem valami ismert helyen van, és kortársak és érdekes témák, úgyhogy a másodikról tudomást sem véve én mégis az elsőre szavazok.

két napig Piliscsabán voltam, munkaelvonulás másokkal, jó is volt, meg nem is, e meleget nehezen feledem. meg azt, ahogy az egyik legkedvesebb kollégám elkezdett síkoshalat játszani, efölött nehezen térek napirendre.

túl a visszhangon is

 túl vagyunk az idei Tihany-körön, mindig mindenkor nagyon jó. mindig mindenkor másképp jó. most egy kicsit kevés volt, mert természetesen előtte még jó ötletnek tűnt, hogy úgyis ott leszünk "közel", és akkor Aligán tapétázunk egyet egyik nap közben... hát izé. tapétázni öten kicsit sokan voltunk (úgy különösen, hogy én adom a tanácsokat, mert emlékszem, mire kellett anno figyelni, de azt senki sem fogadja meg, majd ideges mindenki és felváltva orrolunk meg egymásra :)  aztán persze abbahagytuk a nyünyögést és este végre mindenki hallgatott rám, és lementünk a strandra, és CSODÁS volt) (btw még nem rombolták szét teljesen a strandot és már épp kevesen voltak és még pont sütött a nap)

a Tihany idén azért is tűnt különösen rövidnek, mert hagyományosan ebben az időben Fenyveseztek anyukámék, és g persze kitalálta, hogy ők lesznek a menedék évzáróilag (hagyományosan nagyon utálja az évzárókat, hagyományosan s megrögzötten nem jár, a bizije sem érdekli (négy négyes a többi ötös két dicsérettel, basszus :) ), ezért, ha teheti, kitalál valami ürügyet). így bár szombaton mentünk Tihanyba, ő külön jött komppal, nagyon cuki volt, végre egyedül akar mindent intézni. és aztán pénteken (jó korán) visszament ugyanoda...

az a jó a Tihanyban, hogy többnyire kisimít, megnyugtat, érezteti velem, hogy nyugi, ez a normális, a víz, a szél, a nap, az őzek, a pókok, a vaddisznók (meg a részegen asztalon táncoló kopasz szomszédok :))

kedden lejöttek a kollégáim is, lehoztak egy emberkét egy napra nyaralni Tihanyba, hát ez nagyon helyes történet volt. végtelenül lassan történt minden, a döntések is, a mit csináljunk is, mégis az emberke menet közben mondta, neki milyen túl gyors minden :) tehát tovább lassítottunk - szedtünk levendulát, majd ellassúztunk Sajkodra, strandoltunk a vihar peremén, lötyögtünk, eljátszottuk a visszhangot az önkori parkolójában :) nagyon jó visszagondolni is rá.

mi meg pénteken elkísértük a pókhálószőtte erdei úton g-t a komphoz, aztán kettecskén bepótoltuk a szokásos köreinket, elmentünk Szigligetre fagyizni (most őszintén, 37 fokban kinek van kedve várat mászni - ezt megint kihagytuk, de a fagyival ezt nem lehet megtenni, ez tudjuk), majd elkóvályogtunk Pécsely meg Vászoly környékén (egy csoda, még mindig), végül este elmentünk a Bondoróra Almádiba. szombaton meg Fűzfőn megnéztük, milyen a strandteltház, Aligán hekkeztünk. kimaxolt balcsis nyaralás, na.

hazaérve pedig a következő 6 órán át takarítottuk a lakást, mert hangyáink és bogárkáink így gondolták. vasárnapra végtelen mennyiségű mosás maradt, majd mire a fele eltűnt volna, hazaért gyermekem, mondjuk kicsit elnagyolta, ezért még egyszer hazaért gyermekem (autóval Balcsiról anyukámékhoz mentek, ottfelejtette a szatyrát, visszament érte vonattal, majd haza) - elképesztő, mit kibír :)