e héten még hátra / előre van kettőegész négytized dolgozat, és az utána valamikor bekövetkezendő egy darab szóbeli vizsga. és akkor kettes félév letudva.
e kéthétben hátra / előre van még kettő teljes füzet megindizájnolása, mely ama kisebb akadályba ütközik, minthogy nem ismerem a programot.
az elmúlt négyhétben szétleamortizálódtam -vettem észre a hétvégén-, van ugye ez a tüsszögtakonyolorrfacsar, van mellé néholi torokfájbereked, begyulladt egy bölcsességfogam (apis mellifica segít kicsit) (meg egy szájsebészet néz ki, csak én nem néztem szembe a dologgal), a lábujjamat másfél hónapja ért ütés most sem bírt még meggyógyulni, a térdemtől meg futni nem bírok. kétlem, hogy ezúttal minden eszembe jutott volna.
e hónapban van még egy utam, háromésfélnap, előfordulhat, hogy nem is akarom, de amikor azt látom, mitmennyit tanulhatok alatta, reménykedem, jó döntés _ennek_ellenére_
ma elmondatott, melyik előre beírt szabadságot mi akadályozza éppen, eddig még a helyszín is csak ígérvényse,
pedig
Balaton!
g időnként annyira cuki, hogy meg fogom zabálni, az fix. más pillanataiban meg hozza b-t és m-et az oviból (akik időnként megőrülnek, szerintem (ők) joggal) (egyikük még 5 sincs, de van még két kisöccse, másikuknak meg két felnőttnővére, mindkettő őrület lehet :), olyankor g olyan, hogy beszélek hozzá és ő meg matt arckifejezéstelenséggel matat / bámul / nem válaszol... ez másnál előfordul?
és az hogy van, hogy meghívok két kisbarátot egy laza névnapi bulira, és az egyikük anyukája nem nemet mond, hanem öt napja nem hív vissza, nem veszi fel a telefont? vicsorít bennem az anyaoroszlán, kívülről meg én vagyok a megtestesült kedvesség, bár most ez csak a felszín. borzasztó rossz, ha azt érzem, amit most, hogy g-t sújtja valami olyan, ami nem illeti, sőt senkit nem illet, csak és kizárólag azt a szülőpárost...
azilyen dolgoktól meg facsarodik a szívem.
