új régi

új fejezetet nyitottam január elején, s most párnaponta újraélem: a hajnali teljes és nyomasztóan alapos felébredést (ma 2 órányit alhattam összesen). ez nem a változókor, hanem az állandó, amelyikben folyton és befejezhetetlenül (túl) sok munkám van. most nagyon stresszelek, nem beszélve arról, hogy ilyenkor az szokott lenni a legjobb megoldás, hogy kicsit lehiggasztom magam, majd nekiállok, mérgemben, mint tót az öreganyjának. és akkor szokott a legjobban sikerülni minden. most azonban hajnali négykor nem volt érkezésem felriasztani a családom, ezzel ki is merültem reggelre. szép nap lesz. mondjuk most gyorsan felhúzom magam valami semmiségen, és akkor megint megy majd jól a dolog. ;)

elképesztő

 elképesztő nap volt a tegnapi - felmondott egy ember, ami annyira felemás, hogy nem tudok rá reagálni. majd a közös levelezésbe egy másik fontos emberről írtak igaz, de nem igaz dolgokat, ebből levélfolyam és polémia. majd este rámköszönt mögülem az ünneplős rendezvényre belépés pillanatában a volt kolléga, mintegy meglepetésként.

úgy forognak a helyzetek, mint egy ringlispíl. az egy kissé nyomasztó, hogy mindez egy öklömnyi helyen történik. tizenéve mondom, itt élni olyan, hogy fordulsz kettőt a tengelyed körül, és hopp, ott áll(nak) az(ok), akiket talán soha  nem látnál, ha nem itt élnél... pókerarc, azt kellene tanulni.

vasárnapi munka

és a legutáltabb, ha már vasárnap: kitalálni/átírni/átgondolni mi volt a jelszavam, azt a jelszót használva átállítani az emailküldésfogadást egy új szerver adataival. vasárnapi utállak, szevasz!

ha végeztem, apdételem, mert most ez nyomaszt. försztvörldproblemsz level ezer.

idei

idei évem vicceske iránya az, ahogyan nem történnek meg vagy másképp történnek meg a dolgok. most például a császárvárosba készülünk. 

az úgy volt, hogy ma meg holnap egy képzésem lesz (megint) és utánamjönnek szombaton reggel. a szállodai szobát későn foglaltam, így az nem lemondható, de azt gondoltam, egy éjszaka (szombat) még rendben lesz. rádumáltuk g barátját (székhelye a sógoroknál, találkozás nagyon ritkán), hogy jöjjön velünk erre a két napra, ez is összejönni látszik. erre hétfőn lemondták a képzést betegség miatt, mire úgy döntöttünk, ha lúd, legyen kövér, menjünk oda már pénteken. lefoglaltam még egy éjszakát. (ez se mondható le/foglalható át). és akkor ma g megírta smsben, hogy neki fáj a torka meg a feje.

kíváncsian várom a fejleményeket, kicsit rezignáltan is, miután egész évben állandóan ezen dolgozom, ezen a túlélő üzemmódban is jól szuperálni dolgon, a nem tudom, mi lesz holnap, de van 5 tervem, amiken még csiszolunk, aztán a kútba dobjuk búslakodás nélkül, mert úgyis másképp lesz, de az élet megy tovább szemléleten... hja.

élelmetlen

azt a részét ezeknek a tanároknak nem értem, ahogyan tavalyi suliévben be voltak tojva, hogy jaj, vissza kell menni, miután a hullám csitult. most, meg amikor felrohannak az omikron-esetszámok, jövő péntekre 470 fős farsangot rendeznek, 3 hét múlvára meg színházteremben előadott táncos-énekes támogatói bált.

ez a suli kikészít, pedig nem is járok oda.

holnap 60

holnap egy 60. házassági évfordulót ünneplünk. csodás dolog a házasság, meg az évforduló is, mégis oly nagyon nem vonzó egy felfutó esetszámos járványhullámban pár oltatlan és sok mindenhonnan érkező ismeretlennel órákig egy helyiségbe zárva lenni maszk nélkül. és vicces, de pl. az elmúlt 2 évben az ünneplőnek használható ruháimat is elfeledtem... szóval van hová feltornászni a kedvet holnap indulásig :)

belefér

egy reggelbe bele bír férni 

• egy mosás
• egy főzés
• egy reggelizés
• egy hajmosás
• egy blogolvasás/-írás (még ha ilyen csenevész is)
  
• egy weboldalra pályázat kirittyentés (bár ez még nincs kész teljesen)
  

és már kezdődik is a zoom workshop - jahhaj

pedig egy kis alvás is bele kellett volna férjen

frissítés: 

estig még belefért 12 p alvás :), +2 mosás-teregetés, 3 óra munka, 2 nagybevásárlás, 2 lecketámogatás, 25.002 nyaggatás

ma (másnap) csak egy nyugis munkanapot akarok.

kedélyborz

és ahogy most olvashattuk, a mittoménmilyen egyetem gólyatáborában öten elkapták a vírust, ezt nem olvasta az ofő, mert biztos az egész egy kamu.
helyette 3napos osztálykirándulást tervez a gyerekeknek, 16-16 fős hálótermekben 2 éjjelre.
valahogy nem oké ez a dolog. (vagy az ofő, hogy pontos legyek)

iskolák...

szerdán nem suliba vittem, hanem a rég halogatott vizsgálatokra a Heim Pálba. semmi komoly most, csak majd menni kell még. a tojásfejű orvos lerázott, hogy majd cserkésszem be a főorvost, szóval egyszer majd lesz valami.

így elmentünk metrózni (még mindig szereti), sétáltunk a napsütésben a Bazilikánál, és 10-re a legónirvánában kötöttünk ki (ez az ő megfogalmazása - olyan helyekre alkalmazza, ahol háborítatlanul lehet legókból legókat építeni sokáig.) (a sokáig nálam 20 percig tart, most is, ennyi idő alatt pl. nem hunyok el a legóárak láttán...)

amit a suliban közben csináltak, az egy kétórás próba volt, egy környezetóra (mert az SOHA nem maradhat el), és a semmittevés, majd a fejes politikus migránsozott a délutáni ünnepélyen (580 gyereknek és 30 felnőttnek, ha jól számolom).

ezt a migránsozást g barátja mesélte ma neki - szerintem, ha ebbe jól belegondolnék, felrobbanna az agyam.

ezért kezdtem ebbe a könyvelgetésbe, hogy kioltsam az agyi dühöm. azért tegnap volt annyi magányos időm, hogy alig 5 perc ezen gondolkodás feltolta a vérnyomásom, és eltöprengtem, hogyan mesélném el az átélt elmúlt 4 évet a suliigazgatónak.

nagyon ajánlom, hogy hétfőn ne kapja meg g az ajándékpólót, amit a politikusbácsi hozott nekik szerdára "szeretetből".

atyaég.

csak gyorsan

a héten lepörgettem a vendéglátós üzemmódom - 8+25+8 főre hoszt és bartender és szendvicsnéni voltam. az égett omnia szagát nem szerettem meg. barista ne legyek, felírom.

csütörtök este jöhetett volna a hátradőlés, a dolgok hátsó sorból igazgatása, na akkorra meg elkapott (este, persze - a frász van rajtam azóta is, ki kapta el tőlem) (pl. én tudom, ki adta nekem) a hányósvírus (az illető el is magyarázta hét elején, hogy ez kalici, és nyugi, egy nap volt, már nem fertőz) (de).

akkor aztán úgy alakult a péntekre virradó, hogy éjjel a hányás után és felvételipontos táblázatokról rémálmodás után szemikipihenten, de tök egészségesen ébredve egyértelmű volt: elmegyek pontot nézni a suliba. (tényleg egy nap)

megnéztem, szemiörültem, mert közben összefutottam egy kiskrapek anyukájával, kinek gyereke 116,5-tel nem vétetett föl...

aztán aludtam órákat. 

aztán este jöttem csak rá, hogy kb 10 munkaügyem áll haptákban hétfő-keddre, a másfél munkanapra, de őszilégy üzemben ki tud ülni? (megvártak, holnap zúdulnak)

szombatra pedig családi kalóztámadás (hülyecsalád hülyemegoldások + mentőőtlet - ez volt az előzmény) 8-16 óráig az egész heti csetrest mosogattam, az egészhavi takarítást és lakásvendégreberendezést és az őszilegyet toltam. (férfirokonom első hölgyszerzeménye csatolmánnyal érkezett) (plusz anyukám) és mire 8-ra elmentek, én tényleg azt éreztem, hogy csak a porhüvelyem mozog, jómagam valahol elhagytam jómagam...

ma pedig megnéztem a staféta átadását azon a helyen, ahol évek óta nem voltam hajlamos megfordulni. csak utólag fedeztem fel, hogy ha a hely nem is dobott fel, de igenis jól esett.

családi ebéd, nyáron mi lesz faggatózás (az én mátrixom az, hogy hagyjanak békén, utálok tervezni, idén valamiért senki nem realizálta még, hogy festés-mázolás-mi lesz az ablakokkal - hogy lesz a gyerekszoba-dolgokkal telik a nyár) (vagy nem)

egyébként mindegyik dolog külön-külön jó volt, de most pihenni akarok. (mikor?)

tipródóbajnok

én volnék, de mondjuk ezt tudjuk.

ha felveszik, azért, hogy menjen vagy maradjon.

hogy német vagy angol.

hogy mi a jó szempont.

ha nem veszik fel (de, egyébként), akkor meg hogy mi legyen.

tipródni amúgy azon is tudok a napokban, hogy meghirdették életem állását, és most van 10 napom eldönteni / megtipródni / megbeszélgetni estébé, hogy jelentkezzek-e.

pöti problem, hogy bécsben van...

métely kontra elefánt

a héten belefutottam egy több témába, amitől állandóan pórázra kötött aggyal gondolkodom (elszállna, ha hagynám).

mert úgy átlagban kedvelem azokat az embereket, akik az ügyet beindították (nálam).

téma: adott egy ismeretlen sokgyerekes család (románok), akik norvégiába költöztek. majd a gyerekeket a norvég gyerekvédelmi szolgálat elvette a szülőktől.

szubtéma1: gonosz, rabló norvég állam
szubtéma2: liberális métely

szubtéma3: nemzetközi keresztény tiltakozás, nyomásgyakorlás céljából

szubtéma4: észérvek kontra érzelmek

szubtéma5: külföldi távoli egy több, mint a távoli sok

szubtéma6: hazai sok kevesebb, mint távoli egy

szubtéma7: érvelési technikák és hiányuk

órákig bírok mesélni, mért robban föl az agyam minden megszólalástól, úgyhogy ugorj az utolsó mondatra. itt minden mondat amúgy hosszúpórázas hablaty.

szubtéma 1-4:
talán az egyoldalú, hiányos információkra épített, kinyilatkoztatás szerű, ELLENŐRIZHETETLEN alapú szövegelésektől, melyek logikusnak tűnnek, elbizonytalanítanak, csak éppen végig érzem, hiányzik belőlük valami.
a humánum?
a teljes igazság?
a valódi disputa igénye?

szubtéma 5-6:

vagy csak simán engem ezek érdekelnek igazán. ha elvesznek 3-4 gyereket, mert a családjuk szélsőségesen neveli őket, verésnek bármilyen fokozatával, és norvégiában történik mindez, ahol az erőszak akkor is erőszak családon belül, ha "kicsi erőszak"... valahogy kevésbé érint, mint pl. az a tízezres nagyságrendben Európában eltűnt menekült gyerek ügye. vagy a hazai párszázezer éhező gyerek ügye, akiket karácsonyi cipősdobozokkal ajándékozunk meg, majd 364 további napig "gondolunk rájuk", ha egyáltalán. vagy a túlterhelő, egyúttal szétesőben levő oktatási rendszerünk. és és és

szubtéma7:

az sem pite, ahogyan jön minden blogban 3:10 arányban pár józan ember szava. ezekre a provokatív, de értelmesebb visszakérdések fogytán a természetes folytatás:
- buzie vagy
- na mert persze buzie libsi vagy
- ezt már leírtam sokszor máshol, mért nem olvastad

- neked biztosan nincs gyereked, így nem is érdekelhet egy gyerek sorsa

- mert neked nem elég annak a _blogbejegyzése_, mint autentikus hivatkozási alap, aki nem norvég, de olvasta az eredeti aktákat

- ez itt az én blogom, és sokan szeretnek, és itt azt írok, és olyan nézőpontból, amit én jónak gondolok (kiterjesztve: ha nem tetszik, amitahogy írtam, nem kell olvasnod)

ehhh, mondom én, hogy póráz kell az agyamnak, felesleges ennyire komolyan venni ilyeneket.

jó, elmondom még egyszer, magamnak: az bánt, hogy féloldalasan gondolkodnak, és nem viselik el, ha egy dolog nem fekete-fehér. mint amilyenek a dolgok általában.

mindig

azt mondtam, hogy nagyjából mindig igazam van?
ha nem most, akkor T+n időpontban ez rendre beválik.

sajnos.

kicsit nagyzolós és sarkítós, de ennek a terhét hordozom lassan négy évtizede.

intő jelek

miután már egy hete ordító farkas a hangom (avagy nulla, kedve válogatja), taknyom ömlik, kint (nem)alszom, öszebalhézom egy vaterás nővel (legyek pontos, nemigen szoktam ilyenekkel így elkeveredni ügyekben, és a tét, hogy is mondjam, pitiáner: 30 forinton pattogunk), egyéb nyavajákkal küzdünk családilag, majd letörik a fogam reggel, egy kilátástalanul zsúfolt hét hétfőjén... öööö.... hogy is mondjam - ez a nap, amikor nem nagyon várom a mai értekezletet, igazán-igazán nem. mert ugye mi jön még. (sosem kérdezem meg, ezt megtanultam, ez csak egy afféle fölvont váll mellé éterbe lógó mondat, súlytalan!)

go to 10

ilyesmi bejegyzésem volt már, deja vu, ahogy írom, de pipa, ma is megvolt a János traumatológia.

hál'Istennek nem találták agyrázkódottnak, de persze az, tehát marad a megfigyelősdi.

a goto10 meg az előző bejegyzés abcd kérdéseire vonatkozik, továbbra sem jön át, mi van előbb: nem mennek dolgok, és ezért szorong, vagy nem mehetnek ezek a dolgok, ezért nem mennek dolgok, ezért szorong, vagy szorong, ezért nem mennek dolgok, vagy szorong, ezért nem mehetnek ezek a dolgok, ezért nem mennek a dolgok.

aki erre választ bírna adni, az ugye ki?

ja, amúgy most a (tornasorbeli) bukfencek után jött a homloki fejfájás, hullámokban, mire aludni ment már nem tudott aludni sem tőle, hányinger, öklendezés, sápadtság, ájulásközel, ettől nálunk is remegős idegbaj, aztán ülve (meg a korábbi Nurofentől) jobban lett, orvosjelölt bácsi ezek után 40 perccel már nem talált nála semmit.
szóval ilyen már volt, most ez van, ilyen, ejnye már, ne legyen több. és hess, esti fejfájás.

ja, és persze megint megkérdezték, hogy "iskolába jár, ugye?" na b+, persze, szerintem is szorong, mellesleg hülye is vagyok, egy "kedvesanyuka", akinek egy kváziorvos is lekezelően megmondhatja, hogy nem ájult el a kezemben a gyerekem majdnem azelőtt 40 perccel, hanem biztosan szorong, holott holnap ovi van (amit szeret), 4-től angol (amit vár), és úszás meg (esetleg) pénteken, ami most nem forog az eszében. csak bénán bukfencezett, amitől persze maradok, mint fent, hülyeanyuka. ááhh.

tornás beteges útifüves leveles

nahh,

az úgy volt, hogy elmentünk a bhrg-s nénihez, akinél végre kiderültek dolgok.

szóval már hónapok óta gyötröm az agyam, hogy nem, nem stimmel az, amikor a gyermek vasárnap este már a pénteki úszástól szorong. nem, mert úszá nélkül megáll az élet, csak mert szorongással, rögeszmésen rossz az élet, azért.

volna most egy sor egyéb, ami mér kezdett zavarni abban, amit és ahogy G csinál / nemcsinál, és egyre több dolgot tettem föl a polcra, amikről nem bírtam eldönteni, hogy azok
a) természetéből fakadnak, mindenkinek vannak heppjei, neki is lehetnek, hagyjuk
b) genetikus adottságok, egyes dolgokat ki fog nőni valahogy (de hogy és mitől?), x is ilyesmi a családban

c) kicsi még, majd megtanulja ezeket a dolgokat valamikor később (de mikor / kitől?)

d) valami nem stimmel, de mi. 

az úszásból indultam ki. az nem igaz, hogy egy vizet szerető gyerek, aki a haverjaival van együtt, nem csúfolják, nem nehezek a feladatok, plusz még ott van a Budapest egyik legszívderítőbb úszómestere, és ő mégis minden pénteket végigbőg, szétizgulja magát, haditerveket eszelünk ki, háromutánlegó, és mégis mégsem.

akkor jutott eszembe a korábbi úszásos bhrg, elkezdtem keresni a közleben, mert az egy játékos, mozgásfejlesztő, vízbenmozgást segítő cucc. nem volt a közelben, de a bhrg alapítvány oldalára ráleltem, és akkor ott jött a megdöbbenés: az 5-7 éves tünetek szépen leírták G-t, ahogy és amit ő szokott / nem szokott.

semmi különös amúgy, minden ilyen mondat kábé a 4 fenti verzió egyike is lehetne, de egyszerre mind annyira egyértelmű volt, legalábbis egy felmérést megcsináltatunk, aztán meglátjuk.

és múlt héten - hála Istennek - egy sokkal közelebbi helyre tudtunk elmenni, és "felmérettük" a gyereket, és nagyon, nagyon tanulságos volt.

nagyon.

van egy pár visszamaradt csecsemőkori reflexe, sok féloldalassága , egy sor fontos nemmenős dolga, amikből egy sokkal telejsebb kép állt össze, sürgető is, magyarázó is.

és tényleg az van, amit gondoltam: az úszás víz része teljesen oké. a gond a sokfelől igényelt figyelem kihagyása. vagyis miközben fönt van a láb a "levegőben", tartani kell a gerincet egyenesen, miközben valami mozgást kell folyamatosan csinálni szabályosan, miközben fröcsköl a víz, miközben X bácsi magyaráz, miközben fázik, na ez az, ami organikusan nem megy neki. és ettől kudarcot él meg, és ettől (vagy emellett?) nem kíván újra nekifutni.

egy szó mint száz, kaptunk egy tornasort, melytől mindketten(hárman) ki fogunk purcanni hamarosan,
most

azonban

kaptunk egy kis fórt, minthogy egy fura vírus támadta meg, mely ugrálás-futásra lázat aktivizál.

mind a betegséget,
mind a torna szükségességét utálom,
monnyonle.

de azért legalább tudom már, kábé mi van, ez mindig jó.

bankok és bankók

annyira csúnya ez az emelintés a banki ügyletekben, hogy szépen ki is billentett a státuszkóból az ügy. 

így hát három napja apróbetűket silabizálok, banki bikfanyelven lapítom az agyam, excelmátrixot gyártok képletekkel, újabb és újabb sorokkal, és azon morfondírozom, mi a jóeget jelent az, hogy "díjmentes".

ami ugyanis "díjmentes", az akció visszavonásáig (értsd holnapig) az, addig pedig van rajta 6 ezrelék fizetnivalóm, és ha mégis díjmentes volna, akkor október egytől két ezrelék "könyvelési díjat" kaphatunk rá.

nem is beszélve a végtelen jutányos 6830 ft éves bankkártyadíjú rettentőkedvezményes szuperszámlacsomagról.

a bankszámlaválasztókról meg csak jót vagy semmit. kezdve ott, hogy kihagyták a legígéretesebbnek tűnő bankot pl-

summa summárum: 

rablás rablás rablás és kevésbérablás között kell megtalálni az optimálisat, és igen, ha kész a mátrix, megírom ide is, ki lett a hm.... nyerő...

ja,

a nap poénja, hogy agylappasztást ellensúlyozandó egyik bankot fölhívva tájékoztattaM az ügyintéző hölgyet az egyik számlacsomagjuk megszűntéről, és a kapcsolódó kondíciókról.

hihi.

úgy fél

úgy fél12 tájban ma rámjött, fogtam, és felére vágtam a hajam.
ezt így én nem szoktam, úgyhogy köszöntlek, stresszhajvágás.
holnaptól másfél hétig nem látom rendesen a gyerekemet, ezt kompenzáltam nyilván.
gáz-e vagyok.

öt négy nulla

egy ötös és egy négyes pipa, ezeknek örülök.

ezzel szemben a holnapi vizsga 98 %osan nem fog menni, leblokkoltam.

és még akkor két hét múlva egy.

a mostani állás azonban a címbeli. körbejárom a témát, ha a holnapi nem lesz meg, csuda bonyodalmak várhatók, ha az az egy-egy fél mondat itt nem igaz, ott meg igaz. vvvááhh.

adszorpciós folyamatok eredménytelensége

újfent itt fent dekkolok, de tényleg.

van annak értelme, amikor a fontos helyett a sürgősből 15 oldalnál tartok, és még kétszer ennyit kellene csak ebből holnap estig megcsinálnom.

és a fontosakat meg toligálom, toligálom, de valójában ha azokat készíteném készre, az öt hatalmas pipa lehetne, nem csak optikai értelemben.

vagy hívjam föl a tanárt, hogy föladtam, keressünk megoldást?

valójában azon vagyok elcsúszva, hogy ezt a kéttanáros, négytantárgyas tárgyat a másiktanár viccesen átszervezte, ettől borult föl minden szép kerek mimiutánjön-öm.

amúgy az is igaz, hogy arra a maradék egyre hát nemigen van sikeresélyem. nyiff, nyaff. túl sok dől be, ha tényleg.