„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2014. október 10., péntek
mindig
azt mondtam, hogy nagyjából mindig igazam van? ha nem most, akkor T+n időpontban ez rendre beválik.
sajnos.
kicsit nagyzolós és sarkítós, de ennek a terhét hordozom lassan négy évtizede.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése