lakásos uncsi

aztán szombaton vicces volt, mert annyi idő sehová nem menés után rögtön két helyre is nem mentem (munkahelyi buli meg balatoni nyaralóizélgetés) és pont hogy nem terveztem semmit (pontosabban mindenféle tevésről álmodoztam csak, de azt nagyon, hogy majd mit fogok megcsinálni), aztán szépen NAGYON lassan nekiálltam, és csak hozta az egyik a másikat, így lett tiszta minden ablakok kb. fele a lakásban (ez nem csak ablakmosás, hanem az egyes helyeken kivirágzó penészek eltüntetése is meg hangyamegelőzés, meg ilyenek).

ezt a hangyadolgot amúgy tavaly elég jól megszívtuk, tényleg a teljes lakásban mindenhová beköltöztek, és nem, nem csak átsétáltak egy útvonalon és visszahúzódtak két hét múlva, hanem tényleg mindenhol ott kívántak maradni. és tényleg nincs más megoldás ezekben az esetekben, mint minden szőnyeget és cuccot felszedni a földről, minden bútort átrámolva porszívózni, domesztosszal vastagon felmosni, valamint összebiokillezni a teljes mindent, réseket, padlót, lehetséges járatokat... ilyenkor persze az is kiderül mindig, mekkora ez a pici lakás, meg hogy mennyi cucc van itt, amit kiválogatva, elpaterolva nyernénk kb. plusz 3 négyzetmétert (hű, ez de vonzó :) ), meg azt, hogy a köv. alkalommal nem kellene megint MINDENT arrébbrakni...

persze örülhetek, hogy sikerült tavaly a hadjárat, de szerintem csak egy csata volt, és most megint arra készülök, hogy MINDENT, de mindent újra át kell rámolni idén is...

mondjuk az ablakcserét kellene végre kitalálni és tető alá hozni, kellene hozzá statikus, meg kőműves, meg egy elhatározás, hogy tényleg műanyag ablakokkal akarok-e együtt élni (nem annyira) a fa helyett... jó lenne most 10 évvel visszaforgatni az időt, most nem lennék ilyen ráhagyó, hogy nem a miénk ez a lakás, és igenis mindent, de mindent felújíttatnék, főként a faredőnyöket, mert láss csodát, én tényleg a faredőnyt szeretem...

cukinap

reggel 9-kor a spanyolokkal :) lesz megbeszélés. az egyetlen, amiért ez elviselhető, az az álmos arcuk látványa lesz (mondjuk a kollégáimat is spanyolnak ismerem, szóval lesz nemulass)

a gyermek elhagyta az anyahajót, morcos volt tegnap egész délután (délelőtt névnap okán nem bírt morcogni, ezt délután, meg ma reggel behozta...)

nem szereti ezt a vigaszt, hogy majd ott lesznek a "többiek" (vagy talán ez az egyetlen titkos vigasza), sajnos tök reálisan látja, hogy mondjuk ha ezen a héten nem is, de 2-3 hétig utána simán lehet arra számítani, hogy a tanárok osztályoznak és osztályoznak és osztályoznak, vagyis dolgozat és "röpdolgozat" és témazáró... (mintha ennek az évnek ne lenne mindegy)

szóval cuki nap, sok tornyosuló teendővel. pedig ma felállok innen a székből, ígérem!

minden kis

minden kis porcikám berzenkedik a következő 5 hétnyi suliba küldéstől.

megnéztem tegnap: a tankönyvi anyagok felénél tartanak kábé, vélhetőleg nem is lesznek túl a következő hetekben ezen. azért érdekel ez, mert mintha minden úgy állna össze, hogy túl sok, a könyv rossz, az onlineban meg kicsi a hatásfok, de mintha ez nem lenne elég ok arra, hogy értelmes felnőtt emberek értelmesen lecsökkentsék a leadni tervezett anyagmennyiséget, szorítkozva a lényegesre, amire majd jövőre meg évek múlva épül valami. vagy csak simán mindegy? siránkozás megy, hogy nincsenek természettudomány tanárok/tudósok/kutatók, és erre a bioszon kívül egy tanár sem képes disztingválni, az látszik, pedig velem egykorúként 20 év gyakorlatuk van a tanításban.

és persze nem érzem azt a csít, hogy pl. be lennénk mindannyian oltva (egy elsőoltott, két kínais, egy pedig gyerek az ötből). valamint, hogy ne lenne itt a spájzban a negyedik hullám/újabb mutáció. a haverkodáson kívül nulla funkciója van a májustól egy hónapnak amúgy is, szóval menjenek inkább kirándulni meg piknikezni és legyen most már az online. hallottam olyan suliról, ahol az igazgató min. 2 hétre így döntött, szerintem oda kellene járnia.

 

az onlájn árnyai

azért az ömlengésem az online működésről árnyalnom kell, na persze.

lassan egy hete a munkagmailem azzal vicceskedik, hogy menet közben egyszer csak elveszti a fonalat. mondjuk, hogy egyik mappámról (ha nagyon vicces akar lenni, akkor mondjuk ez a bejövő vagy az elküldött levelek) kiírja, hogy az a mappa üres.

szálanként őszül a hajam, minthogy a béna munkáslevelezésem hagytam ott a gmail kedvéért, tavaly óta extra tárhelyet vettem, szóval erősen ajánlom ezt abbahagyni, van elég saját jól bejáratott stresszem.

és akkor még nem is került szóba az itthoni monitorom, mely randomizálva kezd villogni - eltűnni, amikor csak nem szégyelli, gyakran egy-egy időre menő feladat közepén.

ejnye. 

bájdövéj még mindig megszokhatatlan jóság, hogy szemben a nyitott ablakkal, megfelelő hőfok- és hanghatás mellett rozsdafarkút leshetek a monitorom mögött az onlájnnak hála.