ihaj, szabadság szevasz

hát így telt el szép csendben ez a hét is, idén várhatóan az utolsó szabad hét (még nem realizáltam, csak most jól emlékeztetem magam).
itthon, mi több házimunka (csak nem?), végre olyanokat csináltam, amit már vagy két éve nem, eredmény a kiporolt könyveim, átpakolt polcok, negyven centi szabad hely, ami -valljuk be- kellett, mint egy falat kenyér.
az évfordulónkon barátaink jártak nálunk, g egy héttel korábban kapott tájékoztatást jövetelükről, onnantól kezdve számolta a napokat (naponta négyszer), ajándékokat készített (melyeket végül úgy eldugott, hogy csak elmentük után jutott eszébe, hogy vannak), aztán ugye két napig könyveztem (szomszédok utálhattak, bocs) (a látvány és az érzés mindent megér) (és nem baj, mert az apósom tüzelése okán habzó szájjal ordibálni átjövő nő ma legalább revansot vehetett, ahogyan egész délutáni alvásidőben gyakorlatilag g ablaka alatt flexeltek, kattanásosak vagytok, innen is üzenem), mosogatni pedig csak nagy dózisokban sikerült, ma csak egy órányit-
hát ilyen ez.
holnaputántól realizálódik a munkaváltozás, nem, nem várom, jó, vegyes érzésekkel vagyok, de akkor sem. annyira kellene magabiztos proaktívnak lennem, amire csak külön kellett volna egy hét felkészülőidő.
hát tényleg ilyen ez.

gyerekvigyázz

a családi felvigyázó rendszer új fejezete a mostani, anyukám bevetésen, g teljesen jól fogadja a dolgot, bár két nap még nem a világ, de nem is lesz több négynél a mostani álláspont szerint.
voltak kapálni, homokozni, vonatotnézni, bicajozni, kapálni, homokozni, homokban kapálni, ésatöbbi kombináció.
az a szépséghiba sajnos megvan, hogy négy napja aluszékony, és két napja hőemelkedése van időnként. aggaszt a sztori annyiban, hogy
1/ megfázhatott (szeles idő), legegyszerűbb magyarázat
2/ allergia megint elért minket (minden nyáron a szülinapja körül megszokott - ezt utálnám, de adottság)
3/ valami komolyabb, mert feljegyzetlenül, de már bujkált ugyanez egy hónapja benne.
sajnos előbb-utóbb be kell iktassunk mindenféle orvososdit, bár ezt a kört kihagynám, ha lehet.

na például gond

x kilépett.
x nagyon gáz, hogy volt, de jobb volt úgy, megszoktam félig, és csak néha jutott eszembe az a seblázas egy év, mialatt a stressz szétrágott a betegségig, meg a követő egy év, amikor semmi, de semmi nem sikerült, de semmi, tényleg.
x kilépése azért nagyon gáz, mert most jön az őszi-téli rohamidőszak, nagyon sok munkával, nekem sulival, többit nem sorolom, és látszólag természetes módon fogják a nyakamba varrni a dolgai(ma)t, a régieket, nulla kompenzációval, ami a legkevesebb.
sokkal gázabb történet, ha helyettesítik valakivel, ebben még gondolkodni sem merek.
és még gázabb az a hír, hogy marasztalni akarják. semmilyen racionalitás nem áll emellett, s mégis.
legyőzött, elhagyott stressz, szevasz.

egyedem

jelentem megvolt az első (és reménybeni utolsó) afférom a TO-val, igen, így hogy még oda se járok, köszi, ebben nagy vagyok. csak annyit érdeklődtem volna meg, mi legyen azzal a 2-ai beiratkozással, amennyiben 5-étől egy hétig úgyis ott fogok dekkolni.
a/ menjek le 3órás vonatúttal oda + 3 órás vonatúttal vissza pénteken és ugyanezt tegyem meg vasárnap is (-6000 huf, -1 munkanap)
b/ menjek le 3órás vonatúttal oda+ dekkoljak ott szombat-vasárnap a családomtól 284 kilométerre egyedül egy (esetlegesen még foglalható másik koleszszobában) (- 1 munkanap, - 1 otthoni hétvége, - 5000 huf)
c/ menjek le a tervezett vasárnap délután 3órás vonatúttal oda, lefoglalt koleszszállással, és iratkoznám-e be hétfőn, ha volnának olyan kedvesek (- 0 munkanap, - 0 otthoni hétvége, - 0 minuszköltség)
én cére szavaztam.
nekik az első két válaszuk mindegy volt, a vagy bé.
második telefonomra annyira tenyérbemászóan kedvesen kérdeztem (és tényleg, pedig kedvem lett volna üvölteni), hogy muszáj volt a valódi ügyintézőnénivel beszélnem, aki igazán peckesen azt átallotta mondani, hogy akkor najómenjekhétfőn, de nem ígéri, hogy lesz rám ideje, próbálkozzam.
mivel nekem aznap a jelek szerint reggel 8 este 6-ig órám lesz, ezt csak mint buta kis sértődést fogom fel, mert egy államitámogatott mesterszakos képzett után nyilván jár valamiféle pénz az iskolának, ugyebár, ami manapság triplán elemi érdek ottan.
hát így esett, mindazonáltal én ígérem, meghúzom magam nagyon, van elég gondom nekem ezen kívül.

mivan?

ablakommal szemben kettő tűzoltóautó. asszem oltanak. minek maradok fönn éjjel, ezt mondd meg.
a frász ettől a környéktől, és már megint az a ház az.
(nem, nem minket)
apdét: ... és miután elhúzott a mentőcsapat, a bagoly újrakezdte a nyivákolást. (ablakomtól 5 méterre a fán)