neve is van

itt születtem, sok pontján éltem, tanultam, dolgoztam, jártam, itt kézen fogva jártam, ott véget ért valami, itt szánkóztam, ott koriztam, itt nagyon el voltam veszve, ott meglepő dolog történt, szóval minden köve ismerős, mégis

mégis

ez a mostani éra a tüntetéssel, az élőlánccal egy egészen új arcát adja. lehet, hogy hosszú távon ezek is csak beleépülnek az unokámnak mit mesélnék, ha majd kézen fogva arra járunk leheletvékony ólomüvegtárába, de most egy új arcot ad az ezerarcúhoz

neve is van

Budapest

ez ilyen

ez ilyen agyrázkódós év. tegnap g-nek nekirúgtak egy focilabdát, rendesen megzúzta az arcát, tegnap este még nem gyanakodtam, elment úszni, aztán mondta, hogy fájdogál a feje, meg néha szédül. klassz. most itthon alszik, nem engedtem suliba. a pihenés ráfér, de jobb lenne másképp.

viszont

viszont megünnepeltük apósomat (80), és ez egy szép szám, és egy szerencsés ember, tesói meg a tesói gyerekei (meg egy unoka, aki nagyon hősiesen tűrte a végtelen unatkozást).

a sose tudhatod, mivel jár egy kívánság-nak azért volt elgondolkodtató (és vicces) része, úgy belegondolva tényleg most is kuncogok, hogy az egyik tesó tényleg nagyon kreatív gyertyaajándékot adott neki: rászerelt a gyertyára 80 szál gyufát, és voltak olyan elkötelezettek, hogy még ott a vendéglőben meg is gyújtották. annyit kell mondjak, hogy 80 szál égő gyufa a viaszgyertyán még nem annyi, hogy elinduljon a tűzjelző, de egy vendéglőnyit be tud teríteni füsttel, és a lambériák érdekében egy ponton igen erősen kell fújkálni is a 30 centis lángokat...

korral jár

tegnap volt a negyvenhetedik, idén először gondoltam, hogy kár, amiért ilyen low profile család vagyunk, egy gyerek, semmi rendes fenékkerítés a személyi ünnepeknek, jól esett volna bármilyen torta, amin rajta szerepel az összes gyertyaszál. el akarom fújni, hátha az felvidítana.

tartom magam a víz felett, heti hét pillanat adódik, ami fent van, de nagyon ketrecalakú az élet, és bár ilyenkor régen fel-alá járkáltam, most viszont csak kushadok és leszegett fejjel kizárom a valóságot. egy barátom sem hívott fel, sem vissza, és ez az ami idén nagyon üt, ez a veszteség. nem név szerint, azt is törlöm, nem a szülinap miatt, az kit érdekel, csak most annyira rossz így ez.

szerencse, hogy csak idenyafogok, annyira nem érdekes ez, lehet továbbhaladni.

ha már

csak egy amolyan kósza gondolat, hogy ha már a picipuha tímsz telepítése, beállítgatása és mindezek elviselése is ekkora teher, miért akar az ember egyetemre menni...

ott kezdődött, hogy az elmúlt 5 napban kizárólag a (kevésbé fontos) esszét bírtam megírni, és minden, a study project koncepciójára vonatkozó tervemet szívósan meghiúsította az élet ma reggelig (mára csak 2 futár, 2 mosás, 1 főzés és a megírás volt előtte/közben csak). de megírtam, és nem értem, mért nem vettem észre, hogy ott volt a mai plató?

jó, az első kiakasztó fel sem tűnt először, akkor volt, hogy na most már csak kinyomtatom ezt a 3 oldalt, onnan átfutom, és aztán jöhet a fordítás ellenőrzése - és ez egy óra lett a nyomtató nemakarása okán (kicsit idegbajt kaptam), onnan csak (utólag vicccesnek is mondható) lejtmenet volt a nap (egyszer csak úgy kinyomtatta mégis, de akkor rögtön kétszer)(aztán az emailküldés pattant vissza azzal, hogy szabinvagyok bocs)(aztán a pótnőnek küldött email nem ment el (sic!), még jó, hogy túlbiztosító vagyok, és ránéztem, sehol nem volt az elküldöttben, újraküldtem, na akkor elment, aztán kaptam, egy köszihogyküldted (sic!) visszaigazolást) és akkor még hátra volt az írjad már a leckéd mert úszásra kell menned-kör, a mindjárt-kör, majd a most derült ki (sic!), hogy holnapra nagyon sok töri van-kör jött (edzés helyett) ejnyebejnye-kör, majd az akkor írd meg a fizikavázlatot-kör (megírta!, jó lett! végre!), és akkor jött még nekem a vacsizzunk, főzzek holnapra, ill. a hogyan működtessem a gyűlöletes tímszet. este tízre ezt is megoldottuk.

szóval jövő kedden hamadik felvételi kör (online órányi interjú még sehol sincs ppt-ből) szevasz, kíváncsi leszek.

jó, rendben, ez volt az ára a tegnapi high life-nak. azt mondtam, hogy lehet, hogy benne leszek a dalfutárban? (mondjuk emiatt nem tudtam elaludni tegnap éjjel, igaz, de akkor is!) (és nem, nem éneklek, haha.)

fesztivál de könyv

vasárnap kijutottam a négy fal közül, beleszippantottam a könyvfesztivál levegőjébe. pont jó időpont volt arra, hogy összefussak pár, egymástól messze-messze az életemhez érő emberemmel, vicces volt, ahogy kiderült, vélhetőleg ismerik is egymást. 

megvettem apósom szülinapi ajándékkönyveit, meg egy verselemzőst g-nek (tuti nem fogja magától feldolgozni, de úgy döntöttem, erre rá se rántok, engem érdekel, ezért őt is kell, hogy fogja :) )

magamnak csak kettőt vettem, egy túlárazott szakácskönyvet (másikat kerestem, de ezzel meg régóta szemeztem, sajnos), meg egy amerikai angol kulturális szótárat (melyben a második felütött oldalon szerepelt némi rasszista szöveg közepén a chicano magyarázataként a "néger" kifejezés, ezúton is gratulálok) (a könyv maga érdekes, több nyelvet is begyűjtöttek hasonló kiadásban, ha sok pénzem és polchelyem lenne, persze, nem haboztam volna, de így igen, és ott is hagytam).

a könyvfesztiválon jómagam otthon vagyok, így az érzés, hogy nekem ez jó, most is megvolt. ezért ez a szerelem most nem volt olyan rózsaszín köd. például azt nem értem, hogy egy Libri, aki a Könyvhéten óriásstanddal licitálja túl az összes lelkiismeretes kiadót, most 4 sor ponyvával volt kint, plusz szerintem semmi szeretnivaló nem volt a végtelen tülekedésen a G épületben, ez milyen szűk és béna hely már, azt pedig végképp nem akarom realizálni, hogyan lőtt ki az űrbe a könyvek ára.

a végeredmény azért még mindig pozitív: van könyv, van fesztivál, van (némi) pénzem, és vannak emberek, akiket érdekel ugyanez.