tortaemlék

ja, és a régi torták szellemének emlékére (holnapra ezt kérték vinnem, szóval holnap sütöm):

http://andalgo.blogspot.hu/2006/12/ja-s.html

métely kontra elefánt

a héten belefutottam egy több témába, amitől állandóan pórázra kötött aggyal gondolkodom (elszállna, ha hagynám).

mert úgy átlagban kedvelem azokat az embereket, akik az ügyet beindították (nálam).

téma: adott egy ismeretlen sokgyerekes család (románok), akik norvégiába költöztek. majd a gyerekeket a norvég gyerekvédelmi szolgálat elvette a szülőktől.

szubtéma1: gonosz, rabló norvég állam
szubtéma2: liberális métely

szubtéma3: nemzetközi keresztény tiltakozás, nyomásgyakorlás céljából

szubtéma4: észérvek kontra érzelmek

szubtéma5: külföldi távoli egy több, mint a távoli sok

szubtéma6: hazai sok kevesebb, mint távoli egy

szubtéma7: érvelési technikák és hiányuk

órákig bírok mesélni, mért robban föl az agyam minden megszólalástól, úgyhogy ugorj az utolsó mondatra. itt minden mondat amúgy hosszúpórázas hablaty.

szubtéma 1-4:
talán az egyoldalú, hiányos információkra épített, kinyilatkoztatás szerű, ELLENŐRIZHETETLEN alapú szövegelésektől, melyek logikusnak tűnnek, elbizonytalanítanak, csak éppen végig érzem, hiányzik belőlük valami.
a humánum?
a teljes igazság?
a valódi disputa igénye?

szubtéma 5-6:

vagy csak simán engem ezek érdekelnek igazán. ha elvesznek 3-4 gyereket, mert a családjuk szélsőségesen neveli őket, verésnek bármilyen fokozatával, és norvégiában történik mindez, ahol az erőszak akkor is erőszak családon belül, ha "kicsi erőszak"... valahogy kevésbé érint, mint pl. az a tízezres nagyságrendben Európában eltűnt menekült gyerek ügye. vagy a hazai párszázezer éhező gyerek ügye, akiket karácsonyi cipősdobozokkal ajándékozunk meg, majd 364 további napig "gondolunk rájuk", ha egyáltalán. vagy a túlterhelő, egyúttal szétesőben levő oktatási rendszerünk. és és és

szubtéma7:

az sem pite, ahogyan jön minden blogban 3:10 arányban pár józan ember szava. ezekre a provokatív, de értelmesebb visszakérdések fogytán a természetes folytatás:
- buzie vagy
- na mert persze buzie libsi vagy
- ezt már leírtam sokszor máshol, mért nem olvastad

- neked biztosan nincs gyereked, így nem is érdekelhet egy gyerek sorsa

- mert neked nem elég annak a _blogbejegyzése_, mint autentikus hivatkozási alap, aki nem norvég, de olvasta az eredeti aktákat

- ez itt az én blogom, és sokan szeretnek, és itt azt írok, és olyan nézőpontból, amit én jónak gondolok (kiterjesztve: ha nem tetszik, amitahogy írtam, nem kell olvasnod)

ehhh, mondom én, hogy póráz kell az agyamnak, felesleges ennyire komolyan venni ilyeneket.

jó, elmondom még egyszer, magamnak: az bánt, hogy féloldalasan gondolkodnak, és nem viselik el, ha egy dolog nem fekete-fehér. mint amilyenek a dolgok általában.

s, mint...

Idei első írásom rögtön a szokásos egészségügyi jelentés: skarlát.

az a vicces része, hogy pont két hete töprengek, mennyire eltelt három (kettő?) hónap a taknyunk óta mindenféle betegség nélkül - volt téli hajtás, voltak ünnep-előkészületek, ünnepek, ünnepközi szünet (!), Grácba rohanás, gyerekhaverozás, meg sulihajtás, felmérők meg övvizsga,
és hogy tényleg, lehet, hogy be kéne adatni idén akkor végre egyszer az infulenziaoltást,
és akkor hétfőn maratoni szülői,
és hazajövök,
és hőemelkedés. aztán kedden is, de semmi egyéb. aztán éjjel csalánkiütést vakargat, meg gombóc a torkában, de nem fáj és nem taknyol, meg ödémás pirosodás.
aztán a dokinéni ma helybenhagyta a skarlátot. antibigyó, pihenés. házipótlás.

most először szerintem én nem megyek be dolgozni egy betegsége alatt. (nem beszélve a bacik be nem hurcibálásáról).
így azért fölmerül a kérdés, vajon ebből a cuccból mi mit kapunk el.
ja, és hogy mi lesz most a zseniális jelmezzel, minthogy pénteken nem megy a farsangra.

a többit majd még írom, mert ma arra gondoltam, milyen jó lenne egy blogot vezetni :) - nem csak birtokolni.