Idei első írásom rögtön a szokásos egészségügyi jelentés: skarlát.
az a vicces része, hogy pont két hete töprengek, mennyire eltelt három (kettő?) hónap a taknyunk óta mindenféle betegség nélkül - volt téli hajtás, voltak ünnep-előkészületek, ünnepek, ünnepközi szünet (!), Grácba rohanás, gyerekhaverozás, meg sulihajtás, felmérők meg övvizsga,
és hogy tényleg, lehet, hogy be kéne adatni idén akkor végre egyszer az infulenziaoltást,
és akkor hétfőn maratoni szülői,
és hazajövök,
és hőemelkedés. aztán kedden is, de semmi egyéb. aztán éjjel csalánkiütést vakargat, meg gombóc a torkában, de nem fáj és nem taknyol, meg ödémás pirosodás.
aztán a dokinéni ma helybenhagyta a skarlátot. antibigyó, pihenés. házipótlás.
és hogy tényleg, lehet, hogy be kéne adatni idén akkor végre egyszer az infulenziaoltást,
és akkor hétfőn maratoni szülői,
és hazajövök,
és hőemelkedés. aztán kedden is, de semmi egyéb. aztán éjjel csalánkiütést vakargat, meg gombóc a torkában, de nem fáj és nem taknyol, meg ödémás pirosodás.
aztán a dokinéni ma helybenhagyta a skarlátot. antibigyó, pihenés. házipótlás.
most először szerintem én nem megyek be dolgozni egy betegsége alatt. (nem beszélve a bacik be nem hurcibálásáról).
így azért fölmerül a kérdés, vajon ebből a cuccból mi mit kapunk el.
ja, és hogy mi lesz most a zseniális jelmezzel, minthogy pénteken nem megy a farsangra.
így azért fölmerül a kérdés, vajon ebből a cuccból mi mit kapunk el.
ja, és hogy mi lesz most a zseniális jelmezzel, minthogy pénteken nem megy a farsangra.
a többit majd még írom, mert ma arra gondoltam, milyen jó lenne egy blogot vezetni :) - nem csak birtokolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése