kedvenc játékom

van az úgy, hogy én csak heverek az ágyon, annyira bírok fáradt lenni, vagy csak mert szeretek néha csak úgy heverni az ágyon. ezen g még vagy már túl van, mint korszakon, azaz az ágy, mint olyan már nem pálya, van helyette az ágynak háttal ágynak dőlés, ülve töprengés / várakozás anyupajtásra, aki egyszer csak hangtalanul érkezik és lecsap. innen vagy onnan, ugye sose tudhassuk, ezért a fej szigorúan előre szögeztetik, kicsi sandításokkal jobbra-balra.

na, aztán jön az anyatámadás, és az rém vicces, de amikor nem jön, akkor meg nézni kell már egy idő után (itt éppen nem jött, mert az anyaszörny fotózott, ugye)

és mivel ez a játék felettébb szellemes társalgás keretében zajlik (magas hangon, miszerint "hol van a gergő? hol lehet ez a fiú? nem látom... hát hol lehet? na, megnézem, lehet, hogy itt van?? háhhá, iiitt van! kukuccs!" mire válaszképpen hehehék hangzanak el. ilyenkor érdekes módon elmarad a reklamáló blebleble. nem értem mért)

ja, és jelentjük, katicalámpa überállesz, katica for president.

vendégek jobbra el

vendégeink (ketten) lassan szállingóztak ide (utazás előtti mindent ma intézzünk még el napjuk volt, elnézendő erre gondolok), az első órát hamburgersütéssel töltöttem, melyhez keresnék ezúton jó szószreceptet, mert ez a gyári majonézes izé bele nekem kevés / nem elég megdonálcos, s miután a szendóhoz sikerült abszolútméretű (átmérő 13 cm) zsömiket szerezni, kissé elméreteztem a "mindenkire kettőt számolok" "jaj nem lesz elég, mert csak másfélnyi jut" parámat.
mindenki pukkadásig telt az elsővel, piha. nyápicok. (mellesleg én is)
utána még jött a diplomatapuding (mely elnevezést továbbra is keverem a képviselőfánkkal, hamu fejemre, annyira összemosódnak ezek a tisztségek bennem), melytől végképp kifeküdtünk. így 7kor, hogy ne itt aludjanak el, szépen el is szállingóztak a (két) vendégeink (az egy férfi- és egy nőrokonom) itthagyva ama gyermek

ama új daruskocsiját. és a gyermeket, aki -ha hagyjuk- folyamatosan instruál, mutat, nnyeeh, forog, nyom, ide-oda haladj vele, kísérd őt, vezesd őt, támogasd lépcsőn fel, kilincshez, autókat nézni, könyv!!, szarvas apa polcán, gyurmakép anya polcán, katicalámpa katicája, angyalka, forgó, nnnyeehh, eeemmmeeeemmmeeeemm (ha rosszfelé mégy), ne jöjjünk be, maradjunk még a kádban, és elölről. naponta százmillió-tizenötször.

láfámílja 5624. rész - A kuglóf

a tegnapelőtt esti történet ama nőrokonommal szerencsétlenül továbbgyűrűzött a tegnapba, vitriolosan meg most sem akarnék még írni róla többet, tragikusan meg nem vagyok hajlandó fölfogni. ama nőrokonomat kompenzálandó a másik, az anyukám meglátogatott pont tegnap, ezzel kissé helyrebillentette a lelkem világát, megint minden függőleges, aminek annak kell lenni.

csak filozófiailag jegyzem meg magamnak ide, hogy sose, SOSE tudhatod, a gyereked milyen lesz, milyenné válik, melyik mire kattan be, mi hagyja hidegen, egy szó mint száz veszélyes dolog ez a család meg gyerekszülés.

ja, és a mába is van szerencsénk gyűrűztetni a dolgot, mert ugye, ki tudja, elfárad-e hozzánk a többiekkel együtt ő, ők, noha az már (véletlenül) kiderült, kitagadtatásom ellenére ama korábban megígért és azóta képletesen fejemhez vágott süti mégiscsak elkészült, tehát most már csak az általam ma mégis megsütni tudott -bizotnsági- csokis-barackos kuglóffal állok szemben, mint erkölcsi és etikai dilemmával :
1. küldjem-e el neki(k), ha nem jön
2. együk-e meg itt
3. dugjam-e el a díszes társaság elől egészen, mintha misemsült volna, mondhatni úgyiselfogy?
jahhaj, csak a családot ne, azt ne indítsd be, olyankor mindig érvényesül a megfújsz egy pihét, leomlik a világ-dolog.

krokodilok a pingvinekkel

ma reggel úgynevezett időben kelés volt, természetszerűleg ez megint nem rajtam múlott: nálunk elsősorban gyermekem, másodsorban életem párja bírják ezt az ügyet megnyugtatólag elrendezni. igaz, ők nem állnak neki éjfélkor távoli villámlások okán behozogatni egyes ruhaszárítók ruháit, jobbára olyankor ők lóbőrt húznak.
kibotorkálva a fürdőbe, és ez tényleg botorkálás már, sose hittem, erre is képes leszek egyszer, én, aki sosem botorkáltam,
hát kibotorkálva a fürdőbe fura érzés kerített hatalmába, olyan elfelejtettem- valamit-de-nem-tegnap-hanem-már-jóval-régebben érzés, mitisakartam, mitisakartam, aztán beugrott.
vagyishogy leugrott.
ez a két állat levetette magát (a pingvin csak tegnap) a mosógép mögé, és abból a valhallából nem kerülnek hamar elő a tárgyak, mint azt tudjuk.
most azonban a sorsuk kerekét én mozgattam meg, végülis a második hosszú, de nemannyirahosszú rúddal kiebrudaltam őket a piszkos kis sötét lyukból, ez a fotó rögtön a mentőakció utáni pillanatokat mutatja.
nincs illúzióm arról, hogy még mondjuk hány nap kell a következő ugrásig, de addig is tartsatok ki, állatok!

minden nap

egyébként az a tény, hogy itt minden nap és éjjel minden perce minden szempontból aranyáron méretik, ezért esik duplán rosszul ez az előző történet, beterveztem végre estére a tegnap ideígérteket, és látod. és legalább az a sztori megnyugtatóan végződött volna, de nem vele nem lehet. és még aludni sem bírok.

família

(állítom, hogy a világ egyik legnehezebb dolga az ember családtagjaival való lavírozás.
az utóbbi másfél órát ajánlom tehát ama nőrokonomnak, aki természetszerűleg szétrobbantotta az agyamat, leszívta az energiáimat, ésatöbbi ma este.
már mondjuk túl volnék rajta, csak állok széttárt kezekkel, Istenem, adj nyugit ide, oda, légyszi.
az a sajnos, hogy mindez teljesen borítékolható volt, minden egyes részletét képes vagyok tudományosan megvilágítani, mi miért van, de tenni semmit sem tudok soha ellene, megelőzendő.
ez van, zárójelesen, egyperces néma csend)

kocka, elvetve

a mai nonstop aranygaluskakészítésem fénypontja (onnan csak lefelé volt már, elfáradt a drága gyermek, s nyünnyögött negyven percen át) azok után jövendett el, hogy reggel kiderült ugyan, csupán a DIÓ hiányzik az élelemhez, de a vennit csak délben, egy délelőtti nemalvásos vacakolás után sikerült csak abszolválni.
elmentünk hát a játszóra is a bájos napsütéses negyven fokban, szerencsére g még nem tudja, mennyire szeret ott lenni, így elég 10 perc is a hinta-csúszda-homokozó-rugóslovacska bermudanégyszögből (még). azért a hinta már jó cucc.

aztán alvás alatt gyúrtam dagasztottam kelesztettem, s behoztam a szobába a hozzávalókat, hogy majd akkor itt csöndben beszaggatok, erre nem fölébred hamarabb (de). kirakom játszózni a rezervátumba, hogy majd itt leszek mellette, de kell a kezem, elleszünk, s hát ez nem jött be.
nyítt, nyafogott, figyelemfelkeltő lábkidugásokat művelt, s midőn egy pillanatra kiszaladtam a konyhába a dermedt vajat redermíteni, előbb kis nyí, aztán kis csönd, aztán újra nyí szüremkedtek hozzám (amúgy a nyí borzasztóan tépi az idegeim).
aztán csak ülök le, veszem a vajjal kikent jénait, hogy na, most már szaggatok, erre nem onnan kukucskál az egyik építőkocka. s miután messze-távol egy picurka játék nem volt ezen az oldalon kihajígálva, gyanítom, hogy a célbadobás elsőre sikerült a rövidke csöndben.
igazán muszáj volt rötyögnöm egy sort.

na most 1

mostanra megérkezett már,
egy éve pont ott pihegtünk mindhárman, s azt gondoltuk, huhh, ez is megvan...
jó volt, nehéz volt, azóta is tökjó meg nehéz, meg tökjó.
most pedig nem teszem föl a szüléstörténetet, sem pedig a tizenhat képeket, mert jól eltelt az idő, szundi van, vagy mi.
és ezért nem írok (választottaim vannak már) kreatívbloggerdíjazottat sem, csak nagyon köszönöm giginek, majd erre is időzítek egy kis időt a napokban, örömmel. kreatívan, ehhehehhhe.
a szülinapra tekintettel ugyan nem, de g ma
1. megevett egy szép darab papírkát, produkált egy jó kis fulladásosdit
2. fáradtságában poénkodva szépen bekoccantotta a padlóba a buksiját még este
3. a tegnap éjjeli sztenderd nemalváson túl
azért megvolt a tegnapi zsúr, sokan nyüzsiztek itt, kedvesen, hangosan, idenekemaztagergőt hangulatban, melyet a gyermeknek (a nemalvásos éjszakán túl) láthatóan jól esett ("ejj, hadd csinálják, látszik, milyen jól érzik így magukat, kis butus felnőttek")
megvolt a mai köszöntésünk (elmeséltük pár nézőpontból az egyévvelezelőttieket), volt pici ajándék is (bejött, pfuhh),
és tartunk még egy bulit csütörtökön is egy másik félcsaládnak, hadd élvezzék a unokásosdit.
zanza vége.

szandálposzt

ma újra kísérletet tettem gergely és a szandálcipőzet összekapcsolására.
a múltkori rettenet (mi ez a lehetetlenség az én lábamon (akármimen) mára kíváncsisággá szelídült (tépőzár mindenek felett), és a 19es méret is még éppenhogy jó maradt rá (egy hónap alatt fél számot nőtt a kicsi pata), így hát fölvettük.
és fölállítottam.
és ő ezt érdekesnek találta, és rájött, hogy ni, ez jó. és akkor körbejárta a jobb kezem fogva a járókát-
tehát:
a járókát KÍVÜLRŐL. (könnyek a szememben azért)
a végén már hehheget, amit oly alkalmakra rendszeresített, midőn valami szuperjó van éppen.
aztán ezt a mutatványt még kipróbálta a teraszon a ház előtt (utáltam, hogy pont nem járt arra senki, ez a gyerek egy csuda :), meg a füvön, és tetszett neki a szokatlan tapadás és stabilitás.
abban maradtunk, hogy fog még szandálcipőzetben járkálni, bizony.

tőszó

túl lenni egy hétköznapi szombaton.
kavargó érzések, zacc.
érdliget. erről most nem tudok többet mondani. (by forrest)
garázsszél: kabátok, trikó, színező, vinidöpú ángolul mindössze eszeré, egy indiainak kinéző dél-afrikai misszionáriustól, napsütés, kedvesek.
ikea: főtlenhotdog, kólaszörpi, alvógyerek, türelmesgyerek, türelmesférj, passzívagresszíveladónő MEGINT!!!, sok jóság azért (szőnyeglestoppoló szőnyeg, szülinapi ajándékdaru meg montesszorikirakó meg strucc), de azért vásárlókkönyve (frappáns, blogban csiszolt stílusban - eladónéniről).
éhség, de azért osváth, pataki (ki nem tudná: hírös cukrászdák) (osváthban 3160 magyar forintért mérnek egy tizenkétszeletes (azaz kicsinek mondott) csokitortát, és ha még finom volna, ugye.)
inkább haza. és onnantól hétköznap.
jó, volt ünnep is, azt majd a köv. posztba posztolom be. bele.

morzsi

azért lehetne mondjuk minden kórházi ajándékkelengyének része a morzsatálca is.
előbb-utóbb nagyon hálás lenne érte minden csócsálók minden anyukája.

jónő jólzenél

ja, igen, ezt tegnap találtam, kicsiknél olvastam erről az illetőtől, s megteccett. aztán g fölébredt, és akkor már nem volt mikor ideírnom.

éjjeli

hm, ahogyan a drága férjem mondaná: cseppet bemattultam.
tehet erről a gyermekem, meg az az új szokása, ahogyan éjjel olyan durván másfél óránként (bruttó) kelt sírva-ríva. egy szobában lévén, csudaidőjárás lévén, valószínűsíthető fogjövés lévén fatális banális nyilvánvalóság, hogy nincs mit tennem, ez van, de azért a lelkem pihenni akaró fele már berzenkedik.
pl most olyan az agyam, mint egy nyári szabadságolásos ügyelet, persze, ugrik (tottyan), ha kell, de semmiképpen sem lelkesen, miközben a háttérben forog a piros mentőslámpa: ez ma is így lesz ez ma is így lesz ez ma is így lesz
jahhaj.
egy pár nap szabit kivennék ebből a fajta éjjeli alarmszolgálatból.

namivoltakkorez

kissé összefolyik a mikor és mi, de majd rendet vágok ebben, rendet én.
(rendet. én? ehhehehhhehe)
a csütörtök a menjünk a barkácsáruházba jegyében telt el, nem volt könnyű elviselni az elindulást, majd nem menést, majd végül mégismenést, de nem úgy, ahogyan elképzeltem. igazából 8-ból hat és félszer jól megy átszervezni végtelen türelemmel, rugalmassággal a mindent, de másfélszer hirtelen csak azt veszem észre, mennyire megvisel is a dolog, a dolgok össze nem jövése, ilyesmi.
azért elmentünk, azért volt minden, amit gondoltam, s most már csak a következő időszakban rá is kell vegyem hármónkat, hogy egyikőnk se álljon ellen, ha a fölhasználásukról lenne szó.
aztán még sütöttem valamikor a hétvégén pizzát, jó lett, mindig bebizonyosodik, hogy mennyire érdemes mindent előre csinálni, így a kész fagyasztott pizzaszósszal a tésztagyúrás- kelesztés- sajtszerzés- reszelés- összerakás kábé nem volt több (mosogatásostul) egy óránál. szép sikerélmény.
aztán egyszer csak valamelyik nap ideért a húgom, ama újdonságos barátjával, s képet kaphattunk a kedvességről, mellyel ez az illető a nőrokonomat illeti, igazán dicséretes, hogy ne mondjam, dicső. nem kevésbé az a tiramiszú, ami engem is lenyűgözött, aki pedig nem vagyok egy tiramiszúkedvelő. hát ilyen a húgom.
meg közben jött egy esemes, hogy ama kislány, kinek születése után (anno) már egy-két órával ott lehettem anyukájánál (e) a kórházban, jócskán beteg, kórház meg minden. ez is tartott több napig, várni, mi lesz. (jobban lett)
ma meg sütöttem zsemlyét (köszönet a receptért szirka anyukájának), meg lett kísérletiebéd, a levése is csoda már, nemhogy az, hogy mondjuk megettük.
piacra is eljutottam ma, meg a védőnénihez (most indult hát g jubileumi ünnepségsorozata, mert nem elég, hogy mindenki külön fogja megünnepelni a nagy napot, minden családrészecske, még a dokifélékhez menés is többrészes.)
a tegnapról meg csak annyit, hogy lassan egy hete, hogy nem alszom, g sem, sőt így a drága sem, mert van nyafi és éjjel kétóránkénti (ez ugye bruttó) kelés ordítva sírva (ez tegnapelőtt kétésfélórás fentlétre bővült, csudaörömám), és szopi minden mennyiségben, és nappal hiszti és akarat minden mennyiségben, nappali sem alvással bolondítva, a saját frusztráltságomat is idetéve, ezt megspékelendő minden egyes segítő kéz totális távolléte, esős idő (tegyük hozzá a teregetést, mely az eső beköszöntével készül el, ugyebár), plusz egy levél ama pénzrabló vaterától, hogy a nyolc fönt levő, egyenként 50 forintért árult újságra fizetnék mán akkor 1800 forintot valami értékesítési jutalékként. hát ott robbant föl a fejem.
szóval a mozgalom, no az mindenképpen jellemző ezen a fertályon, pedig csak úgy simán, eddig teljesen helyesen működtek a napjaink, szerintem kérem szépen vissza őket.

egy

most robbanok szét.
senkinek nem kívánok még egy fél ilyen fostalicska napot, asszem.

aztán megtámadott

az úgy volt, hogy még évekkel ezelőtt volt egy srác.
helyes, középiskolás kis lelkesnek tűnt, kicsit talán furcsa volt, ahogyan megfogta a társadalmi kérdést, úgy gondolta, mondjuk, hogy tulajdonképpen ő is tehet lépéseket.
(ha most ezt idekonkretizálnám, hogy mely társadalmi kérdést, s milyen módon, akkor talán egyszerűbb volna ideírnom nevem, címem, tehát nem teszem)
azt gondolta (és gondolja azóta is egyre professzionálisabban), hogy nincs olyan kérdés, amiben ne tehetné meg az ember, hogy fölvegye a (szélmalom)harcot, és apróságoknak tűnő dolgokban, de széles(edő) kört megmozgatva aktivizáljon másokat a társadalmi gondolkodás formálására.
így esett, hogy a munkám kapcsán összefutottunk, ja, mert én már olyasmi aktívszerű voltam, hát persze az intézményesített oldalról. (aztán lezajlottak - sikerrel - az események, s én azt gondoltam, ejj, ez agyermek megérdemelne egy díjat, szemtelenül jelöltettem is, és lásd: megkapta (így kaptam végül én is díjat, így, áttételesen, jó, mi :) )
aztán gondoltam, sebaj, pár év majd elmegy egyetemre, tanul valami komolyat, úgyis kimegy a fejéből ez a romantikus álom. aztán mostanában látom, nem ment ki.
minden évben szorgalmasan megszervezi az adott eseményt, és egyre többször hallható a többi, csendes, de erélyes mondata. nem ő beszél, de küld linkeket, olvasod az újságban, egy-egy híradó is kénytelen belefutni a dolgokba, jó ez.
nemrég azon a közösségi oldalon aztán küldött valami olyasmi linket, mely alatt egy pszihomókus elemzi a tojásdobálás mai lélektanát, s én úgy gondoltam, oké, ezt értem, egyet is értek, most (kivételesen) üzenőfalra is biggyesztem kommentár nélkül.
gondoltam úgysem olvassa senki.
erre jön egy nőrokonom, a radikális, jön, és úgy leteremt, hogy ő ezt nem érti, minek írtam ezt oda és különbenis.
akkor és ott döbbentem meg. jöttem rá. éreztem át. esett le az állam.
hogy úristen, ezt TÉNYLEG mennyien gondolhatják így. vagyishogy másképp. vagyishogy amit én etikai és erkölcsi alapon egyértelműsítek, hogy EZ ÍGY JÓ (legyen az a fogyatékkal élők normalitásának elfogadása, a cigányok szabad munkavállalási joga, a szabadsághoz/ gyülekezéshez / szóláshoz való jogom/unk, a tojássalmegnemdobáltatás joga, a szabad választás joga, miszerint a másik szabadságát tiszteletben tartva tehessek bármit, az együttélés vagy a mittoménmi joga),
szóval ez a fejekben, sokban nem ÍGY van.
nekem olyan döbbenet minden egyes döbbenetem ilyeneken, hogy az ide kellett írjam.
ama nőrokonom pedig kapott kettő hasonló terjedelmű magyarázatot, hátha valami elvetődik a lelkében.
úgy kell neki.

pötty és lik és csavarka és szösz

pötty és lik és csavarka és szösz - no, ezek a jelenlegi fétisek.
mondjuk ott vagy, hogy mint az őrült, rohanva, ám rettentően odafigyelve fölporszívózol és fölmosol, ahol lehet, és a szőnyegeket is alaposan kirázod, és úgy érzed, király vagy, mert egyszerűen TISZTA minden, és akkor jön a gyermeked, és elkezd rohamtempóban négykézlábazni hirtelen, kiszemelve egy pontot a földön, és olyankor nyugodtan szórhatod a hamut a fejedre, mert de: EGY darab szösz azért maradt a lakás lokációban. bocs.
MINDIG marad egy szösz.

lééé

ja, és lépeget.
megállíthatatlan és leültethetetlen.

szabadszombat

a mai hétfőt akár nevezhetjük a mi szabadszombatunknak is, a drága szabaccságon volt, s ettől az egész teljesen szürreális is volt.
szépen elmentünk a klinikára megtudni azt a (mete)urológián, amit én borítékoltam előre, miszerint minden ugyanaz, kéretik visszajönni majd annak idején (jövő tavasz), amikor majd tényleg érdekes lesz, mi van, s majd tényleg el kell dönteni, mi legyen. de hát tartoztunk ezzel az úttal magunknak, meg buzgó újdoktornéninek.
aztán szépen megnéztük magunknak (és megnézettük magunkat) a drága dolgozójában, plusz még egy kicsit ebédeltünk is, mindenki megelégedésére. ez a kisgyerek amúgy napról-napra egyre édesebb, pillanatnyilag az van, ha egy ismeretlen jön nagy elánnal haverkodni, dumál hozzá (és persze felnőtt), hát g leszegett fejjel néz oldalra, ahogyan azt akkor szokták a gyerekek, mikor jön a messzirokon néni, és mondja, hogy jajj, demegnőttél, meg hogy hogy megy az iskola.
kiderült még az, hogy a békönös pizza fincsi.
aztán volt két és fél príma óránk kettesben g-vel, aludt, fürdött, evett, ivott, játszottunk, szóval minden oké volt.
és végül zártuk a múlthetet a magunknak beígért mozizással (hancock, villszmisszel, aki jófej) és persze a drágával, aki még a villszmissznél is egymilliószor jobbfej, hát persze. mindenesetre az is vicces volt, ahogyan korelnökként ültünk a nézőtéren, mit tegyünk, jó volt azért.
és még ennél is jobb jó volt hazatérni, és a nagyszülőző gyerek vigyoriságát látni, mikor beléptünk. csuda jó volt hazajönni is.

mivanmilesz

a ma az egy béna volt, de legalább heverésztünk is egy sort. ja, meg vasaltam, tökizgi.
g tett pár lépést csak úgy, ide-oda. és iszonyú mennyiséget nyafogott, az elmúlt két nap alvássztrájkolt (hál'Istennek éjjel nem).
holnap meg szépen bebumlizunk a klinikára pontosan ugyanabban az ügyben, melyben már egyszer volt szerencsénk járni, s melyben most a vágásosdit nem szeretnénk megejteni, melynél fogva nyilvánvaló felesleges szüttyögés lesz az esőben/kánikulában, de mindenképpen huzatban, a századmagunkkal eltöltött, reméljükcsakegydélelőtt.

pipajegyzék

egy elaludt reggel
egy összevisszagyerekkajálós nap
egy nemalvásos emmmegősórás nap, nyami
egy babközé vágott ujjvég
egy összetört kedvencüvegtálka
egy haddüljek és nézzekkiafejemből érzés, egésznapos
egy újabb megbántás felé vezető út
egy újabb törlés a közösségiportálról, ez ugyanolyan szagú
egy befejezett egésznapos lekvárfőzés (végig a csakmegnerohadjon, hamárennyit dolgoztam érzéssel)
egy újabb pelyhesbolyhosra mosott darab, most egy takaró, kedvenc
egy kánikula, utált
egy egészen viselhető míszség, végülis nemrossz kedv
egy holnap, mely szebb és jobb lesz

ház, munka, lejtmenet

sok házi munka.
nem látok ki még mindig mögülük.
holnapra -12 hónap után- mozit terveztünk. levajaztuk. ám a bébiszitterek balcsizni mennek. a bébiszittereknek egy rokon volt a felbújtójuk, ilyenkor igazán szép a gondoskodó család. nem beszélve a másik fél családról, ahonnan elsősorban sürgősazonnali kérések érkeznek az elmúlt egyéves időszakban is részünkre, és nagyjából természetes, hogy gondolni sem gondolok arra, esetleg beugorhatnának akkor most.
persze, megyünk majd hétfőn biztos, ámde csupán akkor, ha a hétfői klinikás látogatás nem húzódik és csigáz el mindannyiónkat.
most nem vagyok túl optimista, meg azt is leírom ide, hogy szívesen csinálnék azért egy pár dolgot másképp.
nagyon vágyom most arra a meg nem történő holnapragondolt kettőésfélóra munkaszünetre.
(és akkor is posztolok, ha szégyellem is magam, mert valahol végre hadd fújjam ki magam a kis esti vasalásosdi előtt.)

barack 1

a tizenötkiló barack egyes fele üvegekben. most nem volt már lelki erőm átmelegdunsztolni, így ment a dunyhába, aló mars.
magát a főzést nem untam meg, csak az időrabló pepecselést. ilyenkor, mikor van még mosás, takarítás, főzés mellé, egyszerűen nem jut értelmes idő a gyerekemre.
és azt meg nem vezetem be.

gabriella

jé gabriella, jelenleg reggeli műsorvezető egy reggeli tévézanzában.
úgy általában naívan elvárom a tévés kérdezőktől, hogy
* legyenek autentikusak (pl azurák 'aztmondtáklegyekkemény' csaba kínos zavarba hoz, mert sajnos ő nem kemény)
* legyenek pártatlanok (minden szempontból, vagyis sose tudjam meg, vagy ha megtudom, mit hisz, lepődjek meg, nonémár, pl a betlenjános annnyira nagyon oldali, hogy az is kínos)
* érdeklődjön a kérdezett/téma iránt (pl ábelanitával volt egy alkalommal olyan kínos találkozóm, midőn rám nézett és kérdezett, hogy nemigen tudtam kinek válaszolni, persze kifogás mindig van)
hát jé gabriellát én régen utáltam, etikai dolog volt, amit anno tizenkét éve a rádióból kürtölt világgá, és nagyon visszatetsző volt (valami 'dehát nyugodtan csaljuk meg párunkat, az nem olyan gáz'-témakörben). sokáig hallani sem akartam, s aztán jött ez a reggeli zanza, és ő volt az egyetlen nő, ki jól és okosan bírt kérdezni sokáig.
és akkor nem tudom, mi lett, elengedte magát, mittudomén, de már múltkor is meglepett a kőfejűséggel.
akkor az otthonszülésről volt szó, meg hogy "meghallgatjuk mindkét oldalt".
jé gabriella egyszerűen ledumálta a színről a neki nem tetsző, azért az is normális, ha szülni valaki nem kórházban akar-oldalt. egy szót nem mondhattak el úgy, hogy ne nézett volna rájuk alulról felfelé, szigorú arccal, belebeszélve, hogy DEHÁTAZÉRTTUDJUK...
nagyon kellemetlen volt, pedig én nem is akarok itthon szülni - és egészen eszembe juttatta, hogy de hát akkor lehet, hogy mégis.
ma meg... ma
arról "beszélgetett" jé gabriella, hogy ezek a szemét alapítványok, ezek lopósak.
akár lopós, akár nemlopós volt az az alapítvány, melynél a "beszélgetőpartnere" (ehhehehhe) dolgozik, hát nem volt érdekes. jé gabriella prekoncepcióját hallhattuk, miszerint ezek az alapítványocskák csak gazdálkodják ki máshonnan a működési költségeket, ne már az adományokból, mert és blablablaaa.
tökéletesen illett ez a jé gabriella abba a régi képbe, melyet volt szerencsétlenségem régen találni róla, s nem akarom. olyan értelmesnek tűnt.
olyannak tűnt, de most mi lesz.
(nem való nekem ez a reggeli tévézanza, de nem ám, ha még este is erről posztolok.)

elmúlt évek lekvárjai

2004ben főztem először itten lekkárt, azt a sárgabarackos izét.
sok mással egyetemben fogtam neki, és egyes hozzámtartozók kedves véleményezése alapján mondhatom: szőrös lett (gyk. éretlensége okán a rostok kicsit megmaradtak úgy, ahogy, ahm.)
2005ben az is kiderült, mégiscsak érdemes kis csapatot tartani lekvárfőzés könnyítésére.
tavalyelőtt ilyenkor még pont nem is sejtettem, hogy a kocsi összetöretése után lesz egy jó nagy további veszteség, a laptop és barátai ellopatásával.
már haza voltunk jőve (csak jól esik most így, nem komoly) a toszkánából, és éppen vágyakoztunk az ottani időkre, meg gondoltuk, visszamegyünk.
ésviszont a bárányhimlőmön is szerencsésen túlestem már pont. viszont még bőven volt vissza egy hetem a lekváromig.
tavaly meg (jahhaj, tavaly!) jaj de túl voltam már ezen a lekvártörténeten, melyen
ma
nem. kettő órán át magoztam, s ez csupán az érettebbik fél a 15 kilóból.
majd csak leszen valahogy ez a dolog, mert lekvárt tenni kell, mert lekvárt enni kell.
kell...

tizenegyhónapos

csak mert már másfél hete fontolgatom, pár dolgot idevések.
pénteken kibújt az első foga. mostanában ezért már gyakran gondoltam, hogy ránkférne egy pár fog, kezdem unogatni a papikészítés/vevés/nyammogtatás /pfujolásmindendarabosra témakört. most, hogy 5 napja fogbirtokosok lettünk (édes éles pici perem jobb alsó egyes, fogorvosul), gyakran azt gondolom, lehetséges, jobb lenne a teremtésbe annyit beleszólni, hogy a fogsor egy éjszaka (5 perc is elég) hopp, ott teremjen, s annak változása semmilyen odafigyelést ne kívánjon a gyermektől (jó vicc).
mert azóta kocogtat.
kocogtat a pohárkákon, a kanalakon, a járókán, a telefonokon, a távirányítókon, ésatöbbiken.
és rág.
a kb 1 milliméter "hosszú" fogacskával rág.
lerágta a lakkot a hajkefenyélről. a festéket a gumiállatokról. a lábamról és vállamról a bőrt. megeszi a papírt. ésígytovább.

játék: a saját kis kedvenc rituáléit imádja, van lent egy centis harangocska, azt rendszeresen föl kell próbálni az ujjára, sok percig bíbelődik vele. odalent amúgy szabad könyvet/újságot tépnie (én ezt diplomatikusan csendben utálgatom, mert azóta fönt se vigyáz rájuk), tehát itthon én inkább cetliket/kül. textúrájú papírkákat szoktam a kezébe adni. mindkét esetben a fogyasztás lehetősége miatt kell résen lenni. (amúgy ez minden földön található szöszre/morzsára áll). időnként lehet vele labdát gurigatni, visszalökögeti, de gyakran ő kezdeményez is vele.
a legutóbbi kedvenc játék a spuri a szobákon át konyhába négykézláb, s közben a szemsarokból incselkedve figyelés, vajon jövünk-e mi is szaladva, és hát kapj is el akkor már anyu-játék. csoda jól szoktunk ezen kölcsönösen szórakozni. (csak adalék, hogy még hónapokkal ezelőtt lehetett valami afférja az idióta éles szélű küszöbökkel, volt is sokáig a sípcsontján folt, így bevezette a küszöb előtt lassítva futás-fölötte tagok óvatos áthelyezése-technikát, ami csuda ügyes dolog ám!)
a gumikönyvek és a fromaegyberakós még olyan mostanában, amik huzamosabb ideig lekötik a figyelmét, néha talán túl sok játék is van a keze ügyében, azért (is).
új játék a bármilyen konyharuha/anyag alá bújkálás, kukucsolás és holvanagergő játék élvezete, egyszer-egyszer már neki jut eszébe, hogy játsszunk olyat.
nagyapja külön említést érdemel, ahogyan végtelenül hasznos dolgokra tanítja onokáját, tehát nem lepődünk meg a negyedórás lentlét után fölkerülő, folyamatosan műköhécselő gyerek hallatán.

érzelmek és kommunikáció: kifejlesztette a dühös vagyok-kézmozdulatot (jobb kéz hirtelen levegőbe csap, kacsó leszorítva), ezt változatosan nem csak a dühre, hanem az elégvolt/ nemkelltöbb/ menjünk már szituációk egyszerűsített kommunikációjára is használja.
egészen cizelláltan kommunikálja amúgy a teendőket, mikor merre menjünk, mit nézzünk meg, hol (mi) marajunk(jon) még, mit igen, mit ne. ha jól el van látva feladatokkal, akár egy két órás anyufőzős időt is kibír a járókán kívül, de a végén azért a kukucsolós játékba is belefárad már (pedig azért az egy hosszúlélegzetű cucc).
az ismert könyvekben van, hogy megmutat ismert dolgokat, ez is egészen új, a hol van-ra válaszul. (tehén, labda, béka, lepke)
elsősorban a hö, he, meg a nyafi szerepelnek,mint kommunikációs elem, de (és állítom, hogy így van): tulajdonképpen beszél. nem halandzsázik sem még persze, csak egyszerűen dallamosan és tagoltan mondatokat hünnyög. hmm hmmmmhmm hm hmmm? kérdezi beszédes pillantással, és van, hogy eltalálom, válaszolok, és látszik, a válasz kielégítő volt (rendszeresen így kérdez rá a távol lévő családtagokra pl). nagyon meglepő élmény ez amúgy. ezt így leírni sem megy igazán, pont ezért.
a legalapvetőbb (és egyben legidegtépőbb) kommunikációs elem amúgy a N.E.M. és ennek változatai: a MMMMMMMMM és az EMMMMEEEEMMMMEEEEEEMMMM. tegnapelőtt kipróbáltam, ez utóbbit (mely a nem teljesen rossz, de már eléggé nem ezt/azt akarom csinálni jelentéskört öleli föl) akár 20 percig is képes folyamatosan kifejezésre juttatni (idegeim tépni, amivel), egy-egy kukucs abból még ki tudja zökkenteni. a MMMMM, az már egy súlyosabb dolog, olyankor nincs mese, egy percig sem megy a tűrés, éhes, szomjas, akármis, leginkább fáradt.
a N.E.M. az a korrekt konkrétság és a szó szoros értelmében használatos, így nem téveszthető el.
még az érzelmes témakörhöz kívántam rögzíteni apja hazatértét, az egy csoda, messziről füleli a kapunyitást, kulcscsörgést, padlóreccsenést, fülig érő vigyorral lesi a belépőt. mely a belépőnek igen jól is esik.

parti

ez a szülinapozós hétvége kettő darab kuglófot süttetett velem, egész normális sikerrel.
igaz ugyan, hogy a szombati szabad perceimet mindet lefoglalta a tevékenység, ám miután nem én voltam a vasárnapi kosztfelelős, ez prímán nem okozott fönnakadást az amúgy sincs időm semmire rendszerben.
vasárnap két turnusban érkeztek a vendégek, és g is megkegyelmezett, azaz csupán negyedórát késtem az itthoni ebédről (ez egyben specialitásom is, de legyen mondva nem a szemöldököm szedegetésével, esetleg frizura belövésével töltöttem azt a húsz percet a végén), pont úgy aludt, evett, játszott, bújt, ficergett, ahogyan azt előre megálmodtam volna, ha kérdezik, mit hogyan szeretnék aznap.
(ez pl sem a máról sem a tegnapról nem mondható el, dekkolunk itthon, mert mindig van valami - hajnali kelés, reggeli sokáalvás, éhségrohamok, tűző nap, eső, mikor pont mi. ja, és hiszti ezerrel, amikor pont azt az egyet nem szeretném kézbeadni-hagynirágni)
nehéz dolog kisgyereknek lenni.
amúgy a hétvége csudajól telt.

az első reklám

a tucatnyi általam használt/nemhasznált emailemben a legidegesítőbb ám nem a tucatnyi ilyen-olyan jelszó és egyéb, hanem, na ebben biztosan egyet értünk: az a sok idióta villogó, ugráló, színes reklám. igaz, 98 százalékban filterrel a szememen bambulom a képernyőt, csak zavarnak, de nem látom / fogom föl / érdekel, mi van ott, se kép, se szó.
erre a yahú devicces: képes volt egy teljesen statikus reklámot benyomni a mélek mellé (micsoda marketingfogás, ehhehehhhe) : negyvenes nő áll, kamerába mosolyogva néz, felette a fekete gépelt szöveg: "én szeretem a gyerekeim, aggódom az egészségükért, és védem a környezetet. "I'm a Childsafe Advocate." (ez utóbbit -miután nem vagyok műfordító, inkább nem makogom, mit is értek/nemértek alatta)
ez az első olyan reklám (talán egyben utolsó is), melyre -ha nem is kattintottam-, rákerestem gugli barátunkban: ez jött ki, és tetszik. (angolul)
olyasmi linkgyűjtemény, tanácsadó oldal, olyan ami-mód szájbarágósan, hogy az egy menő dolog, ha ezzel a témával tevőlegesen is foglalkozol. meg ha érted, mi történik.
annyira egyszerűnek tűnik ez.
(és hajrá, tcr-ek, szívesen kiszúrlak máskor is!)

hintaágy

hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy hintaágy
kérem szépen.
ha föl akarna a valaki húzni, irkáljon csak mindenféle offtopik figyeljandalgó, biztosan ezt sem tudod, hát tágítom a buta kis fejed-dolgokat NÉVTELENÜL a megjegyzős dobozomba.
garantáltan törlöm ezentúl, ferstanden?

jó, jó

igazából hat kép készült, s az se nálunk ott, ahol, hanem a vasárnapi látogatás alatt, határozott felszólításomra, miszerint g annyira kedvesen boldog a hintaágyon, hogy nehogymár ne legyen erről sem egy kép sem.
hát lett, mindjárt előkeresem.
igen, egyes részeim ezen is szerepelnek, nem kevéssé a szemem, ehhehehhhe.
(imígyen amúgy az apja is :)