van az úgy, hogy én csak heverek az ágyon, annyira bírok fáradt lenni, vagy csak mert szeretek néha csak úgy heverni az ágyon. ezen g még vagy már túl van, mint korszakon, azaz az ágy, mint olyan már nem pálya, van helyette az ágynak háttal ágynak dőlés, ülve töprengés / várakozás anyupajtásra, aki egyszer csak hangtalanul érkezik és lecsap. innen vagy onnan, ugye sose tudhassuk, ezért a fej szigorúan előre szögeztetik, kicsi sandításokkal jobbra-balra.
na, aztán jön az anyatámadás, és az rém vicces, de amikor nem jön, akkor meg nézni kell már egy idő után (itt éppen nem jött, mert az anyaszörny fotózott, ugye)
és mivel ez a játék felettébb szellemes társalgás keretében zajlik (magas hangon, miszerint "hol van a gergő? hol lehet ez a fiú? nem látom... hát hol lehet? na, megnézem, lehet, hogy itt van?? háhhá, iiitt van! kukuccs!" mire válaszképpen hehehék hangzanak el. ilyenkor érdekes módon elmarad a reklamáló blebleble. nem értem mért)
ja, és jelentjük, katicalámpa überállesz, katica for president.
1 megjegyzés:
de édespofa! :-)
Megjegyzés küldése