heteim

amúgy szelíd és viselhető volt az alkalmankénti fájdalmakkal együtt is a szeptember, ez nem baj. a heteim kellemes ritmustalanságban telnek - ezen még kellene egy kicsit dolgoznom, bár ki tudja, hogyan viselném, ha szigorúan minden kedden lenne ez, és minden hétfőn az... (pedagógiailag annak, aki a hétfői hosszú megbeszéléseket kitalálta, annak 52 megbeszéléses hétfőt kívánok, reggel 8-tól estig. a negyedik után már szerintem fogja érteni, miért ne.)

csütörtököm viccesen telt - semmilyen fontos infó nem ment be a fejembe az ai fejtágításon - szerintem én ökológiailag és globálisan gyűlölöm ezt a technológiát, ezért nem hajlandó egy porcikám sem szeretni bármilyen kis "műhelytitkot" árulnak el róla, vele.

viszont aznap megint jót beszélgettem, és ez mindig feltölt. ja, és felhívott a Bugyor, miszerint inkább dec. 8. a műtét, én vagyok egytől nyolcadikig valahányadik a műtéti sorban - köszi, még 6 nap nyereség a régi életemben.

könyvfesztiválra szombat délután sikerült kijutnunk. a könyvfesztiválok szombaton délután elképesztő zsúfoltak, úgyhogy leginkább az oda-visszautazás és a társaság (B, majd O) volt élvezet. s miután a könyvhéten már megvettem minden idén engem érdeklő olvasnivalót, konkrétan semmi jót nem találtam. bocs, egy jót találtam, amit O ajánlott, de mire odaértem, elfogyott. szép.

már másfél méternél tartok amúgy a leválogatott, kitoloncolásra váró könyvhalmomban - ez az állapot új, de jó. főleg, ha lesz méltó helye ezeknek.

vackor az első... khm...

ma 9-kor végképp megkezdődött az egyetemi lét - itthon szanatórium gyanánt megcsináltam minden házimunkát reggel, amit a hétvégén semmisnek tekintettem. 

a drágám vasárnap estére hazajött "olaszból", élmény volt sok. g kétszer is kiment a helyi fesztiválra, együtt lógott volt osztálytársakkal. jómagam is kimentem, b-val, mint mostanában gyakran - dumáltunk 5 órát, majd gyalog jöttem haza is - 5 km - utána egész hétfőn mint egy hikomatos pingvin sántikáltam a lakásban, aztán mára ez is elmúlt (valahogy nem tudom elhinni magamról, hogy csak kezdenem kell mozogni, és a többi majd megy magától).

jaj, nagyon kíváncsi vagyok, milyen a benyomás, a suli, a tömeg, a tanulnivaló! 

mavana

ma van a napja, hogy

• nem mentem be a műtétemre (lemondtam ezt is, miután végre felhívtak a centrumból)
• egy napja volt a házassági évfordulónk (23)
• dolgozom újra, némi lelkesedéssel - mégiscsak megvolt ez a 2 hét szabi, ha nehezen is
• nem főzök SEMMIT (mert a hétvégét viszont végig)
• újra itt a meleg (szaván fogom a meteorológusokat, CSAK 2 NAP!)
• óránként emlékeztetem magam a 10 perces felállásra (nem ülhetek, mert belehalok, és ez most nem dráma, csak a valóság)
• a tegnapra emlékszem, amikor újra belelendültünk a családi lakásnyalogatásba (értsd: egy újabb ablak kapott végre megint rendes szúnyoghálót - helyre kis (nagy) munka volt
• eszembe jutott, vajon idén megyek-e valaha nyaralni (mindeddig és még mindig nem tudok rendesen tervezni - ez a műtétes-egészségügyes történet tervezhetetlenné teszi az életem)

ilyen nap ez a mai/idei.

fokok és következményeik

az ágyunk környéke 33 fokos reggel. az asztalom az ablak előtt 32, és mozog a levegő (még).

óriási a mérlegelési kényszer, mikor nyissak-csukjak (még nem).

cserében minden mozgatható nehéztextíliát mosok - eddig a pokrócokat vicceltem meg, ma a szőnyegeket fogom kivégezni.

hiányzik a Balaton (nem a 29 fokos). 

nap süt polc áll

tavasz.

múlt vasárnap nekiálltam, és ezt a hóhányó, nyomasztó, undok polcot, sarkot, könyveket átpucoltam. jó lett volna konmarisabban csinálni, de ennyi idő és nyomasztás után a hozzányúlás is konmari már, az a helyzet.

a korábbi kalkulációm, hogy egy légköbméternyi lakás valódi átrámolása 8 órát vesz igénybe, reális. az állópolcok cseréje bizonyította, azt tényleg csak kirámoltam-áttettük-visszarámoltam némi portörölgetéssel, és az 1 óra alatt mindennel együtt pontosan azt tudta, amit kellett. a nagypolc, ami az íróasztalom mögött tornyosult, na, az tornyosult, időben is, átgondolásban is, hogyanlenneelfogadhatóbbban is. most amúgy az, s kiderült, hogy tényleg hobbim a nyelvtanulás, ha hajlandó vagyok egy polcnyi könyvet tárolni emiatt. (és még elő-elő is veszem őket, na ez az igazi bizonyíték!) 

most még az van vissza, hogy a mappákat is egyesével leemeljem újra, és könyörtelenül kiszelektáljam apródonként az elmúltharmincév minden nem kellően megalapozott emlékét. egészen rózsás állapot ez.

ezzel párhuzamosan az eszemkában nyomulok az elmúlt hónapokban, kell még ide pár simítás, és átadom a stafétát, aztán az egésznek vége, középiskoláskor, szevasz.

beérett

ajvé, beérett a sok-sok diklattervideó meg a nyomasztás, tényleg haladok a Nagy Pakolással - tyúklépésekben. (említettem, hogy egy légköbméter mennyi idő TÉNYLEGESEN? annyi!) az a legviccesebb, hogy amúgy egyáltalán nem látszik a ténykedésem. mert például a tegnapi pakolás, hogy a vendégség előtt és után (nem hozzánk, ez a jó) órákat töltöttem régi dobozok, fiókok, polcok átpörgetésével, ruhák és ruhácskák ide-oda teszegetésével, majd dobozok, fiókok, polcok pont úgy visszarendezésével, meg az oda eljutással, hogy van 3 telizsák adományruhánk, na az semmiképpen nem felfedezhető. ez azt is bizonyítja amúgy, hogy egyébként szuperpakoló vagyok, minden hely tökéletes kitöltését nyugodtan rám bízhatjuk, a mindent elpakolom pontosan akkora helyre, ami éppen pont adott... ez egyébként nem olyan nagy gond - más esetekben, mondjuk, amikor a kocsiba kell a végtelen cuccot betölteni...

de azért látszik!!! ha valaki figyelmes szemlélő (és/vagy évek óta elszenvedője a mindenhol van valaminek). legalábbis ezzel biztatom magam.

pénteken kiszabadítottam magam a rabságból, elbumliztam az olaszintézetbe, mert évek óta vágyom a  nyelvi délutánt meglátogatni, és most akartam, és lemondtam két munkáról, ahh, micsoda veszteség, és beslattyogtam, és megállapítottam, hogy egy része teljesült annak, amire vágytam (cseh, portugál és spanyol lecke :) ), másik részét nem vágytam, de kivártam, és persze nyertem (tombolahülyeség - a szatyor és a nápolyi megérte, a többit nem értem, de tényleg nem), viszont a tolongás és az, hogy nyelvtanfolyamot/kedvezményt nem lehetett nyerni, nem esett jól. na sebaj. s miután mostanában nagymamásan rosszul alszom, estére ismét kancsítottam a fáradtságtól, így utána jót aludtam (majdnem).

még a szomszéd kisfiú jut eszembe, nem is tehetek másként, elmúlt három hónapban bevezette, hogy hangját lézervágóként (g nevezte így, pontos) használva sikít, ha nem tetszik neki valami. s miután dackorszak, elég gyakran vág. egyébiránt nagyon hálás vagyok a környék minden lakójának azokért az órákért, amikor -mint most újra- éppen csendesség van. 

hétköz- és vasárnapok

tegnap este még egy kicsit beletoltam az egyszer csak rend lesz nálunk tematikámban a befejező kört (2022 végétől máig) a könyvelésembe (jó, még van egy kicsi statisztika, de kábé megvagyunk)

az volt a saccom, hogy a lakásunk egy légköbméterének pontos, alapos és végleges rendberakására (és olyanra, amitől nem lesz egy másik légköbméter újra elviselhetetlen) úgy nagyjából 4-8 óra munkabefektetés kell, és hát ez a sejtés bevált. (osztok-szorzok 140 egység, azaz nap kell ehhez a Nagy Rendhez. ebből pl. a nyáron meglett úgy 20 - csodás!)

holnaptól

holnaptól dolgozom. mostanában azért nem írtam, mert nem volt időm, mivel nem dolgoztam :)
na jó, ez vicc. viszont nem a munkahelyemen dolgoztam, és az egészen olyan (illúzió a helyes kifejezés), mintha nem is dolgoznék.

sok idő után letakarítottam az L alakú falipolcot könyvestül, a böhöm nagy szekrény felső kétharmadát (válogattam is!), állandóan ágyneműt és takarót és függönyt mostam, végre csak azért, mert meleg volt és hamar megszáradt (és mert egymillió van), kitakarítottam a konyhaszekrényeket (egy-egy ficak maradt, ami nem is annyira érdekel, diklatteroltam, de nem nagyon volt mit, penésztelenítettem a falakat), rendbe és tisztába raktam a fürdőszobát, mindezt részenként, meg elvittem az eddig elvihetőt a cseritibe meg a munkahelyemre.

ez az egész úgy a felénél jár, de ezt mondtam is, négyzetméterenként átlagosan egy napot kell szánni az alaposságra, van, amiben többet, szóval a lakás teljes rendbetétele min. 2 hónap. ennyim amúgy nincs, így egyelőre fogalmam sincs, mikor lesz meg g szobája (faltól elpakolás, polc tartalmának kitolása a lakásból, lemosózás, minifestés, visszapakolás - ez a minimum). de annyi diklattervideóval izélget a fészbúk, hogy úgyis megcsinálom. a nagyszobánkban meg megmaradt az asztal melletti polcom, az asztalom és a sarok, ezeket mostanra terveztem, csak laaaasssaaaan ment a többi. van még a számtalan használt, de nagyon jó gyerekcipő - ilyenekre nagyon jó lenne egy kereskedő barát, aki némi jattért átvállalná az egész ügyletet...

amúgy pedig kijelenthetjük, hogy a klasszikus nyaralás számomra (és persze családilag) kétszer két nap volt, azt jól megbecsülöm majd a szär dolgozós éjjel-nappalok idején. (amúgy ezen a fronton fejlődni tervezek, elengedni, és nem lebetegedni, melyek mindegyike nagy vállalás (amúgy). az utóbbiban pedig egészen nem vagyok biztos, pár helyen nyilall és fáj és másképp, mint szokott, ezeket kivárom vagy kivizsgáltatom - még nincs eldöntve.) (erre is jó lenne egy személyi asszisztens, aki azokat az orvosi köröket, mint teendő- és időpont-egyeztetés, menedzselné helyettem...)

csak és kizárólag ilyenkor irigykedem a korlátlan erőforrással bíró emberekre, akiknek e kettő megadatik, gondolom én, így messziről.

időtlen!

egészen időtlen puha barlangban tartózkodtam mostanáig, maradnék még. messze mindentől. mondjuk még egy hét kellene ilyen küzdelemmentesen.

ma is, tegnap is gyalogoltunk a Dunához zúzmarában. zúzmarában gyalogolni jó. az ünnepi két hét alatt 5 gyaloglás - ez egészen jó irány. ezt fontolgatom már jóideje, kell a mozgás. és jó is. most azon töröm a fejem, hogyan fog beleférni a beleférhetetlenbe, amikor elkezdődik a malom.

vasárnap esti ez-az

péntekre megint kipurcantam - de most tényleg nem tudom mitől és mért pont. a legjobb lett volna, ha azt a napot kiveszem szabadnak, majd szombaton pótlom, ami munka. ehelyett a péntek gép előtt nyünnyögéssel telt, még jobban ki is fáradtam, aztán szombaton főzés, vásárlás, rendezkedés, elillant a nap, aztán vasárnap meg csillárokat pucoltunk, takarítás, teregetés, megérkezett a fejfájás, aztán meg elillant a nap. holnap izgalmas lesz egy nap alatt megírni a pályázatot, de hát ugye, "én akartam"...

g-vel naponta négyszer veszünk össze, ő most ért bele a nagykorszakba, csak még a kötelességek nem értek el mind, ahová kellenének. jó most is, meg okos, mint a nap, meg vicces cukifej, csak nagyon nehéz egyensúlyt tartanom, és sokszor nem is megy. jó volna, ha kicsit több ambíciója lenne, nagyon nehéz rávenni a jó dolgokra is. viszont, amit megcsinál, azok a dolgok szuperek - jó lesz ez.

köd

 na, most eljött ama idő, mely a mosásaimmal szemben megy. még nem látszik a megoldás, elkényeztetett ez az év. (jó, a szónak egy másik értelmében.)

fentek lentek

tegnap minden kiesett a kezemből, nem sikerült, csigaként (nem) haladtam, bármibe fogtam.

ma reggel 9-ig kiment 10 levelem (még van 18), megfőztem mára az ebédet, reggeli elpakolások, reggeli, mosásindítás. ezt kívánom mára magamnak.

kiscsaládunk mai terve: egyik karatézni megy, másik boncolni, harmadik postára.

esők

még nem találtam ki, mit tegyek, ha ősz lesz. az ősz ugye esőket meg 10 fokokat hoz. az elmúlt teljes egy év pedig nem nagyon hozott ilyeneket, szóval télen-nyáron a teraszon, szabad ég alatt teregettem. 

tavaly már volt ilyen krízisjelzőm, és méregettem az (ehhez mini)lakásunkat, hová tegyek egy szárítógépet, aztán feladtam. meg az időjárás is segített - nem volt nagyon gond. vagy csak elfeledtem. de az most ugyanaz, mert újra ki kell ötöljem, mi lesz pl. a jövő héten, ha egy hétig esős idő lesz. 

azt zsigerileg utasítom el, hogy idebent folytassam valaha is a teregetést (penész bogárkák kupi), úgyhogy most fent a labda, töröm a fejem, mi legyen.

hogy miért

a hét második fele feszkói* végre felspannoltak annyira, hogy nekiálltam a nagytakarításnak (a nyári menetrend és egyben a szabadságom legeslegeslegutolsó napján, ez is csak egy nap...)

az egynapnyi idő rövidsége okán megfőztem 3 ebédet, kimostam az összes függönyt (12), kimostam 3 cipőt, átrámoltam, kézitakarítottam, hangyátlanítottam a 4 négyzetméternyi topogót és a kilométeres lépcsőnket és az előszobát (holttereim szevasztok!), óriásmosogattam, és most elégedetten és hullafáradtan ücsörgök a holnapi nyakamba zúduló munkaáradatnak integetve, ide lőjél, nem hátrálok. mondjuk nagyon remélem, hogy lesz kapacitásom este valamelyik tüntetésre kifáradni - mindkét téma dühít.

*uhh, engem, mint tudjuk, a világ igazságtalanságai tudnak végtelenül feldühíteni, így a MET-iskolák szerdai bezáratása és a Madách-igazgató zsigeri kirúgatása mögötti féktelen, végtelen gonosz szándék és a szervilitás, ami lehetővé teszi. a mobilos történet csak feszkó, valami nagyobbról terelés, gumicsont. amúgy a feszkót most jóra fodítom, látod, ma házimunka, holnap tüntetés.

cseppek a hómofiszban

semmi küli, csak csepeg a víz a fejemből minden ötperces megmozdulás után. éjjel a hálóhelyiségünk 33 fokról 32-re hűlt 2 óra alatt - ünnep, na. hangyák özönlöttek tegnapelőtt - most épp a konyha másik szegletében, majd a hűtő nem volt hajlandó 17 fok alá hűteni, mindent kiszedni, jégteleníteni a lakás33fokban, az nem hm kellemes. ezzel torpedózom az amúgy sok-sok egyéb dolgom, pl. a munkám. kolléganőm nekemesett közben, gyerekem meg nem hajlandó tartani a megállapodásokat.

hisztis vagyok, na, naponta kétszer kiborul a bili. 20 éve nem bírom szervezni a nyarunkat, állandóan más jön közbe, állandó munka van, állandó másokhoz alkalmazkodás. elképesztően béna vagyok, ilyenkor bebizonyosodik ez is.

amúgy meg mozog a levegő, zöld a fa az ablakkal szemben, csak egy távoli légkalapács és egy 10000 lábon felszálló repülő szól (3-4 másodperc csönd közben - hevön)

jut eszembe, éjjel a dominó: a csendben egy szarka kezd csacsogni, felháborodottan, pár percre rá szomszéd ormótlan kutya rohan neki a kennelfalnak, az előbb még orvul támadó macska méltatlankodik. mindenki a magáét.

húszhuszonhárom utolsója

gyors év volt ez, sok nagy nehézséggel, melyekből nem oldódott meg semmi igazán alaposan, de fogyott, legalább érzésileg.

nagyon sokat dolgoztam, idén egy kicsit még jobban felvállaltam, hogy ott, ahol dolgozom, akár lehet mondani, hogy az enyém - ezért jó ilyen helyen dolgozni, mert tényleg az lehet. ettől persze nem is volt könnyű, mert a gyakorlatban ez azt mutatja, hogy nincs is másra időm.

fogorvosra persze kellett, hogy legyen, hasznos is volt a vagyon, amit ráköltöttem. viszont a decemberi édességhegy megtette a hatását, érzem, hogy van fogam, és őszintén - ebből a fogból az szokott a jó lenni, amikor nem érzi az ember, hogy van... szóval megyek vissza, nézetem, mert az talán segít.

jövőre sok teendős a lista: ki kell pakolni és rovartalanítani a lakást, ezzel együtt ablakcsere (még mindig utálom a gondolatot is, de már nem kergetem el, és én se szaladok ki a világból), g-nek kisérettségije lesz, a munkában meg a mostani nagy levegő és januári repülőrajt után kemény évet várok (az idei fejlesztési pályázatokat meg is kell valósítani), és utaznék, ha maradna rá pénzünk, most nagyon érzem ezt.

azért nagyon hálás vagyok, hogy az idei advent Bécsben ért, a nagy hóval, családilag. utána a négy nagy elszámolásból kettőt csont nélkül tudtam megcsinálni, majdnem mindennel el is készültem (röhej, de hiába készítettem el a karácsonyi képeslapunkat, ezen a munkahelyen egyszerűen csak újévi küldésére van lehetőségem, annyi a karácsony előtti feladat - idén is - lehet, hogy be kellene látni és láttatni...). hálás vagyok, mert a nagy erőfeszítések ellenére a karácsony ideért belül is. együtt vettük-díszítettük a fát és volt családozás Érden, Zuglóban, meg lent, aranyos ajándékok, szuper ételek és jó társaság...

'24-re egészséget, élhető országot, teljes feledésbe vesző hatalommániásokat, normális világot és áldást kívánok magunknak és nektek.

ág is húz

azért az kedves a bloggertől, hogy végül ma beengedett a blogomba - idióta gmail folyamatosan ellenőriz és ellenőriz és biztosan? de tutira? de én voltam? és amikor végre beenged, akkor azt a szimpla kérdést teszi föl, hogy tényleg én akartam belépni? 

mert - teszem föl - nem én vagyok, aki ide illetékes belépni, és megnyomom a gombot, akkor ő lett én? és akkor már mindegy? ezt a logikai bukfencet nem bírom megugrani...

amúgy meg zajlik az élet: kis nyaralás 2-3 nagykamasz fiúval, drága-drága Balaton, fogászaton pénz- és idővagyonok elköltése (ama kiinduló fog még mindig bajos, így a többire költött vagyonoknak sem bírok maradéktalanul örülni), iskolakezdés (10. osztály - egy rémálom, csak az a vigasz, hogy visszakapta a jólmegérdemelt biosztanárát, és jól választott prefaktot, így töménytelen természettudománnyal van teletömve a 3+4 nyelv és 4 matek közötti "űr", és szerintem ezt ő szereti), rovarfolytatás (vélhetőleg a teljes lakást ki kell pakolnunk, ha dűlőre akarunk jutni ezzel - már látok megoldásrészleteket, csak erőt kellene vennem magamon és az önsajnálaton, és fővezér, trombita, projekttervezés, lebonyolítás, segítő kezek, időzítés, eltávolítás, stb stb stb, majd visszaköltözés... és tavasszal mindezt újra, mert az ablakcserét nem vagyok hajlandó tovább halogatni (bár eddig is én voltam az akadálya...) szóval semmi még, de már majdnem mindent tudok, hogyan KELLENE) (és az is fontos amúgy)

ja, és 1 darab könyvet kiolvastam a nyár alatt! és 2 filmet is megnéztem! (és nem a Barbit)

a hölgy egy kissé

bogaras. 

ja, nem a hölgy, a spájz. kenyérbogár, melyet nem csíptem el időben. szevasz spájzom, szerettelek.

tegnap 10 órán át pucoltam - délutánra már nem volt meg a csí. ma meg a kukások a felét itthagyták, szóval legalább egy hétig nézegethetem majd a szeretett szalvétáim, meg dobozkáim, meg meg meg

egyelőre még az is nyomaszt, ahogyan a harmada még hátra van (üvegek, de ezeket is mind le kell kezeljem). az kiderült legalább, hogy a bogárkák még a gyilkos szernél is jobban utálják az esetet. elég bőven kaptak is.

és akkor (bogarasposzt) álljon itt, hogy talán pénteken sikerül valamit tenni a szigetelés mögé költözött darázsfészekkel és az óriáshangya-támadással (ugyanott, igen, emelet, igen, utálom, igen).

jahh, és egyébként mindkettő munkanapokon zajlik, s mindkettő elég reménytelen, mert az eredmény ilyen esetekben sosem azonnali, még jó pár hét, mire _esetleg_ lesz kamrám újra, és nyitható konyhaablakom.

bojler

 kettő darab jóember, megszerelték a kétéves bojlert (kiszedvén a vízkövet katód- és anódcserét is végrehajtottak), s azzal a félkövérrel szedett dilemmával hagytak itt, hogy ne tekerjem magasra a forrót, mert akkor túlzottan működik, azonban ha nem tekerem forróra a forrót, akkor a kézmosó (mely naponta 40-szer kerül használatba) lefolyója a hidegvizes kézmosás után letapadó szappantól dugul el.

osztok-szorzok, remélem, most a víznyomás segít eldönteni, ugyanis én inkább veszek új bojlert, mint szedetem szét a lefolyórendszert.

szeretem

kicsit töprengtem, ezek után úgy vélem, kedvelem a szeptember előtti időszakot. nekem jót tesz, ahogy bekúszik már nyár közepén a gondolataimba, hogy még kb. mennyi vonalas füzetet kellhet vennem, meg van-e otthon rotringhegy. persze egyre kevésbé kiterjesztett mátrix ez, de szeretem. ezért jóelőre gondoskodtam a "folytatásról": már másodszor szerzek be, gyűjtök össze, küldök le a világvégére ezt meg azt, akiknek nincs. nehéz megvárni, amíg tényleg pont az kell, ami nekünk van, de mindig megnyugtat, amikor mondjuk egy szervezet úgy keres ruhát, hogy személyre szabott méreteket mond, milyenséget, mennyiséget. az mindenkinek jobb.

egyúttal azért most már nagyon zavar a raktár a lakásomban. leginkább a raktárosi munkakör, meg a látvány (dobozok). pincénk nincs, padlásunk nincs, raktárhelyiség pedig úgy lenne jó, hogy van egy szoba, ahová minden kérdéses tárgyat berámolok, s a raktárban szortírozok, nem a lakásban, s a szortírozott dolgokat jól látható óriásfelirattal ott tudok tartani, míg a rendeltetési helyet megtalálom és beiktatom a szállítót... (egyébiránt tök szakszerű, amit leírtam, csak épp a helyiség hiányában vonogatom a vállam.)

mondjuk a dobozok áramlanak ki-be, ez jó, és igenis túl fogok jutni ezen a béna fázison, az elmúlt hetekben kicsit ezen is tudtam dolgozni.