hogy miért

a hét második fele feszkói* végre felspannoltak annyira, hogy nekiálltam a nagytakarításnak (a nyári menetrend és egyben a szabadságom legeslegeslegutolsó napján, ez is csak egy nap...)

az egynapnyi idő rövidsége okán megfőztem 3 ebédet, kimostam az összes függönyt (12), kimostam 3 cipőt, átrámoltam, kézitakarítottam, hangyátlanítottam a 4 négyzetméternyi topogót és a kilométeres lépcsőnket és az előszobát (holttereim szevasztok!), óriásmosogattam, és most elégedetten és hullafáradtan ücsörgök a holnapi nyakamba zúduló munkaáradatnak integetve, ide lőjél, nem hátrálok. mondjuk nagyon remélem, hogy lesz kapacitásom este valamelyik tüntetésre kifáradni - mindkét téma dühít.

*uhh, engem, mint tudjuk, a világ igazságtalanságai tudnak végtelenül feldühíteni, így a MET-iskolák szerdai bezáratása és a Madách-igazgató zsigeri kirúgatása mögötti féktelen, végtelen gonosz szándék és a szervilitás, ami lehetővé teszi. a mobilos történet csak feszkó, valami nagyobbról terelés, gumicsont. amúgy a feszkót most jóra fodítom, látod, ma házimunka, holnap tüntetés.

januárok leselkednek

ilyen ez a január, nekem nagyjából tetszik eddig. persze ma kezdek hivatalosan a munkában, és a szünetelés nagyjából rendbe is tett (teszem fel, rendben is lennék, ha kontúrosabban tudnám tartani magam a munkaidőben és teendőkben) (!). persze azért múlt szerdán bementem, és egy 6 hetes restanciámat bekapáltam (arra továbbra sem maradt lelkierőm/időm, hogy pihentessem és átnézzem friss szemmel, de őszinteségem megkívánja, hogy nem is érdekelt. ebben a munkában cserben hagytak, én egyúttal cserben hagytam másokat, ez minden irányból bánt, és még keresem a megoldási pontot. ez azonban annyira háttérben zajló gondolkodási folyamat, hogy még magamat is meglepem, amikor egyszer csak felbukkan egy-egy új gondolat... nem sok lendületem van a 11 év után, de elhagyni mentőöv nélkül nem akarom a dolgot.)

ez a hét igen zsúfoltnak látszik erről a végéről, januári felhalmozása a munkáknak decemberből kicsinek, januárban egyre nagyobbnak szokott bizonyulni.

miután extrakésőn díszítettük, nem volt meglepő, hogy csak tegnap szedtük le a fát. kis karmincákra száradtak az ágak, de egészen jól bírta a radiátor melletti kiképzést a fa, és mi is. idén nem zavart, és tetszett is, hogy telis-tele van díszítve. az elején a fa ázottkutya-szagával nem tudtam mit kezdeni, de az lassan elmúlt, és csak a szokásos fenyőtlen száradónarancshéj szaga ért el a tudatomig (az is csak háromszor). ajándékozásban nem voltam kiemelkedő idén, csak a nagynénémnek készített ajándék volt igazán megnyerő, de nem panaszkodom senkire, még a sóskaramella miatt is kaptam visszahívást :)

szombaton pedig tüntetve indítottuk az évet, a Kölcsey előtt állva megint megragadott az értelmiségi tüntetés szele (a tömeg hátsó felében állva egyértelmű ez mit jelent), ilyen helyeken csak ritkásan ordibál az ember skandálva, csak áll és követi a mondanivalót. ami ugye, ha józanul nézem, mindenki látja, el innen volna a valódi a megoldás, annyira nagyon és hosszan vagyunk lerabolva már. ha más nem, a következtetések levonására nagyon is alkalmas ez a sorozat. például minden alkalommal megrendít a tapasztalat, ahogy az ember halad a tüntetésre, és érzékeli a sok nem a tüntetésre haladó ember jelenlétét. mintha a téma és az időpont és minden ügy érdektelen lenne. értelmiségi nyünnyögés, régenisezvolt, eziselmúlik, minekpattogni.

ma reggel olvasom amúgy, az EU-s pénzek megvonása azzal jár, hogy az alapítványi kezelésbe vett egyetemek diákjai ezentúl szigorúan kimaradnak az Erasmusból - hát bazdmegkormány, ezt intézted.