Pozsony, háromésfélnap. hiányoznak.
most éreztem másodszor életemben olyat, mint szellemiség, a szónak abban az értelmében, hogy vagyok valahol, és valahol, nem tudom, a kövek között, vagy a tetők fölött ott van egy történelemnek, saját történelmemnek nevezhető vibrálás: azt érzem, itthon vagyok, ez az enyém is. persze mélyen kussolok erről, miután semmiképpen nem vagyok/voltam/leszek az a mindentvissza gondolatvilágú illető. mondjuk Pozsonyt elfogadnám :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése