„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2007. június 22., péntek
édes
édeske napszakonként más jellegzetességet produkál, reggelente inkább csuklik, délután-este jobbára fészkelődik, ha éhes, mindkettőt erőteljesebben műveli, éjjelente rugdal és kapirgál. egyre kíváncsibb vagyok rá-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése