lentek

a tegnapi mindenrossz napot nem tudom rekonstruálni, mitől volt (csak a tények szintjén: elviselhetően sikertelen volt, megint a gyerekorvosokhoz bejelentkezős köröket futom). benne volt a levegőben. most, hogy olvasom, az a szociopata f.sz összehívta a 300ezer katonáját, akkor ennek a számlájára írom.

mostanában a világ emocionálisan is egy hullámhosszra került, és tegnap egy nagy gonosz löket ért ide. előszele valami nagyon rossznak.

egyúttal utálom, hogy minden napomon küzdenem kell a haragom ellen, szélnek ereszteni az átkaim, hogy semmiképpen ne gondolódjanak se ki. és ettől fáradt is vagyok, ott belül, nagyon.

gyógyez-gyógyaz

amikor azt mondtam tavaly ilyenkor, hogy a k édes anyukáját, aki kitalálta a gyógytesitorna rendszert, akkor már vallom, tévedtem, az idei kitalálónak kívánom inkább ugyanezt.

e fenti mondatok stílusával kockáztatom, hogy minden maradék olvasóm is megorrol rám, s elhagy, de ha tudná...

mert.
a gyógytesi 4 kategóriás és ingyenes, ha van. persze van, csak nem a suliban. és persze jó, meg minden, de személyi fejlesztésre tojik, így ha eredményes akarsz lenni, egyéni gyógyTORNÁt is kell mellé keresni. az meg úgy en bloc fizetős, nincs a kerületben (pl. a most ajánlott speckó a 17. kerületben dolgozik - innen autóval esti minimálforgalomban CSAKODA 40 p, hogy érzékeltessem) a plusz RENDES sportról nem is beszélve, ami azért időben is egy bűvészmutatvány így együtt... (tavalyi évben úszás harcolt a karatéval)

és ez volt a tavalyi épphogy vihető helyzet. de idén c19 van, és mellé valaki eldöntötte: ezentúl nem délután, hanem iskolaidőben lesz a gyógytesi, persze továbbra is a MÁSIK iskolákban csak, itt nem, így ha még pont egyezne órarendileg a lyukas tesije a másik iskolás tesivel, és el is engednék (never), és oda is tudnánk 4 p alatt szállítani, oda be nem engednék, hogy NE KEVEREDJEN (nyehh). így bár júliusban lezongoráztuk a javaslatot, leadtam volna ma az iratot és pipa, ehelyett ortopédorvost hajkurászok munkaidőben, gyógytesivezetőt hajkurászok és próbálok magyarra fordítani munkaidőben, védőnővel társalgok munkaidőben, és próbálok valami emberileg vihető megoldást létrehozni... mindez egy emberi, gyerekbarát rendszerben úgy lenne...

ma azt fogalmaztam meg, hogy ennek a sz.ságnak a mélyén ugyanaz a szervilis bürokrácia áll, mely szerint MUSZÁJ a testnevelésből jegyet adni, annak mindenhol le kell könyvelődnie, és ez a legfontosabb. az, h a tesitanár differenciáljon, ha speckó igénye van egy gyereknek, ésvagy úszni és gyógytornára járjon igazolással 1-2 évig, míg kinövi a növekedés nagyját, hogy ezt bármilyen jeggyel honorálják és varázslat letudva? kénytelen vagyok már megint extra köröket futni, tékozolni életem óráit azzal, hogy éppenhogycsak, de nem bírunk átlagosak lenni... nyifogás vége, mert másra kell az energia.

perpillanat

milyen érdekes, ahogyan az ember kihagy egy év(nél több)et a blogjából, miközben az élete meg zajlik.

mondjuk semmi különös nem történt, amit akár értéknek is tekint(het)ek.

szúrós-pulcsi lejtmenetben él(ünk)ek, ez minden napomat megzavarja már, permanens dühös, haragos vagyok. néha kiugrom magamból, és elfelejtem.

elfelejtem pl. azt, ahogyan az emberek nagy többsége összekeveri a politikát a közüggyel. mondanád, hogy szarul tanítanak, meg félsz orvoshoz menni, de elhallgatnak, mert nem akarnak azzal megbántani, hogy nem hisznek a "mostaninyolcévszidásban"... nem értik, mit mondasz.

mintha nem szakadna le többszázezer ember a végeken, mintha minden civil nem is minden civil lenne (csak a rosszak), ésatöbbi.

azt sajnos csak ritkán felejtem el, hogy a kicsi életemben is meglopnak. azok, akik szarul csinálják azt, amit csinálnak. mondjuk a munkájukat, majd legyintenek/ lesöpörnek, ha szólsz, vagy próbálod újra meg újra jól csinál(tat)ni.

mondjuk, ami számít, az a (már nem is) csepp gyerek, cuki, okos. most pl. felvételizett, és szerintem csak sejti, hogy mennyi tipródást okoz majd, ha mégis olyan jól sikerült a felkészülés a felvételire, mint azt most sejtjük. (hétfőn megyek az eredményért, és nem tudom, minek örülök jobban, ha nagyon jó, vagy ha kicsit...) #hülyeanyuka

vidámságot csak nyomokban tartalmazok, perpillanat. lehet, kár ilyenkor (is) ideírni.

ahha, utolsó

hihi

utolsó napok a leadásig.

hetek óta húzom mögöttem ama örkényi madzagot,

ma meg kell írjam az utolsó fejezetet (ma, haha)

aztán a könyvfesztivál helyett (???)

át kell olvassam az egész fércművet.

szerencse, hogy a tanárom azzal biztat, menjek phd-re, aaaannnnyirajó -

ha elég okos lenne, megmondta volna, melyek lennének azok a részek, amiket ezért érdemes volna _kihagynom_ a mostaniból.

tegyem hozzá, hogy kééééptelenség most a gondolat is, hogy én mégegyszer nekiálljak egy ilyen cuccnak.

jó, nem zsigerből, hanem halálos fáradtságból mondom, de

de 

mivel nem csak az én fáradtságomról van szó, 

így a packázáson kívül tényleg nem kezdek most semmilyen hasonló gondolatmenetbe.

így is elég, hogy mit kezdjek hadoválni "tömören" a 45 oldal max dolgozatom 43. oldalán a kutatási eredményről...áááh.

és ha azt mondanád, hogy holnap kész, mit nyivákolsz, küldenék egy nagy taslit: nincs megállás, múlt csütörtöki határidőt már buktam egy házi feladattal, meg ezt a nyavaját le is kell adni vidéki város1ben aláíratva reggel 8kor, vidékiváros2-ben leadva 11-ig, plusz munkám egy érdekes fejezetében négyfelől szorítananak pisztolyt fejem egyes részeihez, így hétfőre azt is össze kell rántanom, és persze a beiratás (juhhú, hétfő reggel 8, juhhú!!!). ja, és ha a hosszú hétvégére apellálnál: nem, nem, utána következik egy újabb intenzív képzési hét Bécsben, és igen, az osztrákoknál az intenzív az tényleg az. Ja, és közben még elő kell állítani a 24-28 oldalas kiadványt is május 13-ra, de ha erre gondolok, akkor most inkább aludni megyek, és három hétig föl sem kelek.

ki e vagyok.

ki.

túl e vállaltatott az élet engemet.

túl e.

(fakanál az ilyen kezébe, nem az iskolatáska.)

ventilláció

igen, megint nincs más, mint egy nagy adag nyüszítés, ugorgyunk, aki ezt unnya, én unom.

nem ugrom, mer' a blogomba' azt írok, amit akarok.

ez a suli egy nájtmer-

van egy cse' csoporttársam, aki lecsapott rám, minthogy többnyelvű vagyok, és én is ösztöndíjas, hogy legyünk mindenből egy csoport mi ketten, én meg igazi hülye voltam, és most vagyok vele egy csoport, és ez a csaj, ez SEMMIT nem csinált.

van kb még 400 elolvasnivaló pszicho szövegem németül, hozzá cirka 20 megválaszolandó, vizsgán értékelendő kérdésem, mindez holnap estig megcsinálandó (hülyék, eleve), és akkor itt van még két kézikönyv - egyet készíteni, másikat kielemezni és prezentációra ppt-be helyezni, majd előadni csütörtökön.

ez NEM levelező oktatás amúgy, olyasmire van tervezve, hogy napi három óra elfoglaltság minden nap, anyanyelvieknek. csúnyátmondtam.

ja, és az a vicces közben, hogy a benti gépem nem működik, azt itthoniról nem tudok nyomtatni, plusz nem megy rajta a bentigépem tartalmával bíró drájv, mely a netbúkomon se megy, azaz a mai itthondolgozás kiváló ITTHONŐRÜLÖKMEGGÉ vált, tenksz tu világmindenség.

légyszi, innen menjen már könnyebben, légyszi, mert föladom.

hümm és atn

hümm.
tegnap titkos utam ny-ra teljesítettem. tulajdonképpen a vonatút összesen 6 órája volt a dolog lényege, a plusz háromórányi vonathoz-vonattól-stb. az csak amolyan szükséges bénaság, nem beszélve a 10 helyett négyésfélórányi tömény és hihetetlen semmitmondásról. viszont felírták a nevem, hátha ez jelent valami pozitívumot vizsgaidőszakban. és viszont hamar, sokkal hamarabb lett vége, így a sokkal korábbi vonatot is elérhettem (mondjuk pont akkor gördült be a vonat, midőn én rohanva odaértem a peronhoz, szóval volt ott áldás meg hajszálhíja)
így az is eljövendett, hogy pont olyankor értem haza, mint az elmúlt hét majd minden napján, így végül nem kellett bőgő gyereknek referálnom e kései (elalvásutáni) hazatértemről (amint az valamelyik nap megvolt).
iszonyú fáradt voltam, mert mondjuk az utóbbi tíz évben nem nagyon űztem a hajnali ötkor lefutok a hegyről a buszhoz, de lehet, hogy lekésem még ezzel együtt is a vonatot, miközben totál hulla vagyok, hiszen kétésfél órát aludtam előtte csupán-sportot. váhh, izomláz szevasz.
-
amúgy meg g fejfájása vissza-visszatér, nyomasztó és idegrendszerinek tűnő dolog. kapott rá egy antiepileptikumot, amit nem vagyok hajlandó (még) beadni, annyira ellenszenves a gondolat, hogy meghatározhatatlan időre olyat adjak be neki, ami
1. előtt nem végeztek laborvizsgálatot
2. májkárosító és addikt hatású, életvégig szedendő, adagemelős
3. gyakori mellékhatásként jegyzi a fejfájást, szédülést, mozgáslassúbbodást, koordinálatlanságot, stb.
így hát megyünk a nevtanba hamarosan, csak sajnos elveszítettem az optimizmusom 68 százalékát az interneten olvasottak hatására, ha ez a dolog az, amire gondolok (szóval nem pszicho, hanem idegi eredetű a fájdalom, én így látom.)
csuda rossz érzés ez, csak hogy ezt is tudjuk.

írjálmárvalamit

...mert hányszor mondták már nekem / a fülem hallatára, hogy annak érzékelése, milyen keveset tudunk, csak a tudás kezdete. ezt most minden oldalról körbejárva és az elmúlt hónapok újkínlódásait tekintve így zanzásítom és alkalmazom magamra: mindentudó vagyok.
olyan típusú dolog ez már, hogy naponta többször szinte fizikailag fáj. felváltva haragszom, fájok, kicsinylem magam, vagy éppen pörgök föl.
a kiváltó okok közül az egyik kardinális az elhatározásmentességem.
a másik a körülmények.
a körülmények változtatása nehezebbnek tűnik, hiszen out of authority-dolgok, mégis könnyebbnek tűnnek madártávlatból.
ugyanis tavaly nyárvége óta rendre kudarcba fulladnak az elhatározásaim. s egyre inkább azt keresem, hol van egy biztos pont, ameddig vissza kell menjek az új induláshoz. nincs most meg sem az, sem a szemközti part, de mégcsak nem is az "azért hajózom"-érzés sem.