cső

klasszul behúztam magam a csőbe tegnap, nem gyakori nálam a gyilkos hangulat (ez más mint a rosszkedv, a lent vagyok érzés vagy hasonlók). ez az a tehetetlenségérzés, ami már majdnem tettekbe fordul. nyilván nem élőlények ellen fordítom (szekrény- és szobaajtó-csapkodás), meg tudok kicsit uralkodni rajta (agyköd pont nem jár vele), de azért nem jó ilyenkor találkozni velem.

ja, mert mi volt. hát lerohantunk az úszásra, ahol a zárt várakozótérben 25 dühös ember állt sorban és hangosan "sóhajtozott", úgy, hogy a micsoda szemétség, "jól van kisfiam, hát el fogunk késni" hangulatból még rám is jutott egy kis ordibálás. a kinek volt igaza szerint nekem tuti nem volt, szóval nem védeném meg magam. amitől viszont a sor végére állva egyszer csak kilökött valami abból a közegből, az olyasmi volt, hogy egy pillanat alatt ekkora indulatok fordulhatnak felém, aki azért elég kommunikációképes és -kész vagyok, az milyen hely már. milyen emberek, semmi kedvesség, "jól van, hülye vagy, de hát ez a helyzet"-hozzáállás, csak a VÁVÁVÁVVÁÁÁÁ!!! ráordibálás... a másik aspektus, hogyha én ezekkel itt "élőben" ennyire nem érzem jól magam, mert gyűlölnek, akkor milyen lesz pucér testtel a medencében együtt úszni velük... víz alá nyomnak? csak mert a tömegnek mindig igaza van?

szóval kimentem, és realizáltam, hogy így se, úgy se úsztam volna egy jót, szóval a délutáni úszás második mínuszpontja is megjött (a közönség) markánsan. 4-5-nél új időpontot keresek, nem lesz más, és mindenkinek jobb lesz.