„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2008. augusztus 16., szombat
ideírom
azért ideírom, ahogyan hevertünk reggel HÁRMAN az ágyunkban, hátunkon, hunyorogva, vigyorogva, örülve, csak úgy. a kicsi dőlt ide, dőlt oda, ilyenkor bújós cica. jó így lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése