szépen vagyunk

szépen beindult, mostantól csak egyszer alszunk nappal-programunk bedőlni látszik, gyermekünk az éjjel ugyan egyszer kelek (vagykétszer, ugye), viszont a nap ötkor kezdődik-variánst választotta, melyből adódik, hogy 8-9 körül már olyan álmosfáradt kábé, mint én (vagy jobban), ennél fogva ma reggel félnyolc körül már kitakaríttatott a lakás (szevasztok, szöszök a semmiből), és kilenckor már mindketten húztuk a lóbőrt, minél fogva mindennemű tervem (elmenni v&i-ékhez) (teszibemenés) (dédilátogatás) (akármi) befuccsolt, vagy meg sem született igazán, minél fogva a mégisindulásaboltba előtti utolsó pillanatban betoppanó apai nagynéni tolt egy jókorát a "napirenden", így eshetett, hogy a napi négyből három étkezése gyermekünknek félhárom és nyolc közé esett, ami azért felnőtteknek is tán sok.
igaz, mindebből az anyu-készítette-végre sóskáskrumplis-husipürés kombó az utóbbi idők legtekintélyesebb fintorgásait és eztnemeszemmeg-hisztijeit produkálta ever.
jól megy ez nekünk.
viszont miután a gyermek csak egyszer gyermek, és szíve joga másként gondolkodni a tríviákról, nem rovom föl neki ezt majd nyugdíjas koráig elmenőleg (csak ha nagyon undok lesz), sőt, meglepően jól bírom a gyűrődést, sőt!