ama nőrokonom amúgy kitörölt ama ismerősrendszerben engem, mint ismerőst a rendszerből, most már van egy hónapja is. így mennek a napok, a hetek, a hónapok, s ha jól számolom, az évek is az életünkben, visszafordíthatatlanul peregnek, és soha soha
ezt megspékelendő nem fáradt ide a gyerekem első szülinapjára adott lehetetlenül béna, de mégiscsak családi találkozóra sem.
ezt ő mind jogos haragnak véli (jogos is, bizonyos értelemben, én vétkem, én igen nagy vé), nekem meg igazából csak az fáj, hogy mennyit és meddig lát ő mindebből. az, hogy nekem fájdalmat okoz, azok után, amilyen ő, ahogyan voltunk, ésatöbbi, valójában nem jogos. de tegyük föl, hogy az, viszont objektíven csak ez van, ezek a pergő-rohanó, fárasztó, soha soha vissza nem térő napok, hetek, hónapok, évek.
keserűen írom, mert keserű vagyok, ha erre gondolok.
soha
nem térnek majd vissza.ezt megspékelendő nem fáradt ide a gyerekem első szülinapjára adott lehetetlenül béna, de mégiscsak családi találkozóra sem.
ezt ő mind jogos haragnak véli (jogos is, bizonyos értelemben, én vétkem, én igen nagy vé), nekem meg igazából csak az fáj, hogy mennyit és meddig lát ő mindebből. az, hogy nekem fájdalmat okoz, azok után, amilyen ő, ahogyan voltunk, ésatöbbi, valójában nem jogos. de tegyük föl, hogy az, viszont objektíven csak ez van, ezek a pergő-rohanó, fárasztó, soha soha vissza nem térő napok, hetek, hónapok, évek.
keserűen írom, mert keserű vagyok, ha erre gondolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése