macsak

ma csak úgy lótottam-futottam, ennél fogva lóg a belem, akárhogy is ezt nem csúnyán mondtam, hanem hát utaltam ama örkényi egypercesre.
csupa helyes házimunka, és a nyolc kiló barack is még mindig csak ott figyel a pincében.
ilyenkor -ha már nem klón- jól esne egy szolga / szolgának beillő személy.
*
ja, azért volt ma segítségem, ahogyan apósom ma g-vel itthon maradt, míg mi, anyósommal piacoltunk. mindennek eredménye nem csupán a hiperjól kinéző (jelenleg pincei státuszban leledző) őszi volt, hanem hát ama gyermek, kinek -életében először- csak úgy simán lekoppant a buksija az etetőszékben, annyira kivonta belőle a szuszt az egészidős kerti kintizés.
én életemben nem láttam még ilyet, ennek megfelelően döbbenten rötyögtem, és próbáltam még pár percet csiholni belőle, az ágyig. annyira tündér helyes ez a kölök, hogy na.
*
jó, volt ma infraktus is, a szokásos hajnali keléses szopizás közben (úgy három körül) szerintem én is elszunnyadtam a gyermek fölött, és arra ébredtem, hogy nem hallom a lélegzetét.
nos, ezt az érzést, ha mégoly csalóka is, senkinek soha nem kívánom, magamnak sem, elképzelni eddig is el tudtam (mondjuk volt hasonló élményünk egyszer régebben), tehát én voltam az, aki addig ráztam a mélyen alvó gyermekemet, míg az félmosollyal az arcán ébredve, kicsit meglepetten nézett rám, mit csinálok.
hát én még remegtem egy darabig, és az se bántott volna különösebben, ha ezek után mondjuk már nem alszik vissza, vannak azért fokozatok, mi jó, mikor. de visszaaludt, és szerintem nem volt reális a dolog teljesen, mert van, hogy tényleg nagyon kicsiket szusszan alvás közben, s ki tudja, ez mi volt.
ez egyébként a kegyelem.