hát hát hát

egyik napról a másikra megértette, hogy a kacsa az, amelyik azt mondja háp-háp. (opusz 212. háp-háp-háp, jönnek a kacsák... c. gyermekdal, részlet) és egyszerre ki is mondta, s azóta is, ha eszébe jut, ismételgeti (az ő verziója): hát-hát-hát.
(ez olyasmi, minthogy beszél :)
igaz, az esti séta alkalmával mind a cica, mind a kutya megkapta a hátháthátot.