művészúr

akkor mondjuk legyen itt vigasztalásul a drága, amint alkot:

ez már a sokadik rajza/festménye volt aznap, csuda ügyes, ha lesz időm, muszáj leszek szkennelni, annyi jó kerül ki a keze alól. eddig átlag négyhavonta született egy kiemelkedő alkotása, most minden második nap átlagban figyelemre méltó, amit készít. valami áttörés is volt ebben, mert most már képes azt megjeleníteni, amit akar, vagy amit kérek (a napokban a rossz álmát rajzolta le, olyan cuki)

a nyelv kültéri elhelyezése anyai ági örökség.

tiggr

hát az úgy volt, hogy megérkezett pénteken a Festék.
mióta festék akad a kezünkbe, g nagyjából egyszer sem hagyta ki a könyékig festését magamagának, így hát nem volt kérdés, mennyire gondolja komolyan a farsangi jelmezének alapvető elemét (miszerint szerecsen hmmhmhhm, titkos, nemmondhatommeg), azaz arcát barnára festeni MUSZÁJ lesz.
így hát hosszas tépelődés után neten rendeltem egy készletet, s pénteken a doboztól nem volt lehetséges elterelni a figyelmét, hát megígértem a szombati arcfestés-dzsemborit.
ő választotta a próbaarcot, ez lett:

aztán az volt, hogy alvás előtt le kellett mossuk, és nagyjából alvás utáni első perctől kezdve lettem azzal nyúzatva, hogy hát akkor ide a következő arcfestést.
ezt sikerült egészen ma délelőttig bírnom:

lássuk be, egészen megérte a fáradtságot, noha
1. a vidámság egyértelműen a mobilom kattintóhangja okán adott
2. e másodikat senkinek nem akarta megmutatni, így hát elég nehéz volt minden "másvalaki" feltűnése a közelünkben (lásd mondjuk dédi) (hátunk mögé bújt NEEENÉÉÉZZZ, NEEENÉÉÉZZZ-t visítva)
3. minden létező ruha ujja festett lett rajta továbbá, thx2 orrtörlési szokások,
4. de hát annyira örült neki.

szombatok

nohát.

az úgy van, hogy egyre érvényesebb tendencia lett nálunk a 'nohát, szombat, húzzunk itthonról'-programsorozat.

amíg az angolnak nevezettet nyűttem, családom férfitagjai együtt múlatták az idejüket. jártak a városligetben, a városligetben, a közlekedési múzeumban, a városligetben, meg persze a kopaszi-gáton. és persze fotóztak közben, meg cukrászdáztak, meg élvezték egymás társaságát.

most pedig, hogy egyes szombatjaim felszabadultak, szépen folytatjuk ezt a csudát.

múlt héten "nagival" 'eggütt' meglátogattuk a zállatkerti medvéket (lévén medveünnep), _nem_ festtettünk medvepofit magunknak (noha ez lett volna a fő cél, hogy megyünk, hosszú történet), de láttunk jégenrészeg pelikánokat, csótányokat, szomorrszarvút, szerencsétlen hasmenős zsiráfot, kettő óóóóóriási elefántpopót (evés előtt érkezvén semmi egyebet nem voltak hajlandóak mutatni szegény látogatóknak), meg még láttunk (egészen pontosan véletlenül) egy harmad bozontos piszénpisze medvehátat a nyilvános 11-kor etetjük a medvéket, ezért tapadjon mindenki a kétnégyzetméteres ablakra-program keretében, meg még mindig megvan a süsü hiéna ("...hülyén a hiéna..." rímhányó, megvan?).

egy szó, mint száz, a villamosozás, földalattizás, buszozás, metrózással kiegészítve remek szórakozás volt.

ma meg farsangféléztünk a millenárison. véletlenszerű rátalálásból lendületes indíttatással (mellette volt ez a magyar ízek vására) (tú in van, juhhé) elrángattuk magunkkal ismét nagit.

az eset pikantériája, ahogyan tegnap végre megérkezett a rég áhított arcfestékünk, tehát a túrára indult két felnőtt, egy nyugdíjas, meg egy TIGRIS. (igaz nyúltigris, mert minden, arcát illető járókelői lelkendezésre a főzavarban lévő elbújt mögém)

egy szó, mint száz, a mi arcunk lett a legszebb a házban, fakanálbábúkat is készítettünk, népiizét is láttunk, meg még az ízek vásáráról is lemondtunk lévén 1900 ficcs a belépő (perkopf), amiért ingyen kóstolhatsz benn (brühühü. itthon várt az (ingyen) bableves-fánk kombó, ajh). gyermekkel egyetemben szépen elfáradtunk.

így megyen ez mostanság.

sütfőzcsörögmorog

ja, ma ilyen készült, itt találtam az ötletadó csodákat. g meg én főzte, és a drágám fényképezte. adventi családi vállalkozók lettünk, koszorúbiznic.

ma megjegyeztem. g minden alkalommal azt énekelte, amit én, általában második-harmadikra már az addig nemhallottakat is. ez egy ilyen gyerek. (a vidróckihíresnyája volt az egyik)
mi az a csörögmorog.

mester és az épület

az alkotó

és az alkotmány (ez pl teljesen szabad, és igen, mért keverem ide a közéletet)

szóval csak azt akartam mondani, miszerint az olyan jó, hogy g-t még nem rontotta meg kreativitásában a körülvevő világ, és amiért a gyerekrajzokat imádom, úgy a valódi gyereképítményeket is. szerintem minden ember kiskorában gaudi meg hundertwasser, csak aztán jól kimunkálja belőlünk a világ nemtörődömsége.
ilyen házban akarok élni.

nap nap nap után

kiélvezve és határtalanra szabva ama utolsó napok egyikét, amikor még csak legfeljebb a kukásautóból tudom, hogy péntek van, ami bizonyos értelemben úgyis irrelevnáns, szóval ma éjjel kishíjján elkészültek az egy éve alakuló dobozok. lent a pincében száradnak.
muszáj volt ma és így, egyszerűen nem volt van és lesz más idő erre.
maholnap délután lesz az ovimegnyitó, egyben a helyiérdekű fűfavirág is jelen lesznek, így hát a holnapot kedélyes álmatag kóválygással és sütisütéssel és vasalással és azzal a gondolattal fogom tölteni, miszerint (természetesen) nincs egy rongyom se ilyen alkalmakra, ésatöbbi.
kicsi gyerekem időnként jelét adja annak, hogy feszül az oviban maradni anya nélkül gondolattól, kifejezetten babásan sír naponta kétszer, őrület és egyben vicces is, mert állítom, hogy kiskorában ilyen hangot nem adott ki. vajon honnan tanulta---
a mategnapi napban az volt a jó, hogy hosszú volt és tartalmas és gondolkodós és együttes.
és az a hét is elsuhant, midőn idén utoljára egyedül bitoroltuk a házat, különösen pikáns az öt, pincében pácollakkozottszáradó doboz ilyen tekintetben. az önállóság mámora.
ja, és ma azt is megfogadtam, hogy mi ezentúl soha semmikor semmit nem fogunk halogatni.

"bálint"

a képben van vicces is: miszerint fejjel lefelé, magától távolodva rajzolta.
semmit sem teketóriázott, mindent pontosan oda rajzolt, ahová kell, leesett az állam, és azóta sem rajzolt ilyet. tiszta vicc ez e kölök.

vajon

este egy órányit altattam g-t, és miután délután is egyésegynegyed órácskára rövidült az alvása, nincsenek illúzióim az éjszakát illetően. ezt most nem élvezem. nyilván egy jövő fog. hajrá, fog.
szombaton végül mi is odaértünk a nagycsaládi ünneplős dzsemborira, cirka 3 ott töltött esti óra után léptünk csak meg, ez gergővel mindig kétesélyes, mennyire pörög föl, hát most úgy aludt el utána, mint egy kis fadarab. mi úgyszintén. azért mondjuk az érdekelne, kibontották-e és mit szoltak a nagy közös ajándékhoz, a sajátkészítésű dobozhoz, meg a hathéthattánc-jegyekhez. igazából gőzöm sincs az illemről, hoy most akkor nekünk kellene-e telefonálni (?), mi van, vagy várjunk a hívásra, vagy netán anyósom érdeklődjön fű alatt, mit szóltak, mennek-e, ilyenek...
a péntek jelentős része amúgy a dobozkészítésről szólt, a drágám tervezte, vágatta, csavarozta, enyém volt a csiszolás, a pác meg a lakk, és mivel csak a kezem lett pácos meg a doboz, jónak könyvelhetem el magam is. (azt a kis törvényszerű, tetős lakkmegfolyást-letörlést-páconfolthagyást leszámítva, amit aranyvirágmatricával tudtam csak ápolni és eltakarni)
jó volna kigyógyulnunk ebből a taknyolásból, g gyanús, hogy a jobb fülét birizgálja, fontolgatom a fülészetre menést, vagy mi. az én jobboldali évek óta zajló takonyidős fülpercegésem, azon kívüli félsüketségem meg nem is téma, ez a két helybéli esztékánő ezen nem bír segíteni, az legalább eddig kiderült.

rajz

sok fejtörést okoz nekem az életünk alakulása (valóság) és a gondolkodásmódom (elképzelések) közötti nemritkán nemcsekély szakadék, mit van mit tenni, egyik szemem sír, a másik meg nevet, naponta többször is.
mióta g megkapta a mágnestáblát (három hete), sokat rajzolgat rá, (meg mindenki más is), néha sajnálom a gyors megsemmisülését g 'műveinek'. így hát a figyelemre méltóbbakat mostanában elorozom és fotókkal örökítem a jövőre.

fent a klasszikus szamszájfej látható (kérésemre rittyentett valami orrot is utólag rábele)

a második, kétalakos mű pedig a papa és a bálna (először hal) c. opusz.
csudára nem tudom, pl a bálnát honnan vette, nyilván valaki rajzolta már az alakot, a meglepő nekem mindkét rajzban az volt, ahogyan keletkezett: egyedül rajzolgatott, amit félszemmel láttam csak, s mire odaértem, láttam a kész rajzokat, amikről kérés nélkül mondta, ki/mi mi.