vajon

este egy órányit altattam g-t, és miután délután is egyésegynegyed órácskára rövidült az alvása, nincsenek illúzióim az éjszakát illetően. ezt most nem élvezem. nyilván egy jövő fog. hajrá, fog.
szombaton végül mi is odaértünk a nagycsaládi ünneplős dzsemborira, cirka 3 ott töltött esti óra után léptünk csak meg, ez gergővel mindig kétesélyes, mennyire pörög föl, hát most úgy aludt el utána, mint egy kis fadarab. mi úgyszintén. azért mondjuk az érdekelne, kibontották-e és mit szoltak a nagy közös ajándékhoz, a sajátkészítésű dobozhoz, meg a hathéthattánc-jegyekhez. igazából gőzöm sincs az illemről, hoy most akkor nekünk kellene-e telefonálni (?), mi van, vagy várjunk a hívásra, vagy netán anyósom érdeklődjön fű alatt, mit szóltak, mennek-e, ilyenek...
a péntek jelentős része amúgy a dobozkészítésről szólt, a drágám tervezte, vágatta, csavarozta, enyém volt a csiszolás, a pác meg a lakk, és mivel csak a kezem lett pácos meg a doboz, jónak könyvelhetem el magam is. (azt a kis törvényszerű, tetős lakkmegfolyást-letörlést-páconfolthagyást leszámítva, amit aranyvirágmatricával tudtam csak ápolni és eltakarni)
jó volna kigyógyulnunk ebből a taknyolásból, g gyanús, hogy a jobb fülét birizgálja, fontolgatom a fülészetre menést, vagy mi. az én jobboldali évek óta zajló takonyidős fülpercegésem, azon kívüli félsüketségem meg nem is téma, ez a két helybéli esztékánő ezen nem bír segíteni, az legalább eddig kiderült.