reggel szépen elmentünk gy-be, bográcsozás, csendes hümmögés, agresszív ottani gyerek megszelidítése, morc, majd vidám, gulyás meg gofri, némi kisebbségi érzés, ahogyan egyes anyukák elő bírják adni a tökéletes nálunk minden, a gyerek már kétévesen óvodakész, játszótéri szerelem, melyek mellett a bátor tintanyúl csak egy kukulós kis tintanyúl, akinek 'segíteni kell'.
na jó, ezt most nem folytatom. nem anyapara ez, sokkal inkább egzisztenciálpara, amit rátolni a gyerekemre rohadt egy dolog lenne.
de azért jó volt, ahogy sütött a nap, megszelidült, akinek és aminek meg kellett tőle, és aztán szépen elballagtunk, fölmentünk a hegyre, megnéztük a nagy sok bicajos embert, ettünk almát, szívtunk port, sétáltunk egyet.
nem is tudom, hol a gond, pedig jó nap volt, négy falon túl. csak talán nem a megfelelő helyen.
na jó, ezt most nem folytatom. nem anyapara ez, sokkal inkább egzisztenciálpara, amit rátolni a gyerekemre rohadt egy dolog lenne.
de azért jó volt, ahogy sütött a nap, megszelidült, akinek és aminek meg kellett tőle, és aztán szépen elballagtunk, fölmentünk a hegyre, megnéztük a nagy sok bicajos embert, ettünk almát, szívtunk port, sétáltunk egyet.
nem is tudom, hol a gond, pedig jó nap volt, négy falon túl. csak talán nem a megfelelő helyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése